A szürke ötven árnyalata

Twilight-ról koppintott lágypornó, E. L. James romantikus regénye alapján. Ugyanakkor mégsem az a katasztrófa, mint amire számítottam. Pedig A szürke 50 árnyalata lényegében két, bőven elkoptatott séma összegyúrásából jött létre:

1. olcsó pornográf képsorok
2. 2. a szegény lány és a szőke herceg meséje a mai világban.

Mindkettő garantált recept a sokmilliós példányszámú eladáshoz - és persze a mielőbbi álomgyári megfilmesítéshez.  

Anastasia Steele irodalomszakos bölcsészhallgató átveszi egy interjú feladatát szobatársától Kate-től. Az interjúalany egy dúsgazdag ifjú titán, Christian Grey, aki ezután keresni kezdi Ana társaságát. A jég akkor törik meg, mikor egy buli után a becsiccsentett Ana Christian holteszobájában ébred. A férfi bevezeti a lányt legféltettebb titkába: a szexuális beállítottsága szadomazo jellegű. Ez a perverz különvilág felébreszti az Ana-ban szunnyadó érzékiséget, de maga a kapcsolat csakhamar pszichikai játékká válik, hogy melyikük tudja jobban rászoktatni beállítottságát a másikra.   

Mégha nem is olvasta valaki a könyvet, érezni lehet a belőle készítendő filmet, hogy az húzza vissza a történet színvonalát. A cselekmény ott is egyetlen normális szálon tudott csak futni, a 2 főszereplő fiatal között. A párbeszédek pedig hajlamosak a szánkba rágni a szereplők gondolatait és érzelmeit. "Én rossz vagyok neked!" "Miért akarsz bántani engem?" „Mert elcseszett vagyok, mind az ötven árnyalatban.”

Ezen próbált kozmetikázni a moziváltozat, a maga korlátozott keretei között. A jótól sajnos így is messze marad, egy rakás untató közjátékkal, ami igazából sehová sem vezet. Mégsem az a gyötrelemmatiné, mint pl. a The Giver, vagy The Divergent - pedig ez a mozi szó szerint is a gyötrelem egy formájáról szól. Természetfeletti vagy sci-fi-halandzsa nélkül máris őszintébbnek hat az egész, és nem fárasztja az embert szerelmi három- vagy négyszögekkel sem.

Azért tartom csak "simán gyengének" A szürke 50 árnyalatát, mert sikerül a hihetőség határán tartania "Szürke Krisztián" és "Acél Anasztázia" kapcsolatát. Kémia kevés van köztük, tipikus "ellentétek vonzzák egymást"-eset az övék. Ana ugyan valósággal ellentéte a magabiztos és előkelő Grey-nek, bár az önbecsülését sosem adja föl. Mikor a Jacob-klón barátja a bulin megpróbál kikezdeni vele, határozottan visszautasítja - a kötelező Twilight-áthallás miatt pedig az épp odaérő Christian "menti meg".

Christian Grey tipikus elkényesztetett ficsúr, akinek sosem voltak problémái az üzletelésen kívül. Tinédzserként molesztálta őt egy arisztokrata hölgy, emiatt pedig még a gondolat is taszítja, hogy valaha is megint ő kerüljön az áldozat szerepébe. "Én domináns vagyok." Ezért nem látja a média soha nővel: hetero, de max. játszótársként engedi be a bátrabb hölgyeket az intim szférájába. A részeg Anahoz sem nyúl még: későbbi 1. szeretkezésüket csak átmeneti lépésnek tekinti, hogy a z addig szűz lány ráérezzen az erotika ízére, és belemenjen a kísérletezésbe. 

A színészi játék hál'Istennek kerüli a ripacskodást. Így könnyebb levegőnek nézni a lapos mellékszereplőket. Jamie Dorman úgyszólván teljesen hidegen hagyott Grey-ként, az ő karaktere puszta vágyálom-kép a hölgyközönségnek. Ő illusztrálja a "normális" emberek fölött álló, irányításmániás selyemfiút, aki elméletileg "jaj, de vívódik!" perverziója és a kockázatos új érzése között Ana felé.

Dakota Johnson ellenben kellemes meglepetés volt. Nem alakít kimagaslóan, azt viszont elhitette velem, hogy a hősnő sérülékenysége mögött ott pislákol a méltóság is. Anastasia tapasztalatlan, de megbízható fiatal nő, aki nem pletykál, viszont kimondja, amit gondol. Nem úgy válik érettebbé, hogy a pasija szexmániássá domesztikálja őt: még akkor sem írja alá Christian szexrabszolga-szerződését, miután kihúzatott belőle néhány taszító pontot. Szereti, de nem idealizálja az "álomhapsit": egyszerűen felfedezi vele, mi vonzza és mi taszítja ebben a bizarr szokásrendszerben, ezáltal jobban letisztulnak előtte a saját vágyai.

A szexjelenetek tűrhetőre sikerültek, megvan az átmenet az "egyszerű" szeretkezéstől a legdurvább szíjazásig. Ana reakcióiból is átérezhető, hogy tényleg extázist él át a kezdeti fázisok alatt, mint a fenyítés vagy a fenekelés. Ezen túl viszont cseppet sem érdekelt, hogy valaki ebben mit találhat izgatónak: maga Christian csak pár szót ejt róla, hogy elvileg hogyan is vezet az ilyesmi kielégüléshez. És bár nagyon ellenszenves a szándéka, hogy puszta játékszert csináljon egy lányból - akit még ráadásul szeretni is tudna, ha nem félne a szerelem gondolatától -, a folyamatos rászokatás indokolt. Egy gyengébb lelkű nő akkor is összetörhet a pornográf technikák és segédeszközök között, ha bármikor elmehet.

A félbecsapott befejezés is lehet hatásos rendezési trükk, de itt zavaró, hogy csak úgy vége szakad. Ana végül kikényszeríti Greytől, hogy élje ki rajta a végső fantáziáját: a verést. Itt szakad el Anában a cérna, és a movie is a lány elviharzásával ér véget. Mihez kezdtek ezután az életükkel? Pofátlanul elvarratlan minden.

Mégis ez a legdrámaibb rész: úgy tűnik, mintha Ana félelemből döntene így, pedig ellenkezőleg: pontosan végigcsinálja az egészet, csak azután taszítja el Christ. Korábban már tisztázta ugyan, hogy normális kapcsolatot akar, de csak így lehet biztos benne: a párja azt nem képes megadni neki. Aktusnál a "Vörös"-parancsszóval kell jelezni, ha véget akar vetni az aktusnak; ám csak most, mikor már szó sincs aktusról, használja fel: "Vörös!" Az tetszik ebben, hogy a nő, aki az elején egyértelműen a korlátolt egyed volt kettejük közül, most a férfi szabályait használva állítja meg őt. Túlnőtt rajta mint személy, és így már hihető, hogy a szerelmén is túl akar és képes lépni. Ha ezt folytatják, egyikük se lesz boldog.

Végszó: A szürke 50 árnyalata egy lassú, vontatott, kimondottan kisigényű szoftpornó. Sikerül megtartani a jóízlés határán belül, de nem éri meg 2 órán át nézegetni a 2 fiatal szárnypróbálgatásait az ágyban.