Jurassic World 2. - Bukott birodalom

„Hányszor kell még látniuk a bizonyítékot? Hányszor kell még elmagyarázni? 

MI okozzuk a saját kihalásunkat!”

Mit mondhatnék egy klónozott látványfilmről, amit más klónozott látványfilmekről ne szajkóztam volna el már kismilliószor? A Jurassic World - Bukott birodalom az idény egyik legpofátlanabbul vacak forgatókönyvű, slendrián szériaterméke, és még finom voltam! 

Minden látvány ellenére bicskanyitó bukása egy franchise-birodalomnak, amiről az Universal azt hitte, vég nélkül képes mélység nélkül lenyűgözni (behülyítheti) a nagyérdeműt. Egyedüli vívmánya, hogy a Jurassic-sorozat sci-fi- és kalandfilmes jellege odalett, és már tényleg nem több az egész egy sematikus horrormozinál.

Nublar evakuált szigetén vulkánkitörés van készülőben, ezért az elhagyatott Jurassic World mögött álló cég ki akarja menekíteni az ott maradt dínóállományt. Ehhez azonban szükség van Claire Dearing és Owen Grad segítségére, akik hamar rábólintanak. A cég idős vezetője, Lockwood és jobbkeze, Mills befogócsapatot ad melléjük, de egyikük sem tudja, hogy Mills titokban árverésre készül küldeni az őslényeket a fekete piacon. 

Keserves irónia, hogy valahányszor az őslények megmentéséről, kihalásáról vagy eladásáról beszélnek itt a szereplők, mindig szakasztott olyan, mintha magáról a filmről beszélnének. Tudom, hogy a Jurassic World-ra is mondták, hogy a nosztalgiafaktorra hajtva másolja a franchise alapművét - mint Az ébredő Erő a Star Wars-nál. 

De az a (két) film a gyengéivel együtt is újra tudta teremteni az eredeti darab méltóságát és aktualitását, izzadságszag nélkül csomagolva újra a történetét. Továbbra is úgy gondolom, hogy a JW egy még jóra sikerült műfaji vegyestál, ahol a hüllők és emberek együtt, megosztozva a főszereplők. 

A Bukott Birodalomban viszont egyik faj sem igazán számít. Ez voltaképp egy csaknem-klón folytatásnak a totális klónja, ami megint ugyanazt nyomná le a torkunkon - egy kis vulkáni lávával leöntve -, sehol  sem továbbgondolva érdemben az alapsémát.  Az elején gyorsan bedob az elején pár sort a JW-ben történtekről, TV-adás és Ian Malcolm cameója formájában, hogy úgy tűnjön, mintha tárgyalni akarná a korábbi katasztrófák következményeit. De ne legyünk naivak: ezek csalik, amik ugyanarra a pecabotra kéne visszacsalogassák a balek nézőket - azaz minket.

Hammondot idézi egykori üzlettársa, Lockwood azzal, hogy:  "Ezeknek a lényeknek nem a védelmünk kell, hanem az, hogy ott se legyünk." Metafora lehetne ez arra a szörnyű jövőképre is, ha a dínók ne-adjisten rászabadulnának az egész civilizált világra, de sajnos az Universal producereinek is pompásan a szájába adható lenne ez a kijelentés.

Cérnavékony a teljes karakterkészlet, ember és szaurusz egyaránt! Chris Pratt és Bryce Dallas Howard rutinból visszarázódnak figuráikba az első JW-ből, de a sztori ezúttal nem tudja kipótolni a jellemük hézagosságait - pl. hogy még mindig nem fogják fel, mennyire vétkesek munkájukkal mindazért, ami most történik. Claire azért tér vissza a szigetre, mert a dínópárti lakossághoz tartozik, Owen pedig Kéket, a saját nevelésű Velociraptorát szeretné kimenteni. 

Mikor fogságba esnek, külön a képükbe mondják a felelősségüket, majd mikor kikémlelik az aukciót, a film megint úgy tesz, mintha a karakterei fejlődnének. De csak azért, hogy utána rögtön visszarántson minket az ész nélküli akció és horror magmaáradatába. 

Komolyan mondom: Kék az, aki a legjobb alakítást adja az egészben, és még a film gyermeteg kontextusában szimpatikus is lesz a végére, ahogy megvédi Owenéket az Indoraptortól!

Mills a Superman 3.-ba való semmi kis gonoszka, aki idővel még gazdáját is jeleneten kívül meggyilkolja, hogy Lockwood vagyonát úgymond "átmentse a jövőbe." 

A dinoszauruszakció is pusztán a sokkhatás kedvéért van mutatva, úgyis tudni lehet, hogy 1-2 perc, és úgyis pánikba torkollik majd a nagy esemény. Tessék, megvoltak az emberi romlottság képsorai, jöhet a következő akciójelenet! 

Mégcsak egy picit sem feszélyezte az új rendezőt és a stáb többi tagját, mikor az utómunkálatoknál visszanézték a film olyan idióta megoldásait, minthogy egy beszédhibás, brandóskodó katona kíváncsiságból bemegy az Indoraptor szuperketrecébe, csakhogy amaz széttépje a hülyéjét?! 

Sem ez, sem a nagy csavar nem érintett meg, miszerint Lockwood unokája valójában a lánya klónja. A nyilvánvaló párhuzam is csak behajított petárda: a gyerek akár a Home Alone 3.-ból is szökhetett volna, hiába kedvelhető a színész, aki játssza őt. 

Zia Rodriguez és a szemüveges Jar Jar (szándékosan hívom őt így) pedig fel se tűnt volna, ha menetközben kinyiffannak. Ziához kötődik amúgy egy olyan ötlete a