AMY

Sosem érdekeltek a popsztárok, így abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy Asif Kapadia idei dokumentumfilmje, az "Amy" ismertette meg velem Amy Winehouse nevét és történetét. Hamar leesett, hogy ez egy "ami szívén, az a száján"-típusú ember, aki szerette a lendületes életet, ugyanakkor vágyott az erős lelki támaszra, az elvárás nélküli szeretetre. Annyira nem próbált sose hamis képet mutatni magáról, hogy mindig saját keserűségét írta a dalszövegeibe.

Ez egy egyenes és igényes dokumentumfilm. Technikai szempontból azért, mert széles skálán használ forrásanyagokat: a közeli ismerősök interjúin kívül házi videók, mobilrögzítette fotók és jelenetek, archív anyagok, élő koncert- és próbafelvételek adják ki az életút mozaikját. Dalait is az életeseményekkel vezetik elő: Rehab, Back to Black, Love Is a Losing Game, You Know I'm No Good. Tényleg úgy érzi az ember, hogy ismeri ezt a virgonc londoni csajt, és drukkol neki, ahogy eredeti hangja és stílusa révén befut az énekesi szakmában.

A magánélete nem volt rendkívüli, és némely egyes felvételei kissé kínosak. Nem biztos, hogy elfogadnám egy ilyen valaki társaságát, mint Amy. A lényeg az, hogy megértettem őt. Hiányzott életéből az ellensúly az örvénnyel szemben, amibe a 2000-es évek alatt belesodródott. Apja, Mitch Winehouse tiltakozott a lánya - és saját - a film által sugallt portréja ellen, ami számomra csak megerősíti a tanulságot: a kényelmes, elvárásokra hivatkozó távolságtartás mindig könnyebb, mint kitartani mellette. Persze, hogy Winehouse hibás, amiért épp a narkóhoz és piához menekült a gondjai elől. De erős támasz és szilárd elvek nélkül mi tartaná vissza, mikor pont az tette sikeressé, hogy olyan, amilyen?

Kapadia egész jó munkát végez abban, hogy okokat keressen Winehouse lejtőjére. Némelyik önmagában nézve még elég melodráma-ízű volna:

1. Érzékeny és szeretetéhes, így nehezen dolgozta fel, ha szülő, barát, szerető magára hagyta.
2. Gyöngekezű nevelése miatt elvihette szárazon tinikori bulimiáját és alkoholimádatát.
3. Excentrikus szokásai egyben az ihletforrásai is voltak, ez fűtötte dalait, melyeket a rajongói imádtak.
4. Közvetlennek látszó, valójában önpusztító pasijainak annyira meg akart felelni, hogy követte egyiküket a drog spiráljába.

Mindez együtt és hosszútávon szilánkokat farag le egy fiatal psziché önvédelmi képességéből. Amy egyre jobban szétesik: járása akadozik, tekintete fátyolossá válik a drogoktól. Eljut odáig, mikor már egyetlen pohár ital is megállíthatja a szívét...

Tapsolnivalóan őszinte a movie a nyugati tömegmédia ábrázolásában. Az ugyanis kimondottan a csillámporra, a felszínre van kiélezve: mindig a sztár életének kívülről legpikánsabb pontjait keresi, amikből hírt sajtolhat. Winehouse-t egyes főműsorokban heroinrab libának, "hányatott sorsú lónak" titulálják, élvezettel megalázva nevét élő, egyenes adásban. Ezt imádtam: pontosan annak a csillogó, babiloni húscirkusznak mutatja a TV-show-k világát, amiként a valóságban is működik. "Mindenki akart Amyből egy darabot."

Kemény, letargikus betekintő egy énekesnő lelki világába, akit az utca embere általában csak egy sokadik önhibás popsztárnak könyvel el. Csakhogy ő mindvégig teljesen vállalta saját egyéniségét, és nemcsak közkedvelt, de egyedivé vált. Szó szerint megszakadt a szíve, mert a saját világának többi részét, még rajongóit sem érdekelte az igazi Amy a smink és a pompa mögött; annyira bizonyosan nem, hogy legalább néhányan közülük valóban vigyázzanak rá.

Az Amy Winehouse-sztorira 4/5-öt adok.