(A kicsi kocsi újra száguld)
A Túl a csúcson egy hamis és kétszínű sportdráma. Nem azért, mert csapzott története vagy tré dialógusai készültek, hanem mondanivalója miatt, ami hazug és néhol határozottan álszent. A Rocky-széria után maró gúny azt állítani, hogy az egyszerű ember magára találását ábrázolja. Nem azt teszi!
Bár a Rocky-széria iránt is vannak fenntartásaim - részben, mert mindegyik az 1. rész sémáját ismétli -, Stallone-nak ez a produkciója már kifejezetten roskatag alkotás. És mint írtam az előbb, hamis üzenetet közvetít a témájáról. Azt a benyomást kelti, hogy az életben a férfiasság, a jobb dolgok puszta akarása bármilyen természetű problémához megoldókulcsot jelent. Legyen szó megélhetésről, válásról, gyermek-elhelyezésről vagy karrier építéséről.
A történet főhőse Lincoln Hawk kamionsofőr és szkanderozó, akire kórházban fekvő exneje rábízza a fiuk nevelését. Az elkényeztetett kölyök utálja apját, amiért az 12 éve elhagyta a családot. A lány apja pedig hajthatatlanul magának akarja a gyerek felügyeleti jogát, mivel apját züllött vesztesnek tartja.
Két különböző filmet látok itt, amit ügyetlenül próbálnak eggyé csomózni. Egyiknek semmi köze a másikhoz, leszámítva a közhelyes "Küzdj a sikerért!" tanulságot. A nagyobbik, felvezető fele nemcsak vontatott, de a megismert szereplők sekélyes értékrendű, ellenszenves személyiségek. Van egy országjáró apuka konzekvens gondolkodás nélkül; ellenlábasa pedig egy gőgös gazdag nagyapa, akit standard, gorillák kísérte rosszfiúvá szárítanak ki az írók. Ha én bíró lennék, és kettejük közül kellene gyámot választanom, - kövezzenek meg érte, de - inkább állami gondozásba adnám azt a gyereket.
Mégsem ez a legrosszabb, hanem a meghittnek szánt apa-fia percek. Töményen árad belőlük a cinizmus, és a súlyosan megvezető mentalitás. "A kölyök kétszer olyan erős, mint te. De ne törődj vele. Csak bízz magadban!" Ez így csak rendkívül extrém és specifikus szituációban LEHET igaz!
Mégha az írók fárasztották volna is magukat egy ilyen szitu gondos előkészítésével... nem tudok szorítani se az apának, se a porontyának. A fiú a movie első felében egy kiállhatatlan penészvirág, akin aztán egy erőltetett, oda meg vissza rángatott szemléletváltás megy végbe. Nincs igazi folyamat abba, ahogy hol apja pártját fogja, hol pedig visszavetődik valami negatív esemény miatt. Főleg az anyja temetése miatt érzem jogosnak, hogy kezdetben megveti a fatert.
Ki is voltaképp Lincoln Hawk, ha eltekintünk a sportszáltól? Egy barátságos, egyszerű észjárású, de annál felelőtlenebb hazárdőr, aki képtelen életszerűen lereagálni gyereke indulatait, kérdéseit, jogos-jogtalan vádjait. Sosem tudjuk meg a hátterét illető legkritikusabb kérdésre a választ: miért hagyta el a családját, ha olyan klassz fickó?
A válaszhoz legközelebb ez a mondata áll, amit apósának intéz: "Maga választott el minket!" Kétértelmű állítás. Vajon a gazdag nagyapa lehetetlenítette el a házaspárt a múltban, mert szegény vidéki flótásnak tartotta vejét? Vagy csak Hawk nem tudja beismerni, hogy ő szúrt el valamit, amit volt felesége megbocsátott az évek során? Ezt hívják ködösítésnek.
A történet főhőse Lincoln Hawk kamionsofőr és szkanderozó, akire kórházban fekvő exneje rábízza a fiuk nevelését. Az elkényeztetett kölyök utálja apját, amiért az 12 éve elhagyta a családot. A lány apja pedig hajthatatlanul magának akarja a gyerek felügyeleti jogát, mivel apját züllött vesztesnek tartja.
