A vihar magja megint egy zsánerhibrid: katasztrófafilmek + ún. "found footage-films" (="talált képanyagos filmek") elegyítése. Egy viharvadász tudóscsapat és a kisvárosi átlagcsalád előbb külön, majd összeverődve próbál menekülni a környéket sújtó tornádóraj elől. Ez a produkció centire ugyanazt nyújtja a nézőnek, amit a tornádó is csinál a történetben: nagysokára beindul, kavarog egy sort, óriási port ver fel, majd szertefoszlik a semmibe, hátrahagyva a romokat.
Azok a romok a forgatókönyv fecnijei.
Nem csodálom, hogy sokan XXI. századi Twisternek titulálják A vihar magját: alapsémájuk között t'án nincs is különbség. Én személy szerint utálom a Twistert: ordított róla, hogy a tornádók látványa töltötte be az alkotók teljes látóterét. Nem voltak igazi karakterei, története. Itt is ez a lényeg: készítsünk 2 évtizeddel később egy vadiúj Twistert. Egyes mozzanatait a másfél évtizede divatos "found-footage" stílusban ábrázoljuk, úgy, hogy több szereplő többféle modern készülékkel rögzít felvételeket (pl. okostelefon), és a nézők elhiszik, hogy ez most valami új.
Pedig A vihar magja nem alapötletétől fogva rossz munka. Egy alapszinten az mindenképp feszültséget kelt, ahogy sok tölcsért, majd egy behemót szélkolosszust látunk testközelből, amint lesújt a tehetetlen vidéki emberkékre - szétszaggatva az épületeket és dobálva a közlekedési eszközöket. Csakhogy ez még nem hívható "történetnek". Ez csak effekt-/sablonparádé: a szereplőkből kiöblítettek minden egyedi vonást, fejlettebb ösztönt és érzelmet. Ráadásul semmit nem csinálnak azon kívül, hogy vagy menekülnek és csapdába esnek, vagy lencsevégre próbálják kapni a ciklont.
Gary az év egyik legreklámszagúbb protagonistája: címkézetten átlagos, özvegy középosztály-beli apa, a helyi gimi igazgatóhelyettese. Na neki minden mondata az expozícióban 1-1 unott dörmögés, 2 tini fiával meg úgy bánik, mint az őt körbekeringő kisbolygókkal.
De mikor a vihar első hulláma elül, egyből hétköznapi civil Rambóvá vedlik a nagyobbik fiát keresve, és a suli diákjait menekítve. Hősies apaként még jobban csillog, ahogy kimenti végzős porontyát és annak lánybarátját egy leomlott gyár gödréből - és persze pont akkor, mikor a 2 ifjúnak már feje búbjáig ért a beömlő víz. És filmvégi búcsúfelvételén - miután egy lobogó amerikai zászlót is bevillantottak - átkarolva mosolyoghat az összetartó kis családjával. Komolyan mondom: márcsak valami reklámcégnek a logóját vártam, hogy feltüntessék!
A másik szereplőgóc se sokkal érdekesebb: egy Pete nevű hivatásos örvényleső több hónapja rágja meteorológusa, Allison fülét, hogy találjon végre egy tartós szupercellát. Megjelenik, erre a kamerakezelőjük bepánikol, és ahogy a nyílt terepen kényszerülnek menekülni, szegény ördögöt az egyik örvény - mely a drámaibb hatás kedvéért még hosszában lángra is kap - elragadja. Tényleg csak a legelemibb emberbaráti érzést váltja ki a nézőből, ahogy ezek az arctalan, egymás mellé lökdösött figurák épp elkerülik - vagy sem - a halált.
És külön szóvá tenném azt a Dumb és Dumber típusú srácduót, akik kurjongatva próbálják megörökíteni magukat a tölcsérrel a háttérben. Hogy lehet az, hogy két ilyen söragyú kretént a forgószél felröpít ki tudja milyen magasra, de az utolsó jelenetben élnek ésvirulnak marhulnak egy fán csüngve?
