TOP-11 legjobb Star Trek - Az új nemzedék epizód

Mai napig az 5 kedvenc TV-show-m egyike a Star Trek - T(he)N(ext)G(eneration). Nem akarom elhadarni a wikipédiát: 7 évadot ért meg, 18-szor tüntették ki Emmy-díjjal, minden idők egyik legnagyobb nézettségi sikerét hozta Amerikában.

Tinédzserként folyamatosan néztem az eredeti szériát a Shatner-Nimoy-csapattal. Ahogy Spock fogalmazna: "Primitív volt, de rokon". Mármint rokon az érdeklődési körömmel.

Mikor is egy napon mintha teljesen más sorozat nyitójelentét adták volna le. Jól emlékszem, milyen értetlenül álltam a dolog előtt, míg egy frissebb és modernebb stílusú nyitószekvencia során el nem hangzott: Star Trek - Az új nemzedék. Ez szinte azonnal egekig repítette a lelkesedésemet: úgy tűnt, mintha a laposodó széria hirtelen újjászületett volna; Jean-Luc Picard legénysége éppoly érdekes tisztfigurákból állt, mint az előző gárda. Nem kevésbé volt felemelő tapasztalat, mikor később, a legelső Star Trek-mozi előtt visszaköszönt nekem a TNG nyitódala, mint a film eredeti zeneszerzése.

3 évadát folyamatosan kísértem figyelemmel bő évtizede, a többinek egy részét később pótoltam. Tehát a toplistám összeállításakor nem láttam minden egyes epizódot a sorozatból. És mivel huszonévesen már nem szoktam TV-sorozatokat nézni, ez valószínűleg már így is marad. Úgyhogy íme, a kedvenc egész epizódjaim a Star Trek TNG-ből:

11.

Datalore

(Data-Lore)

Pusztán amiatt kedvencem ez a rész, mert Data-ra (ejtsd: "Déta"), a TNG egyik kulcsszereplőjére fókuszál. Kiderül, hogy az őt megépítő tudós már épített egy androidot, Lore-t, akinek teljes emberi érzelemskálával és személyiséggel bírt. Aztán persze kiderül, hogy aljasok a szándékai, átveszi Data helyét, és veszélybe sodorja a hajót.
"Mily szomorú, bátyám. Miattad azt kívánom, bár etyke volnék." 

Izgalmas volt látnom, ahogy Picardék megtalálják Lore darabjait, és felélesztik Data segítségével. Data logikacentrikus főtiszt, mint a Kirk-legénységből Spock. Csak míg Spock hosszú ideig takarni próbálja emberi érzéseit, Data szert akar tenni az érzés képességére. Végcélja, hogy gépi mivolta ellenére olyan emberi legyen, mint az lehetséges.

Lore példáján most meglátja, milyenné teheti őt, ha túl nagy teret engedne érzéseinek. Nem az indulatainak, hanem az emberi késztetéseknek, az ego-nak. Nem túl látványos, de azért legalább érdekes volt a 2 android rövid tusakodása, mielőtt Westley Crusher gyorsan kitranszportálja őt. "Most már látod, mi a hátránya, ha teljesen emberi leszel? A kedvesség is beletartozik."

Megjegyzés: érdekes a szereplők viszonyulásában, hogy Geordi LaForge (előbb hadnagy, majd főgépész is) gyakorlatilag Data legjobb barátja, mivel a vakságát korrigáló visor-szemgép ugyanúgy egyedivé teszi őt, mint Datát az android mivolta. Most Data elveszíti az egyediségét, de az egyénisége egy keveset csiszolódik Lore esete révén.

10.

All good things
(Minden jó, ha jó a vége)

Az utolsó epizód, de a kedvenceim közül a legkevésbé jellegzetes. Az alapszitu ugyanaz, mint a kezdőrészben (Picard Q egyszemélyi bírósága előtt), csak kiterjedtebb. Csak most kiteljedtebb. Túl erősen érezni rajta a keretjelleget. De úgy véltem, mindenképpen ott a helye, mint duplarészes zárás, melyet ráadásul külön díjjal (Hugo Science-Fiction) tüntettek ki.

Az epizód során (megint) egy anomália miatt 2 másik idősík keletkezik. Az epizód során így látunk a múltból, de még inkább a jövőből, negyedszázaddal később, az idősebb és rangban följebb került főszereplőkkel. Eltérő mértékben, de mind megkeresedettek az életük rossz tapasztalatai miatt (Data oktat, Worf a Klingon Tanács vezető tagja, Picard és Dr. Crusher kapcsolatából házasság, majd válás lett).