Két különböző filmet látok itt, amit ügyetlenül próbálnak eggyé csomózni. Egyiknek semmi köze a másikhoz, leszámítva a közhelyes "Küzdj a sikerért!" tanulságot. A nagyobbik, felvezető fele nemcsak vontatott, de a megismert szereplők sekélyes értékrendű, ellenszenves személyiségek. Van egy országjáró apuka konzekvens gondolkodás nélkül; ellenlábasa pedig egy gőgös gazdag nagyapa, akit standard, gorillák kísérte rosszfiúvá szárítanak ki az írók. Ha én bíró lennék, és kettejük közül kellene gyámot választanom, - kövezzenek meg érte, de - inkább állami gondozásba adnám azt a gyereket.
Mégsem ez a legrosszabb, hanem a meghittnek szánt apa-fia percek. Töményen árad belőlük a cinizmus, és a súlyosan megvezető mentalitás. "A kölyök kétszer olyan erős, mint te. De ne törődj vele. Csak bízz magadban!" Ez így csak rendkívül extrém és specifikus szituációban LEHET igaz!
Mégha az írók fárasztották volna is magukat egy ilyen szitu gondos előkészítésével... nem tudok szorítani se az apának, se a porontyának. A fiú a movie első felében egy kiállhatatlan penészvirág, akin aztán egy erőltetett, oda meg vissza rángatott szemléletváltás megy végbe. Nincs igazi folyamat abba, ahogy hol apja pártját fogja, hol pedig visszavetődik valami negatív esemény miatt. Főleg az anyja temetése miatt érzem jogosnak, hogy kezdetben megveti a fatert.
Ki is voltaképp Lincoln Hawk, ha eltekintünk a sportszáltól? Egy barátságos, egyszerű észjárású, de annál felelőtlenebb hazárdőr, aki képtelen életszerűen lereagálni gyereke indulatait, kérdéseit, jogos-jogtalan vádjait. Sosem tudjuk meg a hátterét illető legkritikusabb kérdésre a választ: miért hagyta el a családját, ha olyan klassz fickó? A válaszhoz legközelebb ez a mondata áll, amit apósának intéz: "Maga választott el minket!" Kétértelmű állítás. Vajon a gazdag nagyapa lehetetlenítette el a házaspárt a múltban, mert szegény vidéki flótásnak tartotta vejét? Vagy csak Hawk nem tudja beismerni, hogy ő szúrt el valamit, amit volt felesége megbocsátott az évek során? Ezt hívják ködösítésnek.
Mikor Hawk-ot a kapurácsok mögül elküldik a fenébe, talán újfent az apai szeretet jele, hogy mint egy közveszélyes őrült belehajt kamionostul az apósa házába?
Az egyedüli dolog, ami értékelhető ebben a movie-ban, azok a szkandermeccsek. Árasztják a 80-as évek hamisítatlan extravagáns, adrenalingazdag hangulatiságát. Meglátszik a bajnokság kinézetén, hogy minden felvezetés Hawk családi hátteréről ezen percekért volt. Hogy láthassuk ezeket a jól megtermett sportembereket, amint egyetlen karjukkal megmérkőznek.
Kellemes meglepetés volt, hogy a döntő megmérettetés Hawk és a bajnok, "Bivaly Harley" között mennyire változatos és fűtött lett. Már egy olyan egyszerű szub-sportághoz képest, mint a "karbirkózás". Nem szurkoltam Stallone karakterének, vagy ilyesmi: ahhoz Hawk mint személy nem érdekelt, és nehezemre esik elhinni, hogy az amúgy izmos Stallone - kamerán kívül - tényleg lenyomna egy akkora izzó szemű hústornyot, mint Bivaly Harley. Aki ráadásul már ötödször védi a bajnoki címet. A műsorvezető "Dávid és Góliát harcáról" beszél. Stallone-rajongóktól kérdezem: nem ismerős valahonnét ez a frázis?
Kellemes meglepetés volt, hogy a döntő megmérettetés Hawk és a bajnok, "Bivaly Harley" között mennyire változatos és fűtött lett. Már egy olyan egyszerű szub-sportághoz képest, mint a "karbirkózás". Nem szurkoltam Stallone karakterének, vagy ilyesmi: ahhoz Hawk mint személy nem érdekelt, és nehezemre esik elhinni, hogy az amúgy izmos Stallone - kamerán kívül - tényleg lenyomna egy akkora izzó szemű hústornyot, mint Bivaly Harley. Aki ráadásul már ötödször védi a bajnoki címet. A műsorvezető "Dávid és Góliát harcáról" beszél. Stallone-rajongóktól kérdezem: nem ismerős valahonnét ez a frázis?
A viadal jobb pillanatai azok, amik számomra életet lehelnek a drámafronton elesett alkotásba. Így aztán nem tudok rá nagyobb értéket adni, mint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése