Jack Ryan: Árnyékügynök

A Jack Ryan: Árnyékügynököt a Paramount és a Skydance izgalmas konspirációs akcióthrillerként reklámozták, de mit oly sokszor, a hírverés mögött megint nem volt gondolat és elhivatottság. Maga a kész movie inkább egy megkergült bugócsigára emlékeztet: még a kémfilmek kliséi és sztereotip figurái közül is csak a legkézenfekvőbbeket meri felhasználni, csak hogy utána gyorsra vágott akcióval tömje tele a kártyavár cselekményt.

Jack Ryanről érdemes tudni, hogy a tavaly elhunyt Tom Clancy író regényhőse, és idén már a 4. megformálóját és az 5. filmjét kapja Hollywood-tól. A CIA szorgalmas és hazafias elemzője - akit most Chris Pine alakít - fényt derít egy globális orosz üzleti machinációra, mely nem kevesebbet céloz, mint a dollár és az egész amerikai gazdaság megroppantását. Ugyanolyan kaliberűt, mint ami még 1929-ben következett be.

Őszinte leszek: sosem hallottam Jack Ryan - meglehetősen szokványos - nevét mielőtt jegyet váltottam a produkcióra. Az azonban már az első 10 perc után kirajzolódott, hogy a sztori eredetileg hidegháborús közegben játszódhatott. Az USA ökonómiai aláaknázásának témája izgalmasan hangzik, és ma, a részleges államcsőd utáni évben is aktuális lehetne...
...ha Kenneth Branagh rendező akarná aktualizálni a témát, nem pedig steril akciózás és teljes érdektelenség közé temetné azt - önmagával együtt. Már most ki merem jelenteni: az év legsivárabb alkotásai között ott a helye a Jack Ryan: Árnyékügynöknek. Aki meg akar ismerkedni a a karakterrel, ne ez alapján tegye, mert több mint valószínű, hogy csalódni fog!




Szóval Jacknek Thomas Harper parancsnokkal közösen meg kell találniuk a hazájukat közvetlenül fenyegető merénylőket. Jack-et előzőleg meg akarták öletni, így szembesülhetett a helyzet komolyságával. És iparkodniuk kell, mert a világválság 2 nap múlva nyélbe üt, ha a

• szoknyavadász,
• halálos beteg,
• hazafias,
• vodkaszerető,
• Amerika iránt valamiért bosszúszomjas

orosz üzletembernek sikerül felrobbantatnia a Wall Street-et egy fél tonnás bombával!

Még egy máskülönben dögunalmas produkciót is meg lehet pörgősre rendezni, ezt mind tudjuk. Semmi nincs a vásznon, ami intelligenciát vagy gondolkodást igényel: végig kizárólag az akció hajtja előre ezt a produkciót.  
És ha az egyes jeleneteket nézem, 1 emlékezetes vagy kiragadható pillanat sincs köztük. Végig megmarad a tempó és a veszélyhelyzet, de az eseményeknek nincs mélysége, súlya vagy színezete! Az érzelmi és politikai szálak élettelenül hevernek, túl átlátszó ürügyként, hogy mihamarabb rátértünk az "izgi" részekhez, ahol a zöldfülű ügynök életveszélyben akciózik. 

Nagyon hamar teljesen elveszítettem az érdeklődést nemcsak a terrorista akció részletei és végkimenetele, de az érintettek koponyaépsége iránt is. A színészek arckifejezése végig olyan, mint a savanyú uborka: nem érző, emberi lényeket követünk nyomon, hanem 1-1 sztárszínészt, akiknek sosem sikerül identitással felruházni a karakterüket. Éppolyan adatálisak, mint egy fényképes belépőkártya.


Különösen igaz ez Chris Pine-ra: míg Kevin Costner és Keira Knightley legalább próbálkoznak, az új évezred Kirk kapitánya végig önmagát játssza, ugyanazzal a feszülten jámboros arckifejezéssel. A fő gonosztevő, Cheverin pedig tipikus James Bond-ellenség, akinek a motivációja még zavarosabb, mint az átfogó orosz üzleti manőver, ami a háttérben zajlik.

Jack Ryan-t színtelensége mellett egy kacagtatóan naiv patriótának tartom. Tökéletesen elhiszi, hogy a szorgalmas irodai munka és az buzgó hazafiság igazi mintapolgárrá teszi őt. Hezitálás nélkül leteszi az esküt a CIA-hez, titkos hivatását pedig fedősztori nélkül, borzasztó esetlenül titkolja az élettársa, Cathy elől. Rá is majd külön kitérek.

