A Lazarus-hatás

Képzeljük el, hogy a Paranormal Activity Katie-jét vegyítjük az X-men 3. Jean Grey-jel, majd ráragasztunk egy csomó elnyűtt horrormotívumot meg biokémiai szakzsargont. Ő volna Zoe, a Lazarus-hatás emberi réme, akinek feketére satírozza szemei a DMT, mikor ereje csúcsára ér. Története pedig horror, sci-fi és kísértetjárás zagyva elegye: nem elég komoly, hogy ijesztő legyen, és nem elég drámai, hogy a sok biokémiai szöveg érdekelje a nézőt.

A tudós jegyespár Frank és Zoe 3 fiatal segéderővel leteszteli egy kutyán a Lazarus-vegyületet, mely képes állatokat visszahozni a klinikai halál állapotából. A kutya feltámad, de időnként előtörő hiperagresszió lesz úrrá rajta. Mikor az egyetem megvonja a támogatást a csoporttól, Frank unszolására éjjel megismétlik a kísérletet. Zoe-t váratlan áramütés öli meg, ezért Frank a Lazarus-szérummal feltámasztja a nőt. Zoe is furcsán kezd viselkedni, külön képességekre tesz szert, és őrült gyilkolásvágy borítja el az elméjét.

Több zsánert próbált kombinálni, és ettől esik szét félúton a Lazarus-hatás. Ennek a filmnek nincs türelme hozzá, hogy egy témát vagy morális kérdéskört taglaljon. Pedig világos, hogy többről akar szólni, minthogy egy bedőlt kísérlet szörnyet csinál egy racionális nőből, aki aztán leöldös mindenkit. Bennem úgy állt VOLNA össze ez a történet, mint az emberi önhittségnek, az élet és halál urává válás hamis ígéretének a tragédiája. "Az csak egy állat, Zoe meg ember!" Ha istent játszunk azzal, amit valójában nem értünk - pl. az élet mibenléte -, nemcsak az erkölcsi érzék vész oda, de talán az is, amit meg akartunk óvni, ami miatt eleve átléptük a határt. Az a valami, amit jobb híján "a lélekként" összegzünk. "Ez nem az a Zoe..."

A szereplők minden tudományos szövegükkel együtt buták, mint a bot! Niko fekete programozó, Clay egy röhécselő tahó, aki a kísérlet színhelyén dohányoz, a kísérletet kamerázó Eva pedig csak a szexepiljéből áll. Aztán itt vannak a project értelmi szerzői, Frank és Zoe. Ők se pusztán önelégült vegyi kutatók, hanem csontateisták, akik mintha az emberség koncepcióját nem tudnák értelmezni. Észjárásuk teljesen adatális, mindenkit és mindent - magánéletüket is - félretettek a kísérlet sikeréért. Csoda, hogy nem érdekli a nézőt, vajon élnek-e vagy halnak ezek a "kutatók"...?

Frank visszasiratta velem Micah-t a Paranormal Activity-ből. Ez az alak egy sótlan, szánalmas barom, akár tudósemberként, akár vőlegényként mérem fel őt. Nem tud meghatni, mennyit jelent neki ez a kísérlet - vagy akár Zoe -, mert egy ingerült tinikölyök érettségi szintjén áll azzal, ahogy a problémáit próbálja szőnyeg alá söpörni:

1. saját ambícióból kockáztatja csapata jövőjét a betöréssel,
2. ennek következményeként hal meg a kedvese.
3. Fogcsikorgatva kiveszekedi a többiekből, hogy feltámasszák Zoe-t,
4. aztán a láthatóan megváltozott nőt rendre magára hagyja, és ami még rosszabb:
5. minden túlvilágról való szavára azt mondja a képébe, hogy elmezavar terméke!
6. Még Zoe se találja később Frank fejében a szeretet és a törődés gondolatait.
7. Ennek folyamodványkaként Zoe nemcsak megöli őt, de a szérummal a film legvégén őt is feltámasztja.

A kísértethistória nagyon inkoherens. Zoe-t mindig is kísértette egy gyermekkori trauma, mikor is hallotta az égő házban haldokolni a szomszédait. A végén, mikor Eva, a csapat utolsó megmaradt tagja a vízió belsejébe jut, rájön, hogy ő okozta a tüzet, és kérleli a kislányt, hogy nyissa ki az ajtót. Nincs elég fogódzónk, hogy tudjuk, mi a fene történik itt. Azt még csak-csak kihámoztam, hogy ha Eva Zoe elmekivetülésében van, akkor az ajtó mögötti fénytenger a Mennyország lehet. Talán túl hamar élesztették fel Zoe-t, és a lelke nem tudott túljutni a személyes poklán. „Egész életemben egyetlen bűnért vezekeltem. Rengeteg jót tettem, mégse nyertem bocsánatot!" 

Ez a szál úgy ahogy van, fürdik az izzadtságban. Miért pont az a csapattag kap halálos áramütést, akinek kiskora óta rémálmai voltak? Az agyi hiperaktivitás miért okoz telepatikus és -kinetikus szuperadottságot, mint a Lucy c. filmben? Miért csak Eva látta Zoe rémálmát? És ha a kislány Zoe kinyitotta az ajtót a fénybe, sőt a nő is bocsánatot kért, akkor miért végződik úgy a mozi, hogy a démon Zoe végez Evával, és áldozatait is újjáéleszteni készül? Vagy a fénybe nyíló ajtó és a hatóságok csak Eva képzelete volt, amit Zoe kreált a fejében?

A készítők elfelejtették, hogy horrorfilmeknek is van dramaturgiája. Az adja a feszültség zömét, nem a hirtelen elsötétítés, a zegzugokból való ijesztgetés meg az ok nélkül bevaduló szellemalak. A felélesztett kutya volt az egészben legfélelmetesebb, és nem kárpótol a direkt letaposott drámai helyzetekért.

Az újjáélesztett Zoe átalakulása rengeteg ötletességet és lélektani mozzanatot foglalhatott volna magába. Ezt sajnáltam a legjobban. Ha végig ezen marad a hangsúly, jutott volna idő kibontani mindazt, ami a túlvilágról visszarántott lelkében lezajlott. Értelmes kutatógárdával érdemben tárgyalhatták volna, hol húzódik a határ tudomány és misztikum között. Frank halálával Eva egy negyedórára főszereplővé lép elő: a filmnek vállalnia kellett volna, hogy Eva sikere legyen a valódi befejezés, ne az a béna extra-rémisztgetés a démonizált Zoe-val.

Egy nagy "Mi lett volna, ha...?" lett a Lazarus-hatás. Eltékozolt lehetőség, ami ott is horrorklisékkel vacakol, ahol a bedobott ötletek kifejtésével volna muszáj törődnie.