A kém

Melissa McCarthy végre vicces, Jason Statham pedig először remekel vígjátékban! A kém A séf óta az első vígjáték, amely végig beizzítva tartja a humor parázsát, és képes annak gyújtópontjaivá tenni a főszereplőit is. Nagyon sokat nevettem a főleg dumaáradattal villantó kémtörténeten, melynek utolsó fél órája ráadásul pont abban a városban játszódik, ahol én magam is élek: Budapesten.

Susan Cooper a CIA egyik legjobb elemzője, az egyik legjobb ügynökük társa. Amikor a férfit egy terroristavezér lánya látszólag megöli, kiderül, hogy a nőnek listája van az ügynökeikről. Külsőst kell beszervezni, és Susanra esik a választás. Vajon egy kövér gépstréber helyt tud állni életében először terepen, anélkül, hogy az ellenség leleplezze és kinyírja?

Kémparódiát már kaptunk az idén, de mégse tűnnek hasonlónak. A Kingsman egy modorosabb dramady, nagyobb volumenű és jobban megszerkesztett, míg A kém egyszerűbb, könnyedebb, közvetlen stílusú. Többnyire elkerüli, hogy harsány vagy idétlen legyen; a viccek többsége szellemes, nemcsak a főszereplő termetén csámcsognak. Jó a poénok ütemezése. És amikor komolyra kell fordítani a szót, kevesebbet drámázik, de azt őszintébben.

Minden fontosabb szereplő valamilyen sztereotípia, és többségük nevettető volt:

1. Jude Law Bradley Fine-ja bondosabb már nem is lehetne: végig úgy fest, mint aki most lépett elő egy divatlapból. Jót tesz a filmnek, hogy a közepéről teljesen hiányzik, így a többieké lehet a pálya.
2. Klisék egész karácsonyfája a dúsgazdag, jéghideg, akcentusos, szláv bombázó és terroristavezér-utód, Rayna Boyanov.
3. A főszereplő ellentéte a topmodell-külsejű kettős ügynök, Karen Walker,
4. Jason Statham telitalálat, mint a seggfej Rick Ford ügynök, aki egyfolytában cseszteti Susant, hogy mit keres az ő munkakörében.
5. Az egyetlen, aki idegesített, az az olaszoskodó összekötő, Aldo. Nem attól, ahogy béna szexista faviccekkel udvarol Susan-nek, hanem maga a beszédstílusa irritált.

És a küldetés végcélja egy hordozható atombomba eladását meggátolni a fekete piacon. Van olyan james bondos krízis ez, mint pl. egy őrült zseni világmegváltó terve.

Susan Cooper valódi emberkarakter, akivel lehet azonosulni. Fine "halála" inkább csak egy jókora lórugásként hat rá: igazi motivációja, hogy végre kezdjen valamit az életével, és ne csak észrevétlenül vegetáljon, ahogy tette azt tanárként, majd később a CIA-nél. Tetszett, hogy nincs determinálva, ki milyen szerepet tölthet be az eseményekben: Susan Rayna bizalmába férkőzik testőrként, és Fine szerepét a történetben is megcsavarják - kétszer is!

Nem finomkodnak a szóviccek, mégse válik alpárivá az egész. A vészhelyzeteket sem viccelik el, és ettől válik mégis viccessé az, ahogy Susan átvészeli őket. Amikor pedig épp nincs helyzet, akkor dumagép: "Na ne! Aggszűz? Márcsak egy sose voltam pasival póló hiányzik" "Az vagyok, aki levágja a dákódat és felragasztja a homlokodra, mint egy töketlen egyszarvúnak!" Egyedül az a szelete volt erőltetett és fárasztó, mikor Susan kolleginája feltűnik, addig, amíg le nem lepleződtek.

Üzenném még a Die Hard 5. producereinek, hogy furikázzanak el a Pokolba! Itt végre nem hazudják Moszkvának vagy másik nagyvárosnak Budapestet: a Gresham Palota és a Balaton tökéletesen illeszkedik a film változatos helyszíneinek sorába. És bár a történet zárása nem túl eredeti, így is velem marad az a kép, ahogy Jason Statham karaktere elmotorozik a vizen, hite szerint az olasz partok irányába.

Jó kis kémkomédia, amin sokat lehet röhögni.

"Hé, Cooper! Ez egy tó, baszki...!"