X-men 2.

A legsikeresebb képregényfilm-franchise-ok általában egyetlen direktor nevéhez és koncepciójához köthetőek. Akinek távoztával alkotása is elkezd hanyatlani, minőségében leromlani. Superman Donner nélkül járt így, Batman pedig sokak szemében Burton mellőzésével.

Az X-men 2. volt Singer második és sajnos utolsó vívmánya a franchise-zal. Az első részben megteremtett egy realisztikus világot mutáns emberekkel. Nem számított, menyire sokrétűek voltak egyenként a képességeik, mégis érthető és átérezhető volt az ezzel születettek számkivetett mivolta, a külvilág - részben jogos - félelme tőlük.
A folytatás egy bevált módszerrel emeli a tétet: a két korábbi ellenfél, jó és rossz mellett megjelenik egy harmadik tényező, a nemezis. Ennek felelt meg például a Transformers-univerzumban Unikron személye. Itt azonban az új főgonosz nem egy újabb szuperképességű mutáns, akit aztán üthetnek, ha tudnak. Illeszkednie kell nemcsak az X-menek világához, hanem az életük valamely negatív aspektusához, amivel az első rész már megismertetett minket, és kiteljesedik abban a valakiben.

William Stryker egyszerű ember, akinek van múltja, élete, célja és jelleme. A mutánsokra fertőző kórságként tekint, amit ki kell irtani, mielőtt "tovább terjedne". Motivációja nagyon szépen fel van építve: a felesége elméjét a saját fiuk, Jason leigázta, így a nő egy fúróval öngyilkosságot követett el. Stryker fia agyából kinyert egy gondolatbefolyásoló anyagot, mellyel a többi mutánst is irányítani tudja. A találmánya tehát nem pusztán technikai eszköz a bosszújához, hanem üzenet is. A mutáns populációnak és külön Xavier professzornak, aki régen sikertelenül próbált segíteni Jasonön.

Stryker magánhadjárata mintha Rozsomák rémálmának vagy Magneto jóslatának a beteljesedése lenne. Az úgynevezett "ellenség" arcot kapott. Mialatt Xavier Magneto szobájába rekedt, iskoláját megtámadják egy koholt összeesküvés-emélet miatt. Ez a nagyjelenet felvezetésétől kezdve szenzációs. Az iskola lakóit úgy lövik be Stryker szérumával, mintha vadállatok lennének. És hogy Stryker ezt megteheti, az a politikai elitet is minősíti, akik felhatalmazták erre.

És hogy Stryker Rozsomák múltjában is fontos szereplőnek bizonyul, nemcsak valami erőltetett extra szál. Úgy érződik, mintha egy tágabb kirakó darabkái kezdenének a helyükre kerülni - az x-ek életében és Rozsomák háttértörténetében.

Rozsomák legnehezebb ellenfele egy fekete hajú nő, akinek kézfej-csontjaiban szintén adamantium van ültetve. Ahhoz képest, hogy Rozsomák milyen gyakorlatias tetteiben és észjárásában, végső ellenfelét nagyon elpazarolták. Annak a fekete hajú nőnek a neve se derül ki a filmben; nem beszélve arról, hogy Stryker széruma miatt nincs megengedve, hogy személyisége legyen. Mintha csak az lenne a szerepe, hogy Rozsomák a saját súlycsoportjából kapjon ellenharcost.

Ezek után nem meglepő, hogy Magneto elvont téziseit jobban el tudjuk itt hinni, mint az előző részben: 

• A sima emberek "az ellenségeik", 
• a társadalom kirekeszti a mutánsokat, 
• a félelemtől hajtva egyszer még életükre fognak törni.

Persze, már az első részben is ott volt Kelly szenátor, akit a történet szerint Mystic karaktere játszik el nap mint nap a nyilvánosság előtt. De Kelly csak kiközösíteni akarta a mutációval született embereket, nem kiirtani őket.

A film Magneto szerepét is változtatja menetközben. Először csak Stryker áldozata, szabadságát visszanyerve pedig - pár követőjével - szövetséget köt az x-ekkel. A két korábbi tábor látszólag összefog az új ellenség ellen. Valójában viszont Magneto még rosszabbá válik, mint az első epizódban. Már nem mutánssá akar tenni embereket, hanem legyilkolni őket. Olyan ez, mint Athén és Spárta szövetsége a perzsák ellen: utána egymás, legalább annyira ádáz ellenségei lettek.

