Paranormal Activity

Minden idők egyik leghátborzongatóbb befejezésének tartom a Paranormal Activity moziverziós zárását. A folyamat pedig, ahogy Katie-t, a történet főszereplőjét fokozatosan megszállja egy démoni entitás, elég volt hozzá, hogy végig ébren tartsa a figyelmemet és veszélyérzetemet, amíg odaértünk. Képes arra, amit a leginkább becsülök egy ilyen filmben: a természetfelettit a valóság kiterjesztseként ábrázolja. El tudja hitetni velem, hogy ez az eset igenis megtörténhet, akár velem, akár veletek/önökkel.

A tőzsdei bróker Micah és egyetemista barátnője, Katie új házba költöznek. Ebből az alkalomból Micah új kamerát vesz, hogy lencsevégre kapják a szellemet, akit Katie-t elmondása szerint még kisgyermekkorából ismer. A helyi médium, Dr. Fredrichs tisztázza nekik, hogy egy démon üldözi Katie-t, és valami módon ártani akar nekik. Micah eltökéli, hogy mindképpen ő oldja meg ezt az ügyet, de vajon két átlagember tényleg meg tud birkózni egy ilyen szokatlan dilemmával egyedül?

Nem akarom külön cáfolgatni a fújolók előítéleteit, ezért inkább a lényegre térek: a Paranormal Activity a legdíszítetlenebb horrorfilm, amit valaha láttam, mégis az egyik leghihetőbb. Soha nem kaptam még ilyen pontos képet mozgüképen arról, ahogy egy démon kísérti, majd birtokba is veszi áldozatát. A lény identitás nélküli, csírájában gonosz: pontosan tudja, hogy az ember alváskor a legvédtelenebb, hogy az alváshiány gyengíti, és hogy a bizonytalan ember lelke könnyű préda. Ráadásul a hálószobánk az utolsó hely, ahol egy ilyen kiemelten félelmetes veszélyforrásra számítunk, hogy tanyázhat.

Érdekes gondolatmenet rajzolódik ki, ha egybenézzük, mik fenyegették a "megtalált felvételes" klasszikusokban a kamerázókat: a Cannibal Holocaust végén erdei vademberek, a The Blair Witch Project-ben erdei démonkísértet, a Paranormal Activity-nél pedig otthoni démonentitás. Mindegyik mű egyre kevesebb kellék használatával fejezte ki cselekményét, mind kisebb büdzsével és forgatási idővel. Író-rendező Oren Peli - aki korábban sosem dolgozott a moziszakmában - a Blair Witch költségének alig 1/3-ából, 11.000 $-ból forgatta le, kb. 1 hét alatt. Ehhez képest 100 milliós bombasiker lett, népszerűsége pedig vetekszik a blair-i boszi krónikájával a horrorfanok körében.

"Kevesebb kellék" alatt a sejtetőelemek számát értem. Döbbenetes, mennyire jól követhető a történet  annak ellenére, hogy szinte átlátszónak hat a film. A Blair Witch-hez hasonlóan bármilyen dísz és zene nélkül, csupán tárgyi jelekkel, sötétséggel és hanghatásokkal dolgozik, de azokból még kevesebbet használ. Továbbá: itt háromszor is látjuk a veszedelem forrását, de - ellentétben pl. az Átok nemezisével - a nemezis nem egy fantáziaszörny légből kapott képességekkel, beleillik a mi valóságunkba és a sejtetés légkörébe is.

1. Először sötét árnyként látjuk a hálószoba ajtaján fodrozódni,
2. Később egy Diana nevű korábbi áldozat utolsó fotóján a 60-as évekből,
3. Végül a legutolsó képkocka, ahol Katie immár a démon új gazdateste.

Egyáltalán nincsenek stilizálva a nappalos részek, ezért tűnhet úgy elsőre, mintha a film "napsütötte oldala" csupasz lenne. Pedig nem az, mint ahogy Micahék hálószobája sem olyan üres, mint amilyennek tűnik. A cselekmény nem siet, nem próbál menetrendet betartani, de a feszültség hamar tapinthatóvá válik, és ügyesen adagolva kezd növekedni. Katie-t a démon kiskora óta üldözi, mióta a szülei régi háza leégett, így a költözés opciója - ahogy a médium is megerősíti - értelmetlen. Bárhová utánuk menne. A klausztrofóbia érzete lehetővé teszi, hogy a veszélyérzet megsűrűsödjön, állandósulni tudjon.

Láttam már dokumentumfilmen ördögűzésről szóló XX.-XXI. századi eseteket, és annak simán elmenne a Paranormal Activity. Fokozatosan nő a Katie-re leselkedő veszély, és erősödik vele a mozi hangulata. Elismerem, nem túl jó a következtető képességük. Dehát az utca embere sajnos ilyen: hajlamos kisebbíteni a bajokat és beérni a könnyebb, önnyugtató intézkedésekkel. Ezért nem jön rá Katie, hogy mikor először sétált transzban a teraszra, a démon már megkezdte a beléje költözést. És mert a démon parazita létforma, negatív érzelmek táplálják: ahogy Micahék egyre frusztráltabbak, úgy erősödik a szörny, és telepszik rájuk még jobban. "Nem én hoztam a fejünkre azt a démont, hanem te...!" Szó szerint ördögi kör.
 

1 dolog piszkált nagyon: Micah karakterét túl elbizakodottra írták meg. Értem, hogy egy bróker nem tud mit kezdeni a nem anyagi témákkal, mint pl. a parajelenségek. És éppen Micah végzetes hibája, hogy nem hagyja az ördögűző hívását, teszi lehetővé, hogy a helyzet eszkalálódjon. De néhol már szánalmasan gyenge a helyzetértékelése. Nem lett volna érdekesebb, ha végig azonnal törekszenek Katie-vel kimeríteni a lehetőségeiket? Ami még rossszabb: szellemidéző táblát hoz, holott a médium világosan megmondta: ezzel csak marasztalják a lényt. Teljesen egyetértek Katie-vel,  amikor a férfit bírálja: "Ő tart kézben minket, és ha te ezt nem látod, akkor hülye vagy!"

Logikusnak tartom, hogy a rémálmok és az alvajárás az unió részlépései. A lény gondolatai lassan beszivárognak Katie tudatalattijába, majd onnan képessé válik irányítani a nőt. Mikor Micah-nak motyogja, hogy maradni akar, és később nem emlékszik rá, világos, hogy nem önmaga. A fotó és a kereszt elégetése pedig véglegesítik a bekebelezést. Lúdbőrzött a hátam, ahogy elváltozott a hangja: "...Most már minden rendben lesz." "MI-CAAAAAAH!!" Imádom ezt a befejezést: hihetetlenül hatásos, megtéríti a néző várakozását, és rálicitál a kezdeti felállásra. Lám: mégiscsak létezik egy, a hálószobánknál is váratlanabb hely, ahonnét a gonosz gyilka lesújthat ránk.

A Paranormal Activity c. filmet tehát nagyszerű horrornak vallom, amely szinte a semmiből építkezik, mégis rengeteget tud kihozni belőle. Minimalista stílusa és a szereplők esete is arra tanít minket: ne csak az olyan veszélyre figyeljünk, amit látunk, vagy ami tárgyi alapú.