Q a Q-Kontinuumból a TNG 1. visszatérő ellenje. Pökhendi és cinikus szerzet: szereti az emberiség bíráját játszani, és ha megjelenik, úgy tesz, mintha csak egy mindentől független súgó lenne. A széria során példát látunk rá, hogy megosztja a hatalmát (Riker), vagy hogy a Kontinuum őt fosztja meg erejétől.

A zárás tetszett is, meg nem is. Mikor az anomáliában a 3 Enterprise egymás után eltűnik, a legidősebbiktől Q röpke búcsút vesz. "Viszlát Jean-Luc. Hiányozni fog." A villanás után pedig visszatérünk a "jelenbe": 7 évvel a nyitórész utánra.
Az utolsó jelenet egy kártyaparti a 6 főszereplővel, ami ugyan nem dramatizált, de kissé megáradt befejezés egy ekkora kaliberű sorozatnak. De a dialógus szerint Picard emlékszik Q anomáliás játékára, és ez nekem is segített, hogy végülis megbékéljek vele. "Talán ezért mondta el nekünk. Tudva, mi lett azzal a jövővel, lehetővé teszi, hogy megváltoztassuk." (Riker)

9.

The First Duty
(A legfőbb kötelesség)

Westley Crusher karakterét a trekkerek közül is sokan bosszantónak tartották. Első szereplése után zászlóssegéd majd zászlós lett, utána a karaktert kiírták a sorozatból, és vendégszereplő lett. Tény, hogy valahányszor egy részben az ő karaktere fókuszba került, mindig előtűnt a naivitása, és hogy akaratlanul is bajt hoz a saját fejére. Ez a negatívum sajnos mindvégig megmaradt nála.
De ebben a epizódban úgy találtam, hogy kivételesen csiszolódik kicsit a személyisége. Nemcsak magáról tanul meg valami fontosat, hanem a Csillagflotta - és egyáltalán bármilyen rendszer - szolgálatának mibenlétéről.

A történet szerint Westley cinkosságot vállal egy baleset körülményeinek eltussolásában. Több másik kadéttal együtt egy tiltott manővert próbáltak végrehajtani, de az eset egyik társuk halálához vezetett. Most féligazságokkal leplezik el az igazat a vizsgálóbizottság előtt.

2 dolog fogott meg leginkább:

1. Egyrészt a korábbiaktól komolyabb dilemma, ami elé Westleyt állítja az eset. Mikor még az Enterprise-on szolgált, megtanulta, hogy néha be kell vállalnunk a szabályszegés kockázatát, hogy hűek maradjunk egy bajba került társunkhoz. Most azt kell megtanulnia, hogy ezzel az igazságérzettel vissza is lehet élni: Locarno, a kadétcsoport beosztott vezetője úgy állítja be, mintha a lelkiismeretüket követnék azzal, hogy falaznak egymásnak.
2. A másik dolog az, ahogy Picard pozdorjává zúzza ezt a téves gondolatot Westleyben. A bíráló nagymonológ felvezetése remekül sikerült, tökéletes Patrick Stewart hanghordozása. "Minden Csillagflotta-tag elsődleges kötelessége az igazmondás!" Olyan ez, mint az atyai szigor. Jean-Luc sem "köpi be" Westleyt azzal, hogy jelenti az igazat. Ehelyett vasridegen rávezeti a fiút a döntésre, amit eleve meg kell hoznia.

Bevallom, jobban örültem volna, ha Picard nem "könnyíti meg" Westley dolgát, hogy: valljon, vagy  beárulja. De mégha a félelem bele is játszott, Westley bizonyosan felismerte, hogy nem tarthatja a hátát olyan álbarátnak, aki hűségnek állítja be a cinkosságot. Igen komoly hangvételű rész ez, ami szerintem kimondottan életszerű és elgondolkodtató.

8.

The Measure of a man
(Egy ember mértéke)

William Rikert, az 1. tisztet gyakran került a sorozatban olyan helyzetbe, ahol az Enterprise-on kívül, olykor ellene kellett cselekednie. Mint mikor Q ráruházta a fajára jellemző kvázi-mindenhatóságot, vagy a 2. évadban mikor egy klingon hajó első tisztjeként szolgált. Ez pedig szerintem segített kellően érdekessé tenni a karaktert, hogy Jonathan Frakes a TNG-stáb végleges tagja maradhasson.

Data-ról egy bizottság vizsgálja, vajon tényleg tekinthető-e humanoidnak, vagy csupán emberi imitációra képes gépezet. Ügyésznek Rikert választják, aki remekel az új szerepkörében: olyan vád mellett érvel hatékonyan, amely személyes véleményével ellentétes. Annyira, hogy az - mint később Picardnak bevallja - saját magát is meglepi, mikor Data vész-kikapcsoló-gombját megnyomja (megjegyzem, butító Data karakterére nézve, hogy ilyen gomb ekkor még létezik rajta).

Imponál nekem a személytelen helytállás. A valódi hangsúly az érveken van, nem a szembenálláson vádlott és vádló, vagy lelkiismeret és protokoll között. Riker arra a tudatra támaszkodik, hogy Data ügye csak megnyugtató pro-contra-érvcsere során rendeződhet. Ha eleve arrogáns az alaptermészete, biztos, hogy ez az epizód nem került volna föl a top-10-es listámra.

7.

Where noone has gone before
(Ahová még senki sem jutott)

Egy tudós és asszisztense, "Az Utazó" engedélyt kapnak egy tudományos kísérlet elvégzésre, a fedélzeten. Valami baj történik és az Enterprise majd' 3 millió fényévet sodródik szekundumok alatt. Messzebb, mint ahonnét életükben visszajuthatnának. 

3 fő dolog miatt ez az egyik kedvencem ez a részem.

1. Egyrészt az elképzelés, hogy a gondolat a leggyorsabb mozgó valami - sebesebb, mint a fény- vagy a hiperűr-sebesség. Nem sokat konyítok a fizikához, de hihetőnek tűnik. Egy olyan térbe kerülnek, ahol a koncentrált gondolat képes valósággá válni.
2. Aztán: a tengerkék színű panorámája annak a térközegnek, amibe a hajó átsiklott. A legszebb tájkép a kozmoszról, mely nem a normális csillagközi teret ábrázolja.
3. Végül pedig: a hazajutás. Picard arra szólítja fel a legényéget, hogy mindenki, de tényleg mindenki a hajón csak erre gondoljon, hogy létrejöjjenek az ugrás feltételei. Bármi külső rásegítés, bármilyen konkrét módszer nélkül ez elképzelhetetlenül nehezen kivitelezhető. Főleg úgy, hogy soha nem gyakorolták. De elfogadtam, mivel ez csak egy TV-sorozat epizódja, nem jutna elég idő a próbálkozásokat is mutatni benne.

6.

Skin of Evil
(A Gonosz bőre)

Natasha Yar hadnagy, a biztonsági főnök Worf előtt a Picard-legénység 1. főszereplője, aki az 1. évad vége felé hirtelen halálát leli egy felderítésük során. 21 epizód után már kellően megismertük a karaktereket ahhoz, hogy egyikük elvesztése váratlanul érjen minket, és a temetési jelenet alatt részvétet tudjon kelteni bennünk.

A gyilkos lény neve Armus. Egy fekete, iszapszerű folyadéklény, melyben tömény ártó szándék lakozik. Képes úgy ráfolyni egy emberre, mintha viasz volna, ami látványra kellően visszatetsző és gonosz. Nem igazán világos, miként működik a lény szervezete: a félelme sebezhetővé teszi, így szabadítják ki a fogságából Deanna Troi-t. Tetszett a lény külleme, és a párbeszéde is Picarddal.

A megemlékezés keretében a főtisztek és Westley Yar hadnagy búcsúüzenetét hallgatják. A hologramm egyenként köszön el mindegyiküktől, majd eltűnik. Szomorú befejezés, mely után Yar karaktere még 1-2 epizódban tér vissza, ilyen-olyan történetcsavar keretében.

5.

Encounter at Farpoint
(Találkozó a Messzi Ponton)

Sokatmondó kezdés, hogy a nyitóepizód elején Q máris arra szólítja fel Jean-Luc Picardot, hogy forduljanak vissza a Földre - képletesen az emberi fajra is értve ezt. Ekkor látjuk először azt a jellegzetes, tűzfal-szerű rácsozatot, mely Q jelenlétét jelzik.