Érdekfeszítőnek találom, hogy amiként Stryker fellépése igazolta Magneto vélekedését az emberekről, később Magneto igazolja Stryker véleményét a mutánsokról. Ugyanis ez az oda-vissza folyamat a cselekményben is kifejeződik: Stryker Xaviert és gépét, Celebro-t felhasználva akar megölni minden mutánst a Föld színén. Magneto a folyamatot épp időben állítja le - csak azért, hogy újrakezdje, megfordítva. Most az összes többi ember van veszélyben.

Ilyen sok jellegzetes küllemű és jellemű karaktert borzasztó nehéz egyetlen filmben mozgatni. És most újabbakat ismerünk meg, mint Jason, vagy a német anyanyelvű Kurt Wagner. Nincs lehetőség, hogy mindenki külön kapjon egy tisztességes mellékszálat. Viszont mindegyiküket viszonylag életszerűen ábrázolják, hétköznapi szokásokkal. És valamennyire tényleg hátborzongató, ahogy például Scott-ot Stryker a saját egyik katonájává teszi. Nem is igazán a gondolatait irányítják, mint inkább megmerevítik az agyi ideghálózat működését.

Jean Grey önfeláldozása felettébb forszírozott. A gát átszakadásakor telepatikus képességeit használva fékezi meg a víztömeget. Nyilván a környező települések ezzel megmenekülnek, hisz rádión már nincs idő figyelmeztetni őket.

Amit nem veszek be: hogy az önfeláldozása elkerülhetetlen volt. Ez a fontos mozzanat teljesen rosszul van elővezetve, mintha Singer minden motivációt fejben próbált volna tartani, csak belegabalyodott.

• Hogy lehet az, hogy Jean a növekvő erejével is probléma nélkül eléldegél, amikor annak mozgató aspektusa is van, nemcsak telepátia?
• Hogyhogy erőfejlődésére csak Küklopsz-Scott figyel fel, amikor elmondása szerint Jane földrengéseket okoz mostanában?
• Miért nem tisztázza a film az ő, Vadóc és Rozsomák érzéseit?
• Egész pontosan miért  "hozta meg a döntést" - ahogy Xavier fogalmaz -, hogy kiszáll a gépből?
• Miért nem figyelmeztetett a többieket közül senkit Rozsomák, amikor látta, hogy a gát megreped?
• Hogy tudna Jean hatékonyabban megállítani egy tsunamit, ha kiáll árral szembe, a leendő meder aljára, mint a gépről?
• Rátorlaszolja rá az ajtót a többiekre, csak hogy ne tudják megfékezni, amint öngyilkosságot követ el?
• Miért nem veszi igénybe Ciklon segítségét, amikor az első részben láttuk, mire képes az elemek uralásával?
• Mekkora és milyen rátájú az erejének növekedése, amikor ennek 1 árva jelét látjuk csak az egész filmbe?
• Hogyhogy Scott ezt nem sejti előre, ha a lányt annyira szereti és olyan közelről ismeri?
• Miért nem gondol Jean a fájdalomra, amit barátainak és az iskolának okoz ezzel?

Jean Xavier egyik első tanítványa, józan eszű tanár, szóvivő és telepata. Semmi nyomatékos indok nincs arra, hogy ezt megengedte magának. Ez egy ötletszegény díva öngyilkossága, aki önző módon fájdalmat kényszerített a szeretteire. 
A képregény világában eredetileg Grey egy eleven természeti csapás volt, destruktív ambíciókkal, akit azután X professzor jóindulatúvá tette. Talán az egész erőnövekedés arra utalt, hogy ez a régi személyisége kezdett újra felszínre törni? Mivel az X-men 3. lényegében a gonosz Jean Grey visszatértéről szól, ez lehetett valószínűleg az elgondolás.

De a legirritálóbb mozzanat a filmben, amikor Bobby a családjánál szállásolja el Vadócot és Rozsomákot. Az értetlen apja, a gyengeelméjűen viselkedő anyja és az öccse, aki Bobby képességeit látva kihívja a rendőrséget hozzájuk. És a rendőrség lefegyverzése után a díszes família csak nézik, amint ő és társai távoznak. Singer elkövetette az a hibát, mint Michael Bay a Transformersnél: az átlagamerikai család tagjait a legidegesítőbb fajta szellemi kreténeknek állítja be.

Az X-men 2. nagyszerű folytatás fordulatos történettel és tanulságos zárással.