Lara Croft: Tomb Raider

 

A Tomb Raider videójáték népszerűségére több ok is létezik, de a mérvadó maga a központi figura. Egy erős, találékony kalandornő egzotikus tájakon egzotikus ereklyéket szerez meg. Nem beszél sokat, nem lehet részrehajlásra bírni, jeles történelemből és harcművészetekből. Film nyersanyagául egy ilyen materiál legalábbis ígéretes választás. Ha a játék 10 részesre tudott terebélyesedni, jó eséllyel egy új movie-franchise-t üdvözölhetünk a mozikban.

Ami az előszereplős verziót illeti: a legjobb szó, amit találok rá, az a mechanikus. A történet semmiben nem tesz túl a játékén, a szereplők feledhetőek, a látványosságok pedig kevéssé vannak válogatva. Zavaros motivációjú emberek vállnak egy hajsza részeseivé, amely teljesen arra apellál, mennyire hívő alkat valaki, mennyire tiszteli az asztrológiát. Nem beszélve arról, hogy az emberek dialógusaiból többnyire azonnal kiolvashatók a szándékaik, a fejük szinte teljes tartalmával együtt.

Ez főleg Lara karakterénél válik fájdalmasan zavaróvá. Angelina Jolie küllemre tökéletes Lara, aki minden helyzetben higgadt és gyors marad. Jolie ragaszkodott hozzá, hogy a kaszkadőrmunkát végig őneki kelljen elvégeznie. 

De amit itt látunk tőle, az sportemberként válik dicséretére, nem pedig színészként. A felnőtt Lara merev, érzéketlen fatuskó, aki szellemileg talán csak a buddhikus síkon képes kiteljesülni. Nincsenek szokásai, hajlamai, csak szép idomai és emlékei - meg talán egy kevés perverzió.

Apropó emlék: viszonyulása apjához minden, csak nem színes. Szóval az ő felnőtt korára érkezik el egy ritka csillagászati jelenség, ami 5000 év után újraaktiválja a "Fény Háromszöge" nevű tárgyat, melynek két felét elrejtették.
De hogy az ereklye haszna/hatalma pontosan miben rejlik, arra csak egy túlmisztifikált sejtetést kapunk, miszerint "az időt uralni lehet általa." Konkrét fogódzó, hogy miként működik, semmi nem szerepel. Szóval, aki ezt a tárgyat megszerzi, automatikusan idő és tér urává válik? Vagy csak egy utazóvá, aki magán-időutazáson vehet részt? Érdekesebb lett volna, ha több ember is használhatta volna a háromszöget, nem pedig csak a hősnő, akit mintha ezzel jutalmazna a végzet.

Nagyobb baj, hogy emlékszcénák alapján egy rettentő képmutató jellem rajzolódik ki Lara édesapjáról. "De a hátralévő idő pont elég lesz, hogy a kis Lara felnőjön, és megtalálja a háromszöget." Ez és egyéb kijelentései azt sugallják a nézőnek, hogy Richard Croft kihasználta a lányát. Minden fejlemény arra utal, hogy Croft sulykolta belé, hogy régésznő legyen, véletlenül megtaláljon egy titkos ajtót egy órával, és előkerítsen egy titkos ereklyét. Ez nem csak morálisan kérdőjelezi meg a férfi szavait, de nagyon elnagyolt, hézagos terv.
Az pedig márcsak meggy a torta habján, mikor Manfred Powell feltárja neki: Richard Croft (is) az Illumi Nati (="Fény népe") tagja volt. Később, amikor Lara találkozik halott apjával a múltban, nyíltan megkérdi: "Miért nem írtad meg (legalább) a naplódba?" Erre apja felelete: csak annyit mondhatott el, amivel inspirálja és nem sodorja veszélybe. Ennek megint nincs értelme. Miért nem gondolt erre azelőtt, hogy Lara egész életét "beállította" egy misztikus rémálom keresésére?


Az érdeklődés mint mozgatórugó, sehol nem fedezhető fel Lara viselkedésén. Szabadidejét mindig edzéssel tölti, sose a szakterületével. Miként vonja maga után a régészszakma ezt az életen át tartó, intenzív küzdősport-gyakorlást? Hasznos a terepmunkánál, igaz, de mi viszi oda a nőt, hogy ilyen extrém mértékig hajtsa magát? Rémálmai alapján nem lennék meglepve, ha Richard hipnotizálta volna a kislányt, hogy teljes testét és lelkét az ügynek szentelje.
Ez már önmagában rengeteg lehetőséget adna, hogy Lara karakterfejlődésen menjen keresztül: felismerje, hogy kihasználták, megpróbálhatná megtagadni örökségét. De nem: szolgalelkűen megtalálja majd a tárgyat, és végig töretlen hódolattal marad apja, a nagy régész iránt. Ha ő mond valamit, a kemény harcos régésznő engedelmesen megteszi. Nemigen zavarja a betörés az otthonába, a tibeti szerzetesek társasága, vagy hogy elméleti barátja, Alex mellkasába egy tőrt hajtottak.