Gary az év egyik legreklámszagúbb protagonistája: címkézetten átlagos, özvegy középosztály-beli apa, a helyi gimi igazgatóhelyettese. Na neki minden mondata az expozícióban 1-1 unott dörmögés, 2 tini fiával meg úgy bánik, mint az őt körbekeringő kisbolygókkal.
De mikor a vihar első hulláma elül, egyből hétköznapi civil Rambóvá vedlik a nagyobbik fiát keresve, és a suli diákjait menekítve. Hősies apaként még jobban csillog, ahogy kimenti végzős porontyát és annak lánybarátját egy leomlott gyár gödréből - és persze pont akkor, mikor a 2 ifjúnak már feje búbjáig ért a beömlő víz. És filmvégi búcsúfelvételén - miután egy lobogó amerikai zászlót is bevillantottak - átkarolva mosolyoghat az összetartó kis családjával. Komolyan mondom: márcsak valami reklámcégnek a logóját vártam, hogy feltüntessék!
A másik szereplőgóc se sokkal érdekesebb: egy Pete nevű hivatásos örvényleső több hónapja rágja meteorológusa, Allison fülét, hogy találjon végre egy tartós szupercellát. Megjelenik, erre a kamerakezelőjük bepánikol, és ahogy a nyílt terepen kényszerülnek menekülni, szegény ördögöt az egyik örvény - mely a drámaibb hatás kedvéért még hosszában lángra is kap - elragadja. Tényleg csak a legelemibb emberbaráti érzést váltja ki a nézőből, ahogy ezek az arctalan, egymás mellé lökdösött figurák épp elkerülik - vagy sem - a halált.
És külön szóvá tenném azt a Dumb és Dumber típusú srácduót, akik kurjongatva próbálják megörökíteni magukat a tölcsérrel a háttérben. Hogy lehet az, hogy két ilyen söragyú kretént a forgószél felröpít ki tudja milyen magasra, de az utolsó jelenetben élnek és
Legalább az alkotás fő profilja nyújtani tudott valamit. Nem a kis tornádókra gondolok itt: azokat nevetségesnek találtam, ahogy bújócskázva hol itt, hol ott türemkednek elő a felhőzetből.
- Az F5-ös nagytornádó ormótlan, egész alakos képe fantasztikus.
- Izgalmas látvány, ahogyan teljesen szétcincálja az iskola tetőzetét és falát.
- Érezni lehet, ahogy a csatornában Gary, Allison és a többiek kapaszkodnak az orkán erejű szélviharral szemben.
Azt nem tudom, hogy egy ilyen szélszörny belseje valóban úgy néz-e ki, mint ábrázolták. Annyi bizonyos, hogy Pete katonai tankautójába zárva átvészeli, ahogy felemelkedik egészen a tetejéig, a napfénybe borult kilátásig. Felteszem, ez a festői látvány volna a karakter nagy kárpótlása, amiért életét kellett adnia a visszazuhanó járműben. Fő célja, amiért dolgozott, megvalósult.
Simán látom magam előtt, hogy A vihar magja egy csomó új fogást találhatott volna a természeti csapások témáján. Mindenki, aki videófelvételt készít - akár youtube-ra vagy csak a családnak -, az a jövő számára akar hátrahagyni valamit. Ahogy a filmben nevezik: időkapszulák. És minél rendkívülibb dolgot rögzítenek, az valószínűleg annál maradandóbb képanyag lesz a köztudatban.
Épp ezért rettenetesen kedvlohasztó, hogy a készítők csak egy dobálózó tárcafejőt akartak hátrahagyni a közönségre, direkt engedve, hogy a tartalmat szó szerint elfújja a szél. Ez a film pontosan az, mint az idei Godzilla lett volna, miután kiműtöttek belőle mindent a szörnyekről, és azok helyére örvényeket raktak.
Épp ezért rettenetesen kedvlohasztó, hogy a készítők csak egy dobálózó tárcafejőt akartak hátrahagyni a közönségre, direkt engedve, hogy a tartalmat szó szerint elfújja a szél. Ez a film pontosan az, mint az idei Godzilla lett volna, miután kiműtöttek belőle mindent a szörnyekről, és azok helyére örvényeket raktak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése