Paranormal Activity 2.

Új cselekményfrontot nyit Katie-ék tragédiájában a két stúdió (Dreamworks és Paramount) által közösen rendelt 2. felvonás. A "Paranomal Activity 2." valójában spin-off és előzményfilm egy csomagban, mely még legalább próbálja új megvilágításba helyezni az 1. részben történteket. Több szereplő és kamera, nagyobb háztartás, illetve - amenniben egy bölcsödés gyerek annak minősül - nagyobb tét. Új, éjjellátós kézikamerájuk pedig új árnyalatot visz a kísértethorror hangulatiságába.

Hozzátoldásokkal teli, de nagyon triviális történettel rukkoltak elő a készítők: Katie húga, Kristi a férjével, Dannel új kamerahálózatot üzemeltet be otthonában egy betörés után. Sokáig nem történik semmi, ám 1.) a család kutyája, 2.) Kristi kisfia, Hunter 3.) és egy, a cselekmény során menesztett dadus érzik, hogy démoni entitás garázdálkodik itt. Miközben a démon elkezdi hatalmába keríteni Kristit, mostohalánya Ali kideríti, hogy az ő és Katie dédanyja alkut kötött a démonnal, még a század első felében. A fizetség a család legelsőnek megszülető fiúsarja - ezesetben Hunter. 

Fel nem foghatom, hogyan sikerült 2,75 millió dollárt eltapsolni a film elkészítéséhez. Akárhogy is nézem, a Paranormal Activity 2. egy sorozattermék, ügyvezetői megrendelésre gyártott másolat. Mindamellett nem tartom abszolút selejtnek, mert helyenként képes megidézni az előd hangulatát: azt a lépcsőkben erősödő rettegésfaktort, amit annyira szerettem az eredeti Paranormal Activityben. És a lény lelepleződése is majdnem olyan óvatosan lett elővezetve - bár itt nem kell a legvégéig várnunk, hogy szemtől szembe lássuk a gazdatestében.

Krónikus eredetiséghiányban szenved a darab: tele van afféle poros archetípusokkal, mint a szent grálként őrzött gyermek, a citromba harapott családapa, a latin házvezetőnő-dadus, stb. A műsoridő most kicsit hosszabb, a felvezetés viszont lassúbb - az 1. fél óra totál fölösleges -, a magyarázat a kísértetjárásra pedig túl sokára, teljesen súlytalan módon derül ki, Ali magánnyomozgatása révén. Elég blamázs, hogy míg a szereplőknek picit több idő jut szembesülni a testbitorló pokolfajzattal, addig itt is inkább fél filmet hitetlenkednek, fél filmet hárítgatnak.

Mikor egy mozifilm-csokor 2. része megbolygatja az eredetsztorit, új részleteket hozzáköltve, akkor az újdonságoknak el kell mélyítenie történetet. Éreznünk kell, hogy az új infók tükrében tényleg teljesebb lett a kép, és a szereplőket körülvevő darázsfészek még attól is nagyobb, mint hittük. Erre pozitív példa a Halálos fegyver 2.-ben Riggs feleségének halála, és ugyanezt barmolta el a Pókember 3. Ben Parker gyilkossága ügyében. Hogy Katie helyett Kristi volt a démon eredeti gazdateste, érdekes ötlet. Ismét éreztem a borzongást, ahogy a démon a teljesen éber, mégis tehetetlen Kristit kiráncigálja a kicsi szobájából, és a harapásnyom révén hatalmába keríti.

Mindezt sikerült berondítaniuk az áthárítási szeánsszal. Ez az egyik legegoistább család, amit horrorszériából ismertem: a dédanya átka miatt szívnak, hogy egymás helyzetértékelését akadályozzák, sőt: a családfő megoldása - amit Alin kívül mindenki helyesel - tömény aljasság. Dan kirúgta a dadust, mikor amaz a démon miatt zsályát égetett: most sietve áthívja, hogy egy rituális praktikával Kristiről Katie fejére tegyék át az átkot. Kristi meg hiába nem emlékszik elvileg a megszállotságra: addigra pontosan tudott a démonról. És hagyja, hogy a testvére gyötrődjön! Ezek után a démon pártját fogom, amiért Katie alakjában móresre tanítja ezt a korlátolt, közönyös bagázst.

A feszültségfokozás sem olyan folyamatos, mint az 1. PA-ban, a több, de nem színesebb szereplő pedig felhigítja a hangulatot. Kiborított az üres szobák egymás utáni sorozatos mutogatása. Kristi megszállottsága kinézetre és viselkedésre ellenben még úgy hihető tudott maradni, ahogyan a kísérőjelenség is, mikor Dan keresztet nyom a bőréhez, s a padló vadul rázkódik a démon ellenállása miatt. Nem értem, ha a férfi ezt és a szeánszot is végül vállalta, mi a csudáért nem hívott egyből ördögűző papot. Micah sem volt egy észlény, de ő magát a módszert is lekicsinylette. Függetlenül attól, hogy Katie is a struccpolitikát tanácsolta: Krissi és Dan végsorsa egyáltalán nem rémített meg. 

Az újabb parajelenségek krónikája tehát inkább bőrfejtése, mint továbbgondolása elődjének. Nem képes átlépni azon korlátain, melyeket előzmény mivolta kényszerít rá; egyszersmind lefokozza a központi karaktert egy hibáival szembenézni képtelen, képmutató család sarjává, akit éppen ők, a rokonai ítéltek kárhozatra.