Jupiter felemelkedése

Nem akarok most ebbe belemenni, de az asztrológia szerint idén, 2015-ben a Jupiter évét írjuk. Ezt a Wachowsky-testvéreknek is tudniuk kellett, amikor tető alá hozták a Jupiter felemelkedését. A Mátrix hírneves alkotói egyértelműen megőrizték lelkesedésüket az exo-tudományos ismeretek, összeesküvés-elméletek, a legfrissebb független kutatási eredmények irányában. Minél többet igyekeztek ebbe a filmbe is beletenni. De anélkül, hogy átgondolták volna, mi hogyan kapcsolódik mihez.

Leírtam ezt a testvérpárt mint komoly filmkészítőket! Elképesztő mértékben süt alkotásukból a dilettáns megalománia, a felelőtlen másolás és dobálózás. Részben más filmekből, részben - úgy sejtem - magánolvasmányokból szedtek elő egy csomó sci-fi-témájú gondolatkört, annyi effektek és monumentális totálképet rendeltek hozzá, amennyit még nem szégyelltek, majd mindez divatos csomagolásban próbál ránk sózni. Mi is ez a csomagolás? Űropera, ifjúsági romantikus filmként tálalva.

A történet dióhéjban: Jupiter Jones szegény orosz bevándorló család félárva sarja, aki felnővén WC-pucolóként kénytelen dolgozni. Egy napon egy Caine nevű génmódosított űrharcos menti meg életét embernek álcázott bérgyilkos-drónoktól, és viteti el egy intergalaktikus birodalom székhelyére. Mint kiderül: Jupiter annak az ún. abrasaxi királynőnek a reinkarnációja, aki ezt a kozmikus császárságot uralta. És akinek 3 elkényeztetett gyereke most magának akarja a felkutatott sarjat - hogy felhasználja és megölje.

A legvisszataszítóbb ebben a filmben, hogy úgy hajigál ki a nézőknek mindenfajta sci-fi- és fantasy-ötleteket és effekteket, mint kukába az ételmaradékot. Mi, nézők pedig guberálhatunk a szemétben, hátha ráakadunk valami értelmes dologra. Itt van mindjárt ez a "társadalommodell": van 1 mákszem uralkodócsalád, mindenki más szolga. Az apparátusnak nincs 1 funkcióképes szabálya, paródiába illően agyonbonyolított a hivatali szisztéma. És a technológiájukkal bármikor bármekkora rombolást meg nem történtté tesznek 1-2 óra alatt... izé, valahogyan. Ilyen lenne a galaktikákat átszelő, csillagközi hiperállam?? 

Pedig olyan könnyű volna lelkesedéssel fogadnunk azt a fantasztikus igazságot, ami Jupiter Jones előtt felfedi magát. Azt, hogy az univerzum igazi arca sokrétűbb, mint azt lehetőségünk van ma megtapasztalni. Hogy saját fajunk eredete nemcsak időben sokszorosa a hivatalosan oktatott intervallumnak, hanem részét képezi egy csillagközi közösségnek, mely létrehozott és - valamilyen formában - ki is használ minket. Hihetetlen perspektíva rejlik ebben a témakörben, és ezt a Watchowskyk teljességgel képtelenek ezt felkarolni - kivéve persze a látványvilágot.

A Jones-család lapos expozíciója után ötletek, effektek és random fordulatok kezdenek özönleni felénk, valós logika nélkül zsongva a fülünkbe. Miután Jupiter és Caine megérkezik az űrbirodalom olimposzi fővárosába, a főhősnő elkezdi próbálgatni a helyi divatot, a történet pedig átmegy egy undorítóan megjátszott, imitatív, utánozós családi viszálykodásba az újjászületett "anya" és a 3 örökös között. Még viszálynak se nagyon nevezhető: felváltva próbálják hol megölni, hol becsapni Jupitert, aki sodródik az árral, mint holmi kábult, faarcú Hamupipőke. Majd miután a lánynak végre-valahára mindhármukból elege lesz, minden felrobban a tetőpont helyszínén.

Eredmény: 

• összes pozitív szereplő megússza,
• a többi Jones emlékeit törölték,
• a 2 főgonosz úrfi megdöglik - persze egyikük nyekkenését se mutatja a kamera.

Szórjuk meg a Borgiákat egy kis Star Wars meg Babilon-5 tündérporral, és egyből megkapjuk az Abrasax (ΑΒΡΑΣΑΞ) királyi dinasztiát. A lényeg itt az volna, hogy Jupiter potenciális veszély a 3 örökös, Balem, Kalique és Titus hatalmára, és ha a lány igényli a címét, bármihez tulajdonjogot formálhat - akár a Földre is, ami most Balem tulajdonában van. Elvileg az abrasaxiak halhatatlansága egy emberekből kivont vegyületnek köszönhető, és mint kiderül: Balem épp azért ölte meg anyját, mert véget akart vetni ennek a barbár procedúrának. Ehhez csap hozzá a 2 rendező mindent, ami csak eszükbe juthat a főhősnő megöléséhez: hatalomvágy, utálat, piacgazdasági dominancia, érdekházasság, stb.

Eddie Redmayne Arany Málna-díjat érdemelne Balem megformálásáért: én magam még iskola színdarabba se engednék valakit, aki ennyire kritikán aluli színészi játékot mutat fel. Külsejében pedig Picard gonosz klónjára emlékeztet a Star Trek: Nemezisből. Ő és dinoszaurusz főembere állnak a Jupitert célzó merényletek hátterében. Douglas Booth Titusa is meg akarja ölni Jupitert, de csak miután a lány megkapta királynői címét, és - kellő pompa mellett - feleségül ment hozzá. Kalique-ról pedig azt se tudjuk meg, pontosan mit akar: legteátrálisabb cselekedete, hogy a fiatalító elixírben megmártózik, majd a hatás bizonyítékaként megmutatja a pucér testét Jupiternek.

Ezek után igen nehéz komolyan vennem a hercegek halandzsáit

1. a DNS, reinkarnáció és csillagállás összefüggéséről
2. arról, hogy az evolúció fő célja a profit,
3. vagy hogy az emberiséggel nyersanyag-bankként bánnak az idők kezdete óta.

Megint az van, hogy egy alkotógárda a fáradtságot sem veszi, hogy rendesen kidolgozza a film lényegét: az emberoldalt, a tartalmat, az átélhetőséget. Jupiter Jonesban a keresztnevétől a szellemi kretén familiáján át a viselkedéséig semmi hihető vonása nincsen. Képtelenség bármi jót kívánni neki, annyira nem a valós súlyuk szerint fogja fel maga körül a történéseket. Nem beszélve arról, hogy karakterét a slendrián forgatókönyv ide-oda hajigálja egyik szituációból a másikba. Merev arcjátékát látva néhol mintha Yancy Butlert néztem volna a Boszorkánykard TV-sorozatból.

De a legrosszabb a "romantikus szál": egy tubus fogkrém és egy fogkefe között több a kémia, mint Mila Kunis és Channing Tatum között. Ha nem nézzük, milyen abszurd mennyiségű életveszélyt nyel le az exkatona, hogy ezt a buta, fapofájú csitrit mentegesse... egyszerűen nincs személyiségük. Az egyik csak arra vágyik, hogy visszakapja egy stiklije során elhagyott szárnyait (igen, az ő fajtájának szárnya is van), a lány pedig végigténfergi az űrfőváros legbarokkosabb szegmenseit, mire rájön, hogy csak az agyatlan, érzéketlen családja épsége kell neki. 

Borítékolható, hogy a Jupiter felemelkedése egyszersmind a Wachowskyk bukása lesz szakmai presztízs terén. Jómagam ezek után az általam "egynyári rendezőknek" hívott csoportba soroltam be őket: csupa vagy zsenge vagy hitvány filmjük között egyszer készült egy, ami kimagasló (ahogy pl. Michael Bay-nél A szikla, M. Night Shyamalannál pedig a Hatodik érzék). Itt a történet monumentális vizuális méretei, plusz néhány érdekfeszítő exotudományos szórványgondolat az, amit értékként fel tudok hozni mellette. Filmként működni nem képes effekthalmaz.