Volt (Bolt)

Bolt hollywood-i színészkutya, aki szuperképességekkel bír... a képzeletében. Ám amikor banális módon az ország túlfelén köt ki, kénytelen szembesülni saját átlagos mivoltával, és így elvergődni hazáig. És a kóbor állatok között is alig akad segítsége a bravúrhoz...

Létezik egy vékony vonal az eredeti és a sablonos között, amikor a filmnek bejáratott paneleket sikerül működőképessé políroznia. Az én szememben a Bolt is ilyen: egyenes kifutású, egyáltalán nem bonyolult, de érzelmes és egész okos mese. Mondom ezt úgy, hogy látom a korlátait: a cselekmény lényegében egyszálas, és nem új maga a bonyodalom sem. Mesék között is nem egyszer került már terítékre az önhitt sztár esete, akit hirtelen durván arcul csap a valóság, és a történet nagy részét azzal tölti, hogy megtanulja, mik a tényleges értékei.

És mindezek ellenére a mese működött nekem. Átélhetően érezteti a főhősben kialakuló konfliktust, ahogy fel kell fognia, mennyire nem volt igaz semmi az imidzséből, az úgymond "szupererőiből". Elérte az alkotás, hogy érdekeljen a fő- és alig 2-3 mellékszereplő sorsa, miközben telibe talál kommentárjával a sztárélet szemfényvesztő mivoltáról, és hogy tudatosan szédítenek vele rajongókat és színészeket egyaránt.

Bolt egyszerre sztár és áldozat. Egész életét mesterségesen a szerepe köré alakították a producerek, hogy még hitelesebb legyen az alakítása. A TV-sorozat, mellyel ő és gazdája, Penny befutottak, Bolt fantáziavilágaként is funkcionál, mert ez szolgálja a stúdió érdekeit. Amit ezzel az állattal műveltek, az nem kevesebb, mint agymosás, és kétszínű módon Penny ügynöke hamarosan egy dublőrkutyát próbál megszerettetni vele, mintha ez pótolná. 
A filmipar kritikája tehát nemcsak egy rámázolt áltanulság, hanem bele lett építve a koncepcióba. Penny egyre kevésbé ismer rá Boltban a kedves kiskutyára, akivel ideköltöztek Hollywood-ba. Lelkileg ő már 5 éve eltévedt a neki kreált illúzióvilágban, és valós eltűnése is azért történt, mert úgy hitte, hogy Pennyt a sorozat főgonosza elrabolta.

Mittenst kedveltem, mint Bolt kényszertársát az önfelfedezű úton. Miután egy Rhino nevű Bolt-fan hörcsög is csatlakozott hozzájuk, elkezdi tanítani Boltot a normális kutyák viselkedésére. Igen: egy kóbor utcacica okítja a szupersztár ölebet az átlaglétről. Kedveltem a beszélgetéseiket, a folyamatosságot Bolt "öntudatra ébredésében". Ad némi öniróniát az egészhez a befejezés:

1. a legvégén Penny és anyja nemcsak felmondanak,
2. Mittens-t és Rhino-t is befogadják a szülővárosi otthonukban,
3. és a sorozat új sztoriirányát még Bolt ősfanja, Rhino is baromságnak tartja.

Ügyetlen írás mellett szappanoperának neveztem volna a fordulatot, ahol Bolt végre hazaér, és látja Pennyt a dublőrkutyát szeretgetni, nem tudván, hogy csak felvételpróba. Lehet, hogy túl sokat látok bele, de Bolt jellemfejlődése itt lesz igazán próbára téve. Mittens korábban akaratlanul túllőtt a célon, mikor Penny Bolt iránti odaadását is csak a munkája, tehát a hamis Hollywood részének titulálta. Az egyedül maradt Boltban pedig egyelőre mégcsak a saját magáról kiderül hazugság tudatosult. Még nem tudja megítélni első ránézésre, hogy egy közjáték valódi vagy színjáték, igaz vagy hamis-e.

A tűzvészből való menekülés ugyancsak egy klisé volna, ha nem zárná le Bolt öntudatosodási folyamatát. A "főhős" itt már szó szerint a saját bőrén érzi a veszély valódiságát, és a korlátait pontosan ismerve, tudatosan dönti el, hogy nem hajlandó a gazdiját magára hagyni. Főgonoszt örültem, hogy nem akartak a készítők külön beleerőltetni az egészbe: a főgonosz, mint figura szintén Bolt TV-sorozatának, a hollywood-i illúzióvilágnak egy eleme.

  

Egyszerű és kiszámítható, de szerethető és őszinte mese a Bolt. Létező dilemmát bemutat egy állatszínész példáján keresztül, és amit ennek kapcsán mutatni vállal, azt tisztességgel végig is viszi.