Esküszöm:
ha mégegyszer meglátom egy katasztrófafilm végén az
amerikai zászlót,
a Facebook-on fogom megkeresni a soron lévő bérrendezőt...!
Tökéletesen átlagos katasztrófamozi, amely a zsáner hollywood-i sémáit oly hűségesen követi, mint a kutya. Kötelezően fényezi az amerikai nép/nemzet hősiességét egy család és egy tudományos intézet szemszögén keresztül. Persze csakis a legelementárisabb pusztítás közeli, részletes felvételeivel nyomatékosítva. Ehhez persze néhány sablonhátterű, szürke szereplő is dukál, akik Fortuna-mázlival és Duracel-kitartással menekülnek (meg) a borzalmak elől.
Ray a legkiválóbb helikopteres pilóta a Los Angeles-i Tűzoltóságnál. Neje, Emma és lányuk, Blake külön élnek tőle, a milliomos építésszel, Daniellel. Amikor több városban rendkívül vad földrengések kezdődnek, Ray azonnal a neje, majd a lánya keresésére indul. Eközben Lawrence Hayes szeizmológus felfedezi, hogy az egész kaliforniai tektonikus lemez megmozdult, a Szent András-vonal mentén. De mégha figyelmeztetik is a lakosságot, igazi védelmet ettől semmi nem nyújthat.
Bajban vagyok, hogy mit emeljek ki ebből a filmből, mivel minden eleme önelégülten kiszámítható. Szokványos szereplők szokványos egymásra találós története ez, melyet a színészek erőfeszítései vonszolnak el a célba. Dwayne Johnson-nak testhez álló az extraedzett légi-mentős szerepe, és igazából még jól is teljesít drámai színészként. A többieket egymondatosan sorolom föl:
- Daniel a tipikus gyáva pénzeszsák, aki a főhős volt kedvesével bájolog, de a bajban a saját irháját menti, "ezért" végül féregként nyiffan ki.
- Emma egy fájdalmasan szürke anyafigura, akiben feléled a fiatalos énje a rengeteg pánik közt, amin Rayjel keresztülmegy. "De rég volt, mikor így sikítoztál a karomban...!"
- Blake közben összeverődik egy Ben nevű pályakezdő fickóval és annak tökös öccsével, Olliével.
Mit ad isten, nemcsak sikeresen kiszúrják egymást San Fransisco-ban, de - kötelezően mindig pontosan hajszál híján - megmenekülnek a haláltól, sőt alighanem összeállnak újra egy családdá. Volt még egy mikroszálas múltbéli tragédia indokként, hogy miért váltak külön régebben, de ezt inkább nem részletezném...
És most jöhetnek az igazi főszereplők, a speciális effektusok. Kötelezően grandiózusak, tobzódóak (Richter-skála szerint előbb 2-3, majd 9-10 erősségűek), mindig hirtelen törnek elő, és rántják be az aktuális embereket, emberrajokat a földi pokol felé. A Hoover-gát megroppanása tényleg izgalmas látvány, de a cselekmény nagyon hamar egyetlen tagolatlan pusztulásmaratonná változik. Felhőkarcolók roppannak, hosszú hasadékok jelennek meg minden 5. percben, és ez a monotonitás lohasztja a figyelmet. Csak az alapján tudtam részeket elkülöníteni, hogy Ray és Emma épp milyen járműben siet a lányuk megmentésére.
Konkrétan a Golden-Gate híd ikonikus ferde kilengő beroskadásából pedig elegem van; ezt mindig berakják, ha az a térség a zűrzavar helyszíne. Láttam az eredeti fekete-fehér felvételt, oké?
Apróságok tömkelegét tudnám kiragadni - pl. hogy Blake végső nagy újraélesztése milyen érzelgős lett -, de őszintén szólva: nem éri meg. Iparos munka, zsánere szokott szűk eszköztárát csúcsra járatva dörömböl, egy szerethető kopasz Action Man-nel a figyelem epicentrumában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése