Last Vegas

Lehet-e harsányan kacagtató olyan műsor, amiben más se történik, csak hogy egy idős celeb laza szóviccekkel kommentál rendre mindent?

 Lehet!

Biztonságos olyan komédiát beereszteni a mozi nevű farkasverembe, mint a Last Vegas: 5 darab, Oscar-díjas veterán színész egy szokványos sztoriban, ahol az öregfiúk összejönnek újra felfedezni, milyen is nagylábon élvezni az életet.

Billy, Archie, Sam és Paddy gyerekkorukban 1 csapat voltak. 58 évvel később a milliomosként élő Billy meghívja hármójukat, hogy csapjanak egy vad legénybúcsút Las Vegasban. A megözvegyült Paddyt azonban csak nehezen sikerül elráncigálni, mivel - mint kiderül - felesége, Sophie sírjánál Billy sosem tette tiszteletét.

Hajszálra azt kapjuk tehát, amit a premissza, a trailerek és megannyi hasonló mű emléke egybehangzóan ígér:

1. bulizós montázsok és nagyjelenetek éjjel és nappal;
2. gyönyörű nők "mindent a szemnek, semmit a kéznek"-alapon;
3. a korral kapcsolatos anekdoták, némi önvizsgálattal;
4. + egy drámai mellékszál, hogy egy kis ívet is kapjon a cselekmény.

Minthogy egyetlen kiemelkedő jelenete sincs, karakterei pedig 1-1 szimpatikus arcból állnak, nehéz bármit is elemezni ezen a movie-n. Egy szinte tagolhatatlan egészet alkot, egyetlen hosszú tapasztalásként működik. Kényelmes, centire kiszámított, de legtöbbször jó érzékkel humorizál. Életszerető légköre pedig bíztatja és felvidítja az embert.
Azt hiszem, időről időre szükség van ehhez hasonló komédiákra, melyekben az idős ember felfedezi, hogy a boldogságra odafigyelni egy életen át folyamatosan kell. És ugyanúgy része a vidám élet-hozzáállás, mint a barátság és a család. "Csak tegnap voltunk gimisek! Hogy tűnhetett el ennyire gyorsan az idő...?!" Aki sikerrel tartja meg egészségét, az elél 70 éves koráig, így a film alaphelyzetébe kis szerencsével mind belecsöppenhetünk majd egyszer. Ha nem is feltétlenül Las Vegas-ban.

Maga drámai vonal síkegyszerű kellék, hogy ugye ne csak poénból álljon a mű. De nem fordul giccsbe. Naná, hogy elcsépelt, hogy Paddy és Billy ugyanabba a Diana nevű, koros bárénekesnőbe esnek bele, sőt: Billy ugyanúgy akar lemondani róla Paddy javára, mint sok éve Sophie-ról. Diana viszont (amellett, hogy tényleg rendelkezik a kellő bájjal, hogy elhiggyük a 2 férfi vonzalmát iránta) érett és szókimondó személy, így helyénvalónak találtam, hogy ezt a párhuzamot ő ismeri fel hármójuk közül elsőként.

A sava-borsa ebben az, ahogy Paddy kezeli az igazság kiderülését. Nem meghatódik, hogy akit utált, valójában áldozatot hozott érte. Nem is fordul kálváriába, hogy boldogtalanná tette a nejét. Érezhette a rendező, hogy az ilyesmi banánhéj volna a dramaturgiába. Paddy tudja, hogy Sophie-val őszinte boldogságot éltek meg, sőt: átfordítja a kérdést Billy esetére! Te az aráddal boldog vagy, cimbora? Vagy csak egy 31 éves babával akarod letagadni a korod, aki majd a millióidat örökli?

Ez a csere kettejük felállásában százszor jobban tetszett nekem, mint mondjuk Morgan Freeman Archie-jának elcsépelt vitája az anyáskodó fiával. Vagy hogy Kevin Kline Sam-je épp a tangára vetkőzött bombanő karjaiban eszmél rá: mégiscsak szereti a nejét. És meg kell, hogy mondjam, újdonság volt látnom, amint egy idős feleség a kocsiban gumit ad a férjének, hátha egy fiatal bige ismét tűzbe hozza.

"Csak legyen mire feltenni."

Nézhető, rozoga, megmosolyogtató kis revitalizátor, de az túlzás, hogy "jó film".