Cérnavékony belemagyarázás Jack teljes háttértörténete. Legalábbis ahogy itt megfilmesítik. Az infó egy részét azért csaliként meg is mutatja képekben a rendező: ha a közönség ráharapott az akcióra, akkor a többit már maguktól elhiszik.  

• Jack 2001-ben az égő Ikertornyok láttán dönt úgy, hogy jövőre katonaként bevonuljon és kikéreckedjen a WC-re terepre, ahol persze pórul jár.
• Helikopterét rakétatalálat éri, éppcsak túléli, de nyomorékká válik. Ehhez hozzámondják az orvosok, hogy ő már sosem repül többet... és hogy törött gerinccel mentette ki még a 2 utastársát! Honnét, a zuhanó, félig szétrobbant gépből?!
• Aztán újabb lehetetlenül kis idő elteltével sehol egy égésnyom rajta, alig 1-2 jelenetet szánnak a járás újbóli tanulására.

Nem elég az, ha a szövegkönyv rátestálja valakire, hogy éles eszű! Jack Ryanen semmi nem tettenérhető, ami bizonyítaná, hogy tényleg éles eszű, lelkiismeretes ügynök volna, aki otthonaként tekint a hazájára. Attól, hogy erről beszél ő és/vagy másik sablonfigura, még nem hisszük el, hogy matematikai és a pénzügyi szakember, aki könyveket is írt egy másik témáról. Ez mind csak rizsa: a felvezetés egyetlen olyan eleme nem tükröződik a főszereplőn, aminek láttatni próbálják.

Első perctől fogva tudtam, hogy mi lesz élettársa, Cathy szerepe ebben a kémtörténetben:

1. az első percekben gyanútlan mosollyal sertepertél a ház körül;
2. az első árulkodó jelekről azt hiszi, pasijának viszonya van;
3. mígnem a pasi lebukik és bevallja neki a munkáját.
4. Ettől a nő úgy kiborul, hogy egyből rááll betársulni Jack-hez az akcióba.

Jack és Cathy szerelmének megjátszottsága beint a tartalom érzelmi oldalának. Egyáltalán nem működik: Pine és Knightley között a fél szikrányi összecsiholt kémia Knightley profizmmusának köszönhető. Bármikor inkább nézném el Arnold Schwarzenegger és Jamie Lee Curtis házasságát, mint az ő jegyességüket.

Hogyhogy nem gondolt se Ryan, se Harper arra, hogy ha előbbi elsunnyog Cheverin vacsorameghívásáról, és betör hozzá, azt Cheverin nem köti majd hozzá? Vagy ahhoz, hogy a barinője épp ezalatt jópofizik neki, figyelemelterelésként? Ismerjük a klisét: a bűnvezér túszul ejti a lányt, hogy aztán Jack egy hősies hajsza keretében megmentse őt. Sőt: a legvégén Cathy immár egy nemzeti hőshöz mehet feleségül, aki személyesen találkozott az elnökkel.

Amilyen hajszáélvékony az egész halandzsa szál az orosz gazdasági hadviselésről és nagycégek eladási hullámáról, csodálom, hogy elhagytak egy másik aggastyán klisét. Azt a légből kapott "főcsavart", hogy a kém főhős szerelméről kiderül: ő is álruhás ügynök. Komolyan erre számítottam! Az se lett volna több olcsó adaléknál a "házastársi kémtörténet" formulájához. De annyi értelme biztos lett volna, mint minden másnak a forgatókönyvben, ami soha nem szakít időt karakterépítésre, vagy hogy eléggé átgondolja témáját 1-1 mondanivaló megfogalmazásához is.

A Jack Ryan: Árnyékügynökkel tehát idei első nagy mozis csalódásom ért utol. Velőtrázó politikai thriller helyett egy aluljátszott, szívamputált, nevetségesen Amerika-polírozó sokk-show-t kaptam, amely meg sem erőlteti magát, hogy emberi arcokkal ruházza fel túlírt szereplőit. Ehelyett ide-oda jojózik akció és egy elnagyolt összeesküvés-elmélet között, és még így is dögunalom marad.

2/10

 És Mr. Ryan: nem kell ellenőriznie, ez nem manipulált adat.