Hercules (2014)

Több idei mese- és mitológiai feldolgozás gyengén szerepelt, és azt hiszem, tudom az okát. Mindegyikük abból indult ki, hogy egy túl jól ismert, relatíve szimpla sztorit másként, új módon, új sarkokkal bővítve meséljenek el. A gond az, hogy ez mégcsak egy movie elemi létjogosultságát adja meg - még akkor is, ha a főszereplő maga is egy sztori kiszínezésével alapozza meg népszerűségét.

Héraklész egy zsoldos banda vezére, aki átlagfeletti testi erővel és állóképességgel van megáldva. Ebből hasznot húzva elterjeszteti magáról, hogy félisten, kis csapatával pedig ezt kihasználva keres megbízást magának. Pedig az előéletében mitikus szörnyek nélkül is léteznek gyilkos árnyak, melyektől menekülni próbál. Egy napon kis csapatával egy hadsereg kiképzését és kipróbálását kapja megbízásként, de miután teljesíti megbízását, rájön, hogy egy zsarnok pénzét fogadta el...

Dwayne "A Szikla" Johnsonhoz hasonlóan a film is túlnyomórészt a 3D-látványra gyúr. Akárcsak a 300 - A birodalom hajnala, egy kigyúrt férfi főszereplővel, egy koromsötét háttértörténettel, és küllemében stilizált brutalitással adja el magát nekünk. Ez a film olyan, mint boxzsák: napestig püfölhetném azzal, hogy sorba szedegetem a hibáit, de nem sok értelme volna. Azokra a gyengeségekre próbálok szorítkozni, amik végigvonulnak a film egészén.

Brett Ratnert a 3. X-men mozi óta középvonalbeli rendezőként tagsálom.  Tegyük fel, hogy megelégszik azzal, hogy szórakoztató ókori viaskodást rendezzen: akkor sem ártott volna felülbírálni olyan fogyatékokat, mint

• a túl modern modorú és/vagy túl kómás dialógusok,
• a halvány alakítások a 2 negatív uralkodó, Eurystheus athéni és Cotys trák király részéről.
• illetve a nevettetőerő teljes hiányát a humorból.

Ratner 3 olyan dolgot csinál viszonylag ügyesen, amivel sikerül egy elvárható szinten tartania a nézői figyelmet:

1. Az 1. félidőben tetszett, ahogy játszik a mitológiával. Hercules kultikus mítosza itt csak ókori reklámfogás, hogy a félisteni hírnév több megbízót vonzzon. A produkció maga is sokszor úgy tesz, mintha most tényleg előbukkanna valami természetfeletti elem (Hádész 3 fejű kutyája, a kentaurok, stb.) Csak kb. fél óra után kezdett fárasztó lenni ez a trükk: nem épült semmi nagyobb koncepcióvá, csak ismétlődött újra és újra. Mint egy rossz horrorfilmben a hirtelen ijesztgetések.
2. A 2. félidőben a famíliagyilkosság kirakója tudott úgy-ahogy lekötni. Hercules családos hős volt Athénban, akit elűztek, mikor állítólag átmeneti őrületében lemészárolta családját. Ezt a bűntudatot mindig temetni törekszik magában. Mikor Cotys láncra vereti, Eurystheus lép a cellába, és felfedi: ő ölette meg farkasaival a családját, hogy tönkretegye a harcos már-már veszélyes hírnevét. (Örülök, hogy Cotys megbízását Ratner nem kombinálta bele Eurystheus "nagy gonosz tervébe"; a két király csak mint politikai szövetséges ismerik egymást.) 
3. A harcászati instrukciók. Hercules az ókori hadviselés alapjait tanítja meg a trák katonáknak: mi az erős pajzsfal követelménye, vagy ahogy a sereg szárnyait a csata során mozgatja. Nem mintha Hercules nem küzdene úgy a bunkójával, mint egy vad grizzlymedve. De azt azért jó volt látni, hogy nemcsak az öléshez és a testőri munkához ért.

A többieken nincs semmi kiemelhető. Lehet válogatni, melyik a legkevésbé hihető pozitív főszereplő:

• Amphiaraus önelégült jós, aki mindig kihúzza magát a felé repülő dárdák előtt. "Hé! Úgy vélem, ez az én végzetem volt!"
• Atalanta modellgyanús amazon íjász. "Bár a férfiasságod lenne olyan nagy (...)"
• Autolycus fő száma, hogy dühösen lelép, hogy a legjobbkor bukkanjon fel újra. "Nektek elment az eszetek!"
• Tydeus fogyatékos vadember, aki mártírhalált hal a végén. "Hraaargh!"
• Ergenia özvegy anyakirálynő, aki szabadidején sebesülteket ápol. "Annyi aranyat kapsz, amennyit nyomsz."
• Kisfia, Arius pedig izgága dumagépként rajongja körbe a nagy Herculest. "Ha felnövök, olyan akarok lenni, mint te!"

Mégis: ezek még bocsánatos dolgok 2 termetes baklövés miatt nem tudom "átlagosnak" vagy "középszerűnek" titulálni ezt a mozit: 

1.

Az egyik a film saját Jar Jar Binks-e, Iolaus. Az ő szerepe, hogy Hercules kuzinjaként nagyzolós legendákat zeng mindenkinek "Zeus fiáról". Valahányszor kinyílt a szája, képzeletben azt csináltam vele, mint Hercules a nemeai oroszlánnal. Nem mondom  ki, mi volt az...

2. 

Annyi élettapasztalattal, mint ami Hercules-nek, hogy nem tudta, hogy Cotys elnyomó? És hogy a nép bemutatott szenvedése az ő háborúja miatt van, hogy Trákiát egyesítse? Mikor egy falu bennszülöttjei rajtuk ütnek, holott segíteni jöttek, Iolas felvakkant: "Megbabonázták őket!" Kizárt, hogy ez az 1. gyanús jel.
És ez nemcsak azért zavarba ejtő, mert Herculest egy komplett marhának állítja be. A rendező "mi a mítosz, mi a valós?"-játéka paródiába fordul át, amikor Amphiaraus arra ösztönzi, hogy minden csöpp erejével szakítsa szét láncait. Vagyis összes tévedését úgy hozza helyre, hogy tényleg isteni izomerőt mutat fel.

"Em-lé-kezz: KI vagy te!"

"Én va-gyok: HER-CU-LEEES!!" 

Én pe-dig: MAROS-VÁSÁR-NÉMETI BARNA-BÁÁÁS!! (kitalált név)

Gondolom, ezt afféle "adrenalinpumpa" jelenetnek szánták, de nekem egyszerűen komikusnak hatott.

Helyenként szórakoztató tréningmeló a Ratner-feldolgozás. Bosszúállók-szerű figuráiból Hercules termete, látványvilágból pedig fiktív harcai a mesebeli óriásokkal maradtak meg bennem tartósan. Helyszínei nagy részét magyar tájakon forgatták le, és már ez nagy dicséretnek számít a világ legrangosabb filmkészítő-csomópontjától. Kár, hogy ugyanezt nem tudom viszonozni: Zeus fiának idei jelenése leginkább olyan, mint egy másfél óra hosszú bőrvért, melyet a történet főhőse ruhaként viselhet: kopott, szűk, keveset bír ki és gyenge minőségű. 

Legközelebb a mítosz egy másik idei feldolgozását, a januári Hercules legendáját fogom véleményezni majd.