Fantasztikus Négyes (2015)

Számítottam rá, hogy a 20th Century Foxhoz hasonló filmcégek sosem tanulnak régi hibáikból. Így is meglepett azonban, hogy a Fantasztikus Négyes már - ha jól számolom - 2. reboot-ja az év egyik nagy bukásaként regisztrált, 10% alá süllyedve a Rotten Tomatoes-on. Én nem éreztem ekkora katasztrófának, bár az utolsó harmadát kukába tenném. Inkább azt a fajta kötélhúzást sejtem mögötte, ahol a rendezői koncepció és az üzleti gerinctelenség zördül össze, és így egy felemás darabot produkálnak, a mi bánatunkra.

Az űr helyett immár egy másik dimenzió a szuperhős-quartet születési helye. Reed Richards, a meg nem értett tinizseni élete esélyét kapja, mikor Dr. Franklin Storm meghívja őt egy kutatóakadémia fizikus csapatába, fiával, mostohalányával + egy Victor von Doom nevű másik zsenivel együtt. A project célja ugyanaz, amivel Reed gyerekkora óta kísérletezett: a teleportáció egy másik univerzum valamely bolygójára. Mikor Reed rábírja a csapatot - és egy külsős haverját, Bent - a kísérleti téridő-ugrásra, súlyos balesetet szenvednek odaát, és az ottani bolygó klímája természetfeletti vonásokkal ruházza fel őket...

Kisebbfajta hidegháború alakult ki a direktor és a stúdió között, mióta kiszivárogtak az első lehúzó vélemények, előbb a kritikusok, majd a közönség felől. A Fox szóvivői - köztük Simon Kinberg író-producer és Chris Aronson forgalmazási főnök - előbb cáfoltak, majd mentegetőztek, részben a negatív sajtó-visszhangra fogva a mű gyengeségeit és gyászos anyagi szereplését. Vajmi kevés vígaszt nyújthatott a fejeseknek, hogy ha az USA-ban nem is, de az új FF listaélen indult pl. Mexikóban, Brazíliában és Peruban.
Ha hihetünk Josh Trank író-rendezőnek, a végső vágás teljes egészében a Fox parancsára készült. Amit addig összehoztak, kb. 2:3 vagy 3:4 arányban hagyták csak meg, a többit pedig vagy kiszedték vagy újraforgattatták. Ez meg is magyarázná, miért hiányzik a trailerek csaknem fele képanyaga a kész moziverzióból, és hogy a végső csata miért egy merő effektkavarodás, a retardált "mentsük-meg-a-világot!"-formulával megbolondítva. Örültem, hogy az alaptónust, a díszleteket és az emberek reakcióit komolyabbra vették. De száz másik sebből vérzik a tartalom, és ez már nem csupán a megrendelők, hanem a készítők sara is.

Tinédzsereket faragni a Négyesből - közülük Johnnyból pluszba fekete srácot - még nem lett volna akkora gond. Az első félidő a korai - sőt, túl korai - kezdetektől építgeti, hogyan jött össze az 5 későbbi szupermutáns, és vált egyikük az emberiség halálát kívánó Dr. Doommá. Rengeteg időt különítettek el a motivációk felvázolására, amit nagyon becsültem. Bár a fő motivációjuk inkább csak a tudományos munkába vetett hitük - Bennek meg még annyi se -, a kapcsolatuk azon része hihető, hogy miért tartottak össze. A siker érdekében, hisz állandó, szoros együttműködés nélkül esélytelen lett volna a tervezet.

Ironikus belegondolni, hogy olyanok készítenek filmet egy szuperhős-csapatról, akik maguk se tudnak összedolgoznak. Langyos teljesítményt hoztak ki a színészgárdából: Miles Teller Reed-je a legújabb Harry Potter-hasonmás, de Kate Mara pókerarcú Sue-ja, és Michael (B.) Jordan hevesvérű Johnnyja sem igazán győztek meg. Hatásos, ahogy rádöbbennek az elváltozásukra! De ahelyett, hogy testközelben látnánk azt is, ahogyan megtanulnak együttélni az erejükkel, ugrunk 1 évet, ahol már szuperhősök. Mintha a rendező megijedt volna az expozíció hosszától. Külön fájdalompont Reed bujkálása: sajnálkozó nyusziként kényszerítik a saját barátai, hogy vállalja a felelősséget a tetteiért!

A forgatókönyv a tetőponti ütközettől kezdve WC-papír-guriga! Szikrányi értelme sincs a halálsugárnak, amivel Victor állítólag energiává bontaná a Földbolygót, kezdve azzal, hogy miből hogyan teremti meg, mint valami istenség. Áll a bál, ha a működését is próbáljuk megérteni: 

1. Reed szerint energiává alakítja a bolygó teljes területét;
2. Sue szerint fekete lyukat generál a bolygó helyén, ami mindent magába szív;
3. erre a jelenet során azt látjuk, hogy fákat szippant föl, és egy kráter marad a helyén.

Meggy a tortahabon, hogy az egész örvény kinézete ocsmány, unalmas és bűzlik a CGI-tól.

Victornak semmi létjogosultsága a főgonosz-státuszra, azon kívül, hogy a Négyes legelső nagy nemezise. Untam, és míg ember volt, rá se akartam nézni. Míg a 2005-ös verzióban Doom egy aljas, manipulatív őrült volt, addig itt egy sima zöld szemű szörnyeteg. Egyedüli indítéka, hogy most már azt a más világot tekinti otthonának, és hogy a Föld vezetői maguk is csak pusztítani képesek, ahol csak megvetik a lábukat. Ez összecsapott és Tetszett az új külseje: a ráolvadt védőruha és a képessége kellően horrorisztikus külsőt adtak neki. 

A Fantasztikus Négyes idei darabja gyermetegen indul, félszegen folytatódik, és épp, mikor kezdene kikászálódni a mocsárból, erővel víz alá nyomja a stúdió. 2005-ös megfelelőjével azonos szintet képvisel számomra: amennyivel kevésbé idegesítettek a karakterek, annál színtelenebb a tartalom. És újfent bizonyítja, hogy az amerikai képregényhősök rabszolga-termékek a stúdió kezében, amelynél éppen a jogaik vannak. Lefogadom, hogy legközelebb már a Marvel-nél látjuk viszont a Fantasztikus Négyest.

A 2015-ös változat egy négyes felét kapja tőlem végértékként: