Az Utódok

Szirupmentes, igazi családdráma a 2011-es The Descendants. Könnyednek tűnik, de cseppet sem komolytalan. Egy tragédiát példázva emlékeztet minket, hogy ne csak a megszokás tartsa össze a családunkat. Nemcsak mert nem tudhatjuk, mennyi időnk van az életből, hanem mert azt az időt anélkül éljük le, hogy igazán ismertük volna a hozzánk közel állókat.
 
Matt King hawaii ingatlantulajdonos felesége, Elizabeth egy balesetben teljesen lebénult; a legújabb diagnózis szerint már nincs miért lélegeztetőgépen tartani. Ezért Matt hazahozza 17 éves lányát, Alexandrát, hogy segítsen a kisebb lányra, Scottie-ra vigyáznia. Ám ahogy Alex elmondja, hogy hogy anyja csalta őt, a trió közösen ered a másik pasi nyomába.

Okos írói és életszerű színészi munka kelt életre elsőre archetípusnak tűnő szereplőket. George Clooney az egyik legmeggyőzőbb alakítását adja egy olyan karakterhez, akivel piszkosul könnyű azonosulnunk, mégha történetesen nincs is gyerekünk. Matt az a józan eszű, normális férfi, aki apaként folyton a helyes döntésre hajt, ám gyakran mellélő ezzel. "Erősítés-szülőnek" nevezi magát, mivel lányai nem nagyon tisztelik. És nem elégtételért kutatja föl a nő szeretőjét: azt akarja, hogy vegye ki részét az elbúcsúztatásból, ha már Elizabeth érte csalta a férjét, és veszett össze Alex-szel a múltban.

Shailene Woodley figurája is több a lázadó tinicsaj sztereotípiájától. Alex nem veti meg apját, csak szánakozva nézi őt a leendő özvegy apa szerepében, pontosan tudva, hogy a szülői felelősség egy része ráhárul majd. Tetszik, hogy "nagy drámai veszekedés" nélkül áll Matt pártjára a keresésben: ebből láttam azt, hogy nemcsak érdekli a család, hanem érti és támogatja a célt, amit ez az egész utazás elvileg szolgálna. Elrendezik anyja zűrös ügyeit, egyszersmind jobban összeszoknak ők hárman. Az apa-lánya kapcsolat teljesen rendben van, és Scottie képében is tényleg egy éretlen, 10 éves vadóc gyereket ismertem meg, nem egy felfuvalkodott kis vakarcsot.

Egy ilyen pofonegyszerű sztori akkor működik, ha legtöbbször elkerüli a kliséket, próbálva játszani a néző elvárásaival. Valahányszor azt várjuk, hogy valami elcsépelt fordulat jöjjön, a film gyorsan elkanyarodik előle. Pl. mikor előkerül a szerető - név szerint Brian -, nem az a vége, hogy a rendes családfő a gyávának beveri a képét. Vagy ahogy Matt Brian gyanútlan nejével társalog, nem jön össze a megcsalt férj és a megcsalt feleség, hogy egy új Mrs. King legyen a film végére (erre utalás Matt gúnyos búcsúcsókja).

Próbáltak még a mellékfigurákba is némi életet csöpögtetni, ami szerintem nem jött össze az alkotóknak. Gondolok itt Alex léha fiújára, Sid-re, vagy a teljes tágabb rokonságra. Az viszont tetszetős, ahogy Brian felesége, ez a naiv liba felmutat annyi gerincet, hogy felkeresse a másik nőt, és Matt-ék előtt ismerje be: utálni akarta őt. Ezzel összekötve mindjárt nem olyan elcsépelt, amikor Matt és a lányai is megbocsátanak Elizabeth-nek. 

Gyenge lábakon áll ez az ingatlan-eladási szál a cselekményben. Matt-ről az ő narrációja felfedi, hogy a família generációk óta birtokolja Hawaii utolsó még érintetlen földbirtokát. Ezt akarta eladni, de utolsó pillanatban visszalép, mondván, hogy ez mégiscsak az ő öröksége. Értem, hogy most már jobban becsüli mindazt, amije még maradt. Nekem ez a dilemma mégis inkább csak tartozék maradt, hogy a családi vonal mellett még másról is szóljon a történet. "Adj annyi pénzt nekik, hogy azt csináljanak, amit szeretnének, de ne annyit, hogy ne csináljanak semmit."

Végszó:

Mókás, meghitt kis produkció Az Utódok, kedvelhető szereplőkkel és remek hangulattal. Képes nyomasztó alaphelyzetét fogyaszthatóan, de nem elcsépelten feltálalni.