Miért rakott Simon West rendező egy hasonszerű gépet a filmbe, mint ED-207 a Robotzsaruból? Rögtön a nyitójelenetben azt látjuk, hogy Lara ólomgolyókat lő egy fémvázú harcirobotra, hajszál híján felnyársalja őt a lény. Aztán a sok kínlódás után egyszerűen Megállj!-t int neki, és a gép hagyja, hogy egy árva chipet beültessen "Simon" rendszerébe, amitől leáll a gyilkos program: "Öld meg Lara Croftot". És a végén kiderül: az egész csak szimuláció. Ha ez egy prototípus akart lenni, úgy nagyon együgyű szoftvert terveztek szegény masinának.

A nyomozás menete szimpla és többnyire még unalmas is. Az előrelépés itt vagy véletlen történésen (a titkos szoba) múlik, vagy ha következtetni kell, a megoldás triviális (pl. Lara szétveri a talált órát). Ha egy rejtély részállomásai bonyolultak, de lekövethetőek a néző számára, a szereplők okosságát is könnyebb elhinni. De sem Lara, sem ellenfele Powell nem kezeli olyan fontosnak az ügyet, mint felettes fórumaik: Lara apja, illetve az Illumi Nati társaság.
A kambodzsai templomban lényegében ugyanaz a helyzet, mint a film legelején: szét kell lőni mindent. És ami még érdekesebb: a robottal ellentétben a mágikus kőőrzők azonnal szétesnek az ólomgolyóktól. Ha ezt a csapdát tudatosan építették az ókoriak, nem lehetett volna picit tömörebb, masszívabb anyagot használni a gólemeknek?



A legötletesebb díszlet az égitesteket megjelenítő, forgó óriásszerkezet volt. Ennek ellenére a jelenet számos mozzanata légből kapott betoldás: Larát beszippantja "a Nap"; Powell szitává löveti a rend főnökét; Powell és Lara porszem-nagyságúra zsugorodnak, hogy a gúla alakú tárgy oldalain versenyt fussanak a fénybe, a tudatalattijuk által választott időre és helyre??
Nem kell sokat ragozni: egy olyan videójáték sokadik látványbetéteit látjuk, amit a közönségnek nincs módja játszani. A prezentált akciójelenetek - azonfelül, hogy ötletszegények és túlkoreografáltak - érzelemmentesek, és nem hiszi el az ember, hogy tényleges életveszélyt ábrázolnak.


Lara számára elvileg az jelentené a misszió személyes vonatkozását, hogy lehetősége nyílik találkozni apjával. Megváltoztathatná a múltat, hogy apja a jelenben vele legyen. Lara, felnőtt, világlátott ember vagy! Nem gondolod, hogy apád megmentése több dolgot másíthat meg a jelen világában, mint a te gyerekkori emlékeid?
Lord Croft válasza az ajánlatra pedig: "Nem írhatod át az időt". "Te is elloptad az időt. És most vissza kell adnod." Honnét számít képmutatásnak, ha egy apa a saját maga által belenevelt életmódot (sírrabló) vágja a gyereke arcába? Amikor az már nem tudja felelősségre vonni? Jor-El intelmeinek olcsó másolatai ezek a jótanácsok. Lara (a Tomb Raider-es) ráadásul nem is igen fogadja meg, mert az időfagyáskor a tőr - valamiért piszok nehéz - megfordításával Powellt teszi célponttá. Aki ettől nem hal meg, ahogy logikus lenne, hanem még megejt egy kötelező végső harcot Larával, és kötelezően bevallja, hogy kötelezően ő ölte meg a szeretett rokont.


Amellett, hogy a cselekmény fordulatai átlátszóak és az egész ügy drámája hamis, a karakterek nemtörődömsége a legbántóbb ebben a játszmában. Lara, gépstréber haverja Bryce, Wilson és mindenki más úgy viselkedik, mint a gépek. Tompa fogaskerekei egy rozoga sztoriszerkezetnek, ami csak az akciókért készült. Amikor egy küldetés embertömegek sorsára hathat ki, és a megoldást szinte gombnyomásra lehet kivitelezni, én magam sem tudom, miért érdekeljen a kimenetele. Különösen egy olyan protagonistával, akinek már a szenvedését kívánjuk, csak hogy végre ne fapofát vágjon.



Fárasztó és eltékozolt lehetőség volt ez, hogy életre keltsék egy népszerű játék nőhéroszát.