Irány az Éden!

Egyre gyakrabban hangzik el a vád, miszerint Amerikában manapság képtelenek szexviccek nélküli vígjátékot  készíteni. 1-1 kivétel olykor felbukkan, de a nagytöbbségük máig hajlamos ízlésficamos altesti poénok beszórásával humort kicsikarni, egyszerűen mert hiányzik a fantáziájuk más jellegű poénokat keresni. 
Az Exit to Eden talán közelebb áll azokhoz a retrovígjátékokhoz a 70-es évekből, ahol teljesen természetes dolog volt a meztelenség/félmeztelenség mutatása a vásznon, ok nélkül. A szereplők bohócok, kirakatbabák vagy mindkettő. És a sok erotikus meg szadomazo-jelenetet kikopott zsarus klisékkel próbálták felturbózni, hogy úgy tűnjön, mintha lenne bonyodalom a történetben.

Elliot, egy szabadúszó fotós véletlenül lencsevégre kap egy gyémántkereskedőt, akiről felnőttkori fotó nincs a rendőrségi nyilvántartásban. Így mikor a bűnöző és színes bőrű női bűntársa a nyomába ered a felvételért, két zsarut, Fred Lavery-t és Sheila Kingston-t is odaküldik, hogy előzze meg a bűnöződuót.
A dolog pikantériája, hogy Elliot egy felkapott túristaparadicsom, az Éden Tanya Klub felé veszi az irányt, ahol gazdagok és középosztálybeliek élhetik ki alá-fölérendelt-jellegű szexuális fantáziáikat. A szigei programokat a dominátrix "Miss Liza" szervezi, akinek megtetszik a túl mosolygós Elliot.

4 fő komponense szerint lehet felmérni ezt a produkciót: 1.) erotika, 2.) komédia, 3.) zsarukrimi és 4.) romantika.

1. Bőven akadnak pornográf képek, amiken vagy férfi vagy női nézők legeltethetik a szemüket. Ám a mű annyira vért izzad, hogy egyszerre idilli és humoros legyen, hogy a szexet is rendre elviccelik benne. Ahhoz képest, hogy a klubot az alá-fölérendelt erotika megtapasztalására hozták létre a szigeten, mindenki alsóneműben és filléres szadomazo-kosztümökben mászkál. A szürke 50 árnyalatának filmverziójában legalább nemcsak víg hóbortnak ábrázolták az ilyen típusú fantáziaképeket.
2. Szórványosan akad pár poén, amin a sok hülyeségtől lefárasztott néző talán nevetni tud. Nem sokat sikerült nevetnem Elliot vigyori udvarlásán Miss Lisának, illetve azon, ahogy a szingli Sheila és az elvált Fred egy tőlük vadidegen, kínosan fesztelen környezetben próbálnak nyomozni.
3. Apropó nyomozás: nemcsak molyette sablon az egész, de a 2 főszál - krimi és romantika - ritka szerencsétlenül szövődik egybe. Sheila nagynehezen megtalálja Elliotot, többször sikerül beszélnie vele, de mindig közbejön valami, mielőtt elnyöghetné: életveszélyben van! Miután az ügy lezárult, nem vettem be, mikor Sheila emberbarátiságból győzködi Lisát, hogy Elliot szereti.
4. Lisa és Elliot románca kapcsán a film megpróbál előásni valami vézna tanulságot arról, hogy mindenki megtalálja a lelki társát ebben a tobzódó perverziódzsungelben: Elliot Lisát, Fred az exnejét, Sheila pedig a neki kirendelt alárendeltről tudja meg, hogy civilben ügyvezető. Egyikük se hatott meg: Lisa inkább egy zug-titkárnőre hasonlít, mint az édenkert első számú űrnőjére, Elliot meg egy sima komplexusos bájgúnár: a North rémlett föl egy pillanatra a nyitójelenetnél, ahol a milf anyja letolja a gatyáját és elfenekeli őt!

Rosie O'Donnell-t én minden idők legrosszabb szereposztás-döntésének tartottam Betty Rubble-ként A Flintstone-családba, és az Irány az Éden!-ben se győzött meg beépült zsaruként. A képen látható álruhájában nem is csoda...

Dan Aykroyd Frede pedig más se csinál, mint körbehüldezik a szerinte túl szabados környezeten, és a vége felé a túszdrámakor célzás nélkül kinyírja a főkolompost. Állítom, Frank Drebin megirigyelné ezt a profi rendőri nyomozást...!

Ha valaki kíváncsi, hogy nézne ki a Szodoma és Gomora vígjáték-feldolgozása, az tehet egy kísérletet az Irány az Éden!-nel. Talán 1-2 nevetés kikerekedik belőle, de nem veszít sokat az, aki csak részleteket néz végig belőle.