2015. június 6., szombat

Holnapolisz

Casey Newton egy mágikus kitűző birtokába jut, amely lehetővé teszi a városi tinilánynak, hogy meglássa Holnapoliszt, az utópisztikus mintavárost. Mikor Casey kutakodni kezd a hely után, az a robot-kislány menti meg az életét, akitől kapta a kitűzőt. A duó gyilkos robotok célpontjaként menekül, és csak 1 emberre számíthatnak: arra a megkeseredett zsenire, aki gyerekkorában már járt Holnapoliszban. Kérdés, hogy vajon a kitűző által mutatott kép mennyire pontos...?



Hogy a Walt Disney Pictures filmet gyárt Disneyland egyik szegmenséből, az olyan terv, amit már jó előre beleng a reklámszag. Mégha a moziváltozat újrateremti is azt a meseszerű hangulatot, amit felteszem, a vidámpark kelt a visszatérő látogatóiban kelt, az csak félsiker. Az még reklámklip-kategória. George Clooney karaktere egyszer kifakad Casey-re, hogy miért nem tud egyszerűen csak bámészkodni, ahelyett, hogy folyton kérdéseket tesz föl.
Nos, a Holnapolisz alatt mintha a stúdió róná föl ugyanezt nekünk. Rétegzetlen, okosnak látszani erőlködő amalgámja ez mesének és tudományos fikciónak, ami mégse tudja se inspirálni, se gondolkodtatni a nézőt. A szkriptíró Damon Lindelof és a rendező Brad Bird e két műfajt próbálta összevonni, egymással propellerként felerősíttetni. Ehelyett egy feledhető útikalauzt ácsoltak össze, újracsomagolva a "különleges" szájhős kölyök és a furcsa zseni világmegmentő kalandjainak sztoriképletét. Amihez hozzáadtak egy szófukar kislány-robotot.



Holnapolisz ötletszegény utópiakép, legalábbis ahogy a kitűző ábrázolja. Az egész településnek nincs igazi struktúrája, logikus elrendeződése - kivéve talán, hogy a messzi legteteje a belvárosban épült. A történet szerint a komplexum kísérleti telepként jött létre, arra a célra, hogy a világ vezető tudósai politikai és üzleti megkötések nélkül valósítsák meg ötleteiket és találmányaikat, szabadon, korlátozás nélkül.
  • Egy párhuzamos dimenzióban épült Edison és Tesla korában, és ahová a titkos rakétakilövőnek épített Eiffel-torony alatti űrhajó visz el.
  • Ahol többrétegű uszodák vannak, melyeknél az emeleti medencéknek nincs alja, mégis valami egy tömbben tartja a vizet. 
  • Ahol hogy megtalálták a fotonnál sokszorta gyorsabb részecskét, és spéci portáljaikon a Föld bármelyik pontjára  át lehet sétálni.
  • Ahol vigyorba merevetett arcú humanoid robotok gyárthatók, akiknek a kéziágyúik egy pillanat alatt porrá omlasztanak bárkit.
  • Ahol szimulátoraik akár a gépesített Akasha-krónikák: tetszés szerint lapozhatják fel velük a múltat és a jövőt...
Inkább hagyjuk: 7 évesek dobálóznak sci-fi-s ötletekkel és sokmillió dollárral.

Casey-nek nincs valódi személyisége azontúl, hogy örökölte NASA-tudós apja műszaki érzékét. Athéne szerint ő különleges, ezért juttatta el neki a kitűzőt, mint annak idején Frank-hez. Semmit nem látok Casey-n, ami igazolná a robotlány bizakodását. A készítők egyszerűen ráragasztották a tipikus lázadó, fiús tinédzser minden tulajdonságát, hogy a cél-korosztály minél könnyebben azonosulni tudjon vele. 

A kirohanásai egy idő után kiakasztják az embert: hálát adtam az égnek, mikor végre felbukkant Clooney figurája, a középkorú Frank Walker: onnantól kezdve az események és a 3 szereplő viszonya végre lendületet adott a produkciónak. Hugh Laurie pedig érdekes kiegészítése volt a színészgárdának Nix kormányzóként.



Van a filmnek egy reklámszlogen üzenete, amit a végén Frank és Casey ismételget az előttük figyelő gyerekhallgatóságnak. Dióhéjban ez a lényege: a jövő tiétek, az álmod(oz)óké, ti tehetik olyan varázslatossá a jövőt, mint Tomorrowland!
Ezért kellett a világvége-szál Nix kormányzóval: ő ugye figyelmeztetni akarta a múlt emberét a közelgő világvégére, mégpedig az egyesek agyába plántált képekkel (éppúgy, mint a harmadik típusú találkozásoknál). Ezzel viszont csak rátett egy lapáttal, és most Casey-nek kell - valahogy - helyrehoznia a dolgot. Ahogy a papája, Mr. Newton is mondta: A jó és a rossz farkas közül az győz, amelyiket tápláljuk. Mindig meglep, hogy a világ legnagyobb filmvállalata egy ilyen röhejtömeg halandzsával igazolja, hogy a filmje többről is szól, mint Holnapolisz népszerűsítése.





A Holnapoliszt úgy könyvelem el, mint egy balga mesekönyvet, foszlányos sci-fi-csomagolásban.







Nincsenek megjegyzések: