A függetlenség napja 2. - Feltámadás

A függetlenség napja 2. - Feltámadás 2 dologban bizonyosan gyengébben muzsikál, mint amúgy szintén szórakozott előzménye:

1. Hiányzik belőle az a természetesség, ami a humort és a szereplők reakcióit áthatotta;
2. Felborult benne a valós díszletek és a CGI aránya, amitől stílusa és bája volt az egésznek.

Az eredmény olyan, mint mikor egy csóró házi szeánszon feltámasztják a holtat zombiként. A Feltámadás a híres elődjén élősködve próbál lábra támolyogni, zajong egy kiadósat, majd a leglehangolóbb módon összebicsaklik. Nem köntörfalazok: teljes katasztrófa a története, karakterei siralmasak, dramaturgia pedig a megrögzött Amerika-pátosz hiányában gyakorlatilag nem létezik.

Lapult ott a fiók mélyén egy vázlat, amit Roland Emmerich egy emberöltővel később fedett fel a világ előtt. Eszerint az idegenek egy újabb kolóniája, királynőjükkel az élen visszavágóra készül. Az emberiség közben átvette a tőlük kunyerált technológiát, így most virágkorát éli. Ám amikor ellenségeink egy óceán méretű cirkálót szabadítanak a Földre, az kontinensnyi területet rombol le az északi félgömbön, és a kék bolygó mágneses magja a következő célpont...

Igazolta várakozásaimat a folytatásrész:

• az akció az egyetlen, nem túl elsöprő hajtóerő a cselekménynek; 
• a túltolt CGI-behatás miatt steril effekthalommá olvad össze a látványvilág;
• és szent igaz, hogy az új szereplők a visszatérő régiekhez képest is haloványak. 

Ragasztóköltemény a szereplők háttere: hogy kik az újak, hogy a visszatérőkkel mi történt 20 év alatt, és hogy miért nincs újra itt néhányuk. Jeff Goldblum, Judd Hirsch, Bill Pullman és Brent Spiner is visszarázódott papírmasé karakterébe, mint David, Julius, Whitmore és dr. Okun. Három sablonháttér rendel: Davidből kutatási igazgató lett, Whitmoore gyengélkedő ex-elnökként látomásokkal küzd a visszatérő idegenekről, dr. Okun-ról pedig kiderül, hogy csak tetszhalálba került, de az új invázió előjeleként feléled a kórházi ágyon. David apjának hátterét most így fejből nem rémlik, hogy hol szórták el...

De a kedvencem Hiller kapitány hiányának kimagyarázása volt. Will Smith 50 millát kért a visszatérésért, nemleges válasz után pedig pár sorban elintézték, hogy meghalt, és nevelt fia, Dylen kvázi a klónjává nőtt föl, mint az új Hiller rajparancsnok. Egyszerűen egy nagy semmi az ő karaktere (is)! Jobban megmaradt bennem az afrikai néger harcos, aki pengével aprítja föl az egyik alien-t az 51-es körzet bázisán, mint akármelyik jelenet az ifjabb Hiller kapitánnyal.

Whitmore lánya, aki az előző részben még ugye kislány volt, szintén apja karrierjébe szerelmesedve szintén vadászpilóta lett - persze amellett, hogy a Fehér Házban asszisztens (kitalálják a rajongók, hogy ezzel kit helyettesít...?). Patrica Whitmore éppolyan gyengus a kemény-de-cuki-kis-csaj kliséjeként, mint Abi Whistler a Penge 3.-ból. Az új nemzedék egyik oszlopos tagja kellene, hogy legyen, de aztán valahogy a történet nagyon hamar összekötő kapoccsá fokozza le több másik főszereplők között. Akik érdekesmód kivétel nélkül férfiak...

A lányt két dolog határozza meg: hogy a másik ifjú pilótaszereplő (nem Hiller!) barátnője, és hogy nemzeti hős apját pesztrálja. Annyi telik tőle, hogy miután az ex-elnök drámaian vállalja a légi csapásban való részvételt, Miss Whitmore azért dorbézol, hogy be ne engedjék apját a pilótafülkébe. Maika Monroe is érezhette valahol, hogyha túlzottan átéli szerepét, ilyen vacak szkript mellett csak nevetségessé válna: direkt halványan játszik. És sokatmondó, hogy az eredeti színésznő, Mae Whitman állítólag azért nem kapta meg újra a szerepet, mert felnőtt nőként már nem volt elég szemrevaló. Ha ez igaz, akkor Emmerich nemcsak kontár rendező-író, még szexista is.

A mű súrolja egy olyan téma felületét, amit a kritikusok szóvá is tettek, mikor '94-ben kijött az eredeti darab. Nevezetesen, hogy az eltelt évtizedek alatt mennyit fejlődött a technika. Okun szerint az első űrhajót a 60-as évek vége óta bütykölték, mégis dettó ugyanaz volt az inváziókor az űrlények technológiája 40 év után. 

Nos, nekik ez újabb 20 év után is ugyanaz maradt. De nekünk azért már nem. Szánkba rágják az elején, hogy az idegenektől átvett fejlesztések mekkora lökést adtak a műszaki fejlettségünknek. Érdekes lehetett volna, hogy az idegenek épp ezt aknázzák ki a támadásukkor, többször megbénítva vagy irányításuk alá vonva az ő szisztémájukon alapuló vadászgépeket. De mint minden más ebben a produkcióban, ez sem fut ki sehová. 

Komolyan mondom: pornófétis az, ami látványosság jogcímén zajlik a cselekmény nagy részén! Emmerich-et csak a pusztításmaraton érdekli: miután a gubancos mellékszálhalmaz lefutotta köreit, a robbanások, a kékeszöld lézerfények és a lövöldözés lesznek az igazi főszereplők. A minden eddiginél nagyobb csodafegyver ötlete nekem már a Star Wars VII. Epizódjában is határeset volt, de itt tényleg teljesen súlytalan és fantáziaszegény sztorielem. Nem elég, hogy a vásznon semmi feszültség nem jön át az invázióból, a szereplők is mind fapofával reagálják le, hogy 20 év után ismét tíz- meg százmilliók pusztultak el 36 óra alatt. 

Meggy a tortahabon az, ahogy Emmerich megágyaz egy reménybeli 3. felvonásnak. Kiderül, hogy a rovarszerű idegenek ellen más földönkívüli fajok már hosszú ideje harcolnak a kozmoszban. Lefordítva: az 1. részben már összefogtak a Föld nemzetei, most egy még nagyobb volumenű összefogástól kell, hogy belelkesüljünk. Az egyik faj utolsó túlélője, egy fehér lebegő gömbtest olyan perspektívát vázol fel kamerán kívül Okunnak, ami "évezredekkel túlmutat" mai tudásukon. Fordítás: a 3. részre már totálisan átmegy Star Wars-ba a történetfonal, és az emberiség egy intergalaktikus szövetség éllovasaként harcolhat a gonosz Alien-klónok faja ellen. Jobban nem lovagolhatnád meg a Lucasfilm reneszánszát, Emmerich?

Az első Függetlenség napja egy pihent agyú, magától elszállt, de legalább stílusos akció-sci-fiként foglal helyet az emlékeim között. Ezer sebből vérzett, mégis képes volt tétet és energiát csepegtetni fordulataiba. A "folytatás" sokkal inkább utánzat, gelyvás a tartalom és a karakterfelhozatal. A "body count" (="hullák száma, hullaszámláló") idei rekordja mellett sem érezni, hogy hús-vér emberek élete-halála dőlne el a nagy visszavágó alatt. És ez azért is elkeserítő, mert száz-francot-érdekel-hány millió $-ból ugyanazt a lenyomatot hagyja a nézőben, mintha egy Asylum-trashmozit bámultunk volna végig. 

A függetlenség napja - Feltámadás 1/5-öt kap tőlem. Olyan unalomdús, hogy fegyver készíthető belőle.