Q legtöbbször csillagflotta-egyenruhában látható, de a leghatásosabb szerintem, amikor inkvizítorként jelenik Picardék előtt. Data-val, Yar-ral és Troi-jal az egész emberiség bűneiért kell felelniük, hiszen a XXI. század végéig barbár és destruktív nép voltak, akik évezredeken át gyilkolták egymást, 3 világháborúval kiteljesítve. Ez burkolt kritika, tekintve, hogy ma is sok a helyi háború, és egy 3. vh. bizony nagyonis lehetséges jövőkép.

Q az Enterprise 1. kiosztott misszióját teszi meg a próbatételüknek a Farpoint bolygón. Ha jól végzik el, nem halnak meg. Egy fogságban tartott, energiaéhségben tartott lényre bukkannak, amelyet a helyiek arra kényszerítettek, hogy egy állomás alakjában létezen. 

Igazi alakja egy óriási, fénylő, medúzaformájú élőlény: az űrben az legénység egy hasonló egyedet talál. Ahogy az űrben lebeg a 2 lény, az - függetlenül az effektektől - meseszép látvány, és ösztönösen felvidítja az embert, hogy egy fogságban tartott lény végre találkozhat a fajtársával.

Aztán Q távoztával kapunk egy TV-sorozattól megszokott, "nagy kezdetet" sugalló párbeszéd-részletet Riker és Picard közt:

"Remélem, a misszióink többsége nem így fog kinézni, uram."
"Ó, nem, Egyes. A legtöbbjük még ennél is izgalmasabb lesz."

4.

Where Silence Has Lease
(Ahol a csendet kibérelték)

Nagilum az egyik legérdekesebb jelenség volt a szériában. Egy ismeretlen lényegülésű létforma, mely a hajó műszerei szerint semmi: se energia, se anyag. Egy tudattal bíró dimenziólyuk. Belsejében nincs távolság: akárhányszoros nagyítás mellett is ugyanolyannak tűnik. Egyedüli humanoid megnyilvánulása egy nagy, homályos arc és egy gépies hang: "Az is igaz, hogy csak egy korlázozott létezésük van?" "Léteznek, majd megszűnnek létezni. Önök "Halálnak" nevezik." 

Ami Nagilum karakterét illeti: tipikusan kísérletező hajlamú, de érzéketlen az élet értékére. Tárgyilagosan, és ártó szándék nélkül túlterheli egy tiszt szervezetét, és még a fél legénységet szándékszik feláldozni, pusztán kísérlet céljából. Ez visszatérő vonás a nem-humanoidoknál a Star Trek-univerzumban.


Legérdekesebb ötlet itt az volt nekem, ahogy Nagilum a mi fogalmaink szerinti "valamihez" viszonyul. Nem a hagyományos Múlt-Jelen vagy Emberi-Nem-emberi témakört feszegeti ez, hanem Semmi-Valami (szó szerint "Lenni vagy Nem lenni" kérdés). Mintha az "Élő Nihilum" számára a "valami" csak egy jelentéktelen dolog volna, amit ő lazán, bármilyen formában létre hívhat:

• egy romulán csatahajó,
• az Enterprise testvérhajója, a Yamato, 
• 1-1 alakmás Data-ról és Deanna Troi-ról,
• sőt még 1-1 ál-kivezető-hasadék önmagából.

Bár Nagilumról nem derül ki végül, hogy voltaképp micsoda, nem érződött forszírozottnak, ahogy végül elengedi az Enterprise-t: Picard aktiáválja az önmegsemmisítő programot, hogy Nagilum ne szerezzen tudást a hajóról. Dr. Pulaski (aki a 2. évadban a hajóorvos Beverly Crusher helyett) remekül fogalmazza meg a taktika lényegét: "Ez nem olyan, mint mikor úgy gyógyítjuk a betegséget, hogy megöljük a beteget?"
Erősen tetszettek a kreatív dialógusok végig ebben a részben. Még az utolsó szóváltás is Nagilum és Picard között, ami méltóképp zárja az itt felvetett gondolatokat. "Úgy tűnik, mégiscsak van 1 közös vonásunk. A kíváncsiság."

3.

Q Who
(Találd Q)

Mikor a Star Trek - Kapcsolatfelvételről írtam, leszögeztem, hogy nagy rajongója vagyok A Borg-nak, talán az egész Trek-univerzum leghátborzongatóbb nemezisének. A mechakollektíva, akik minden humanoid lényt és azok minden technológiai tudását asszimilálják (maga az asszimiláció ténye majdcsak a The Best of Both Worlds c. részben kerül előtérbe).
Egészen meglepett, hogy eredetileg a ferrengik lettek volna a TNG fő ellenséges faja, de mivel túl komikus figurák voltak, új ötlet kellett. Csak jól jártunk vele: számomra máig a kedvenc tudományos fantasztikus szörnyalakok egyike A Borg. Olyanokkal egyetemben, mint Darth Vader, a T-1000, HAL-9000, vagy az Alien-királynő.

Q és Picard újabb szóváltásával indítunk: Q szerint eddigi ellenfeleik (romulánok, klingonok) semmik voltak a jövőjükhöz képest. Picard sztoikus válaszát hallva úgy dönt, elrepíti őket oda, ahová csak a következő században jutnának el: "Most majd meglátjuk, mennyire felkészültek!" 

Zöldfülű TNG-nézőként feszülten figyeltem, mikor Q csettintésére az Enterprise a fénytől ezerszer sebesebben, forogva sodródik a quadránsba, ahol rátalálnak a borg-ra. Q teljesen Picardékra bízza, hogy birkóznak meg a problémával: a borgok űrállomás-méretű kockája gyorsabb, masszívabb és támadóképesebb az Enterprise-nál. Úgy üldözik őket, mint bősz macska az egeret. Közeli felvételen még azt is látják Picardék, ahogy a sérült fémdarabkák és huzalok újraképződnek rajta (ez az effekt hasonlóan néz ki, mint a T-1000 felületmódosulásai, ami igazán izgamas hatást keltett).

Egyvalami mégis kicsit zavart, és ez Q többszöri belepofázása a vészhelyzetbe. Nem avatkozik közbe, csak nem tesz jót az epizód hangulatának, mikor jártatja a száját, folyton emlékeztetve minket, hogy ez csak 1 epizód a sok közül. Picard több társa halála és a pajzsuk leállása után hangosan beismeri a tévedését, ezzel Q megnyeri a vitát, és visszarepíti őket oda, ahonnét repülőrajtot vettek.

"Talán Q akaratlanul is jót tett velünk. (...) Lehet, hogy egy alapos fejbekólintásra volt szükségünk."

2.

Elementary, Dear Data
(Pofonegyszerű, Kedves Data)

Egyik legismertebb eszköz a TNG-ben a Holo-Fedélzet, mellyel bármilyen kor és helyszín megjeleníthető, úgy, hogy a program exakt mása legyen a valóságnak. Szabadidő-tevékenységhez használják többnyire, de ez a rész példázza, mennyire veszedelmes eszközzé válhat.

Data új hobbija, hogy Sherlock Holmes-t játszik Conan Doyle-novellák történeteiben. Geordi és a Dr. Pulaski rászorítják, hogy ismeretlen rejtélyt kelljen megoldania, ugyanabban a környezetben. És itt jön a leheletfinom baki: Geordi úgy fogalmaz, hogy az ellenfél legyen Data-hoz méltó intelligencia. Ezzel akaratlanul lehetővé teszi a hologrammnak, Moriarty professzornak, hogy rájöjjön, mi ő, az életközege. A legfőbb célja, hogy létezzen: nemcsak hologrammként, hanem odakint, a valós világban.

Ez az epizód - amellett, hogy lebilincselt a fő dilemmája - törlesztett számomra egy moziklasszikusnál tapasztalt élményhiányt. Nevezetesen a Dark Citynél. Mert bár ott sokkoló volt az alapötlet, hogy egy külső erő naponta variál emberi tudatokat és közegeket, az a film teljesen félreértette, miben áll az emberi tényező. A séma, aminek alapját gének, emlékek, gondolatok és érzelmek egyszerre adják ki. Sematikusnak és túlmisztifikáltnak éreztem a film sztoriját, és cinikusnak a végkifejletét.

Az "Elementary, Dear Data" letisztultan adja elő ugyanazt a konfliktust. Mi a Holo-Fedélzeten is akármilyen tudatú embereket és közeget kivariálhatunk, sőt: tölthetünk és törölhetünk is. Erre itt van Moriarty, a foglyul ejti a doktornőt, és puszta fizikai-gépészeti tudással képessé válik az Enterprise szerkezetét megingatni.

Moriarty dilemmája ugyanaz a kérdéskör, mint amit Nagilum kapcsán vet föl a széria. Mit jelent emberként létezni? Hol a határ "lenni" és "nem lenni" között? Borotvaéles érvcsere zajlik közte és Picard között:

1. Picard elmondja, hogy a hologram energia anyaggá téve, ahogy a tudata is
2. Moriarty pedig Data-val példázza, hogy egy mesterséges "kreáció" is felfejlődhet a hús-vér ember szintjére.

Minden passzol ebben a részben: Moriarty nem sablongonosz; nem elcsépelt, ahogy végül Picard kezébe adja a sorsát; és Picard tűrhető megoldást talál, amivel új ismerősüknek megadhatja a "továbblétezés" esélyét. Bravo!

1.


The Best of two Worlds
(Két világ legjobbja)

A duplarész, mely összeköti a 3. évadot a 4.-el. A széria felezővonala, és a Deep Space Nine-sorozat is az itteni események idejétől indul. A Borg visszatér a Föderáció egyik távoli kolóniáján, és a Földre érkezve csatát kezdeményez.

Picard kapitány elrablásakor derül rá fény, hogy mi is a borg létcélja: "Hozzáadjuk a biológiai és technológiai sajátosságaikat a magunkéhoz." "Mind egyek lesznek A Borggal." Első ízben érezni azt, hogy egy ellenséges entitás közvetlenül fenyegeti a Földet: több tucat hajót pusztít el, minden fegyverükhöz percek alatt adaptálódik.
De a legjobb mégis az az 1 perces jelenet, mikor Crusher, Data és Worf a borg-kockára sugároznak. Tüzelnek a borgokra, míg Dr. Crusher megpillanatja mögöttük Jean-Luc Picard-ot, amint lassan felé fordul... asszimilált borgként! Gyönyörűen velőtrázó és tragikus pillanat, hisz nemcsak maga Picard - immár Locultus -, hanem az ő minden tapasztalata és adati tudása a borgé lett.

Rikerről én sose éreztem, hogy pusztán másodhegedűs volna Picard karaktere mellett. És nemcsak mert többször visszautasítja a kapitányi rangot a 7 évad során. Józan eszű, magabiztos ember, gyors helyzetfelismeréssel.

Van egy mellékszál az új 1. tiszttel, Shelbyvel: ő elítéli Rikert, hogy "kényelmes" volt eddig visszatérően nemet mondania a kapitányi székre. Nekem ez fölösleges volt; így is úgy találtam, hogy Riker éppoly rátermett és taktikus vezetőnek bizonyul, mint Picard. Ellenben veszélyes kishitűséget sugall egy tisztről, ha önösen intézkedget a hajón, míg Locultus feltűnésével le nem esik a veszély valós nagyságrendje. 

Örültem, hogy Picard megmentéséből minden érzelgősséget kiirtottak. Rikerék a kihozott, borgizált kapitányt kettős ügynökként használják fel, parancsjelet szétköldve a borgoknak, hogy menjenek regenrálódni. A maga visszafogott módján megható befejezésnek tartom Picard visszatértét.

1. Egyrészt ahogy visszanyeri éntudatát, mikor a megbénult kocka automatikusan felrobban. 
2. Később pedig, mikor - implantátumait kioperálva - a borg-kocka hűlt helyét szemléli. Egy gigászi, egyesült tudatban élt, így minden emlékét érzi és őrzi.

"Hogy érzi magát, kapitány?"
"...Majdnem emberinek."

Mivel ez az utolsó bejegyzés, amit idén közzéteszek, szeretnék tisztázni pár dolgot. Amolyan újévi fogadalomként.

Előreláthatóan a jövőben is egyedül fogom szerkeszteni a honlapot, mint a legtöbb amatőr cikkíró. Továbbra is 10-es skálán pontozok majd filmeket, de más médiumokat (ismeretterjesztő műsor, videójáték stb.) már nem. Legalábbis nem pontozás céljából.

Apropó: megszüntetem azt a szokásomat, hogy utóbb változtassak egy film pontértékén. Eredetileg az volt a szándékom ezzel, hogy serkentsem a párbeszédet a blog olvasóival. Mostanra felismertem, hogy ez az elgondolás így nem működhet. Azt hiszem, tisztességesebb is lehet az olvasó felé, ha az író utólag csak formailag csiszol 1-1 írást, illetve kijavítja az esetleges hibákat.

Végezetül: Boldog 2014-es évet kívánok minden filmkedvelőnek. Ahogy a Star Trek közismert jelmondata is hangzik:

"Hosszú és eredményes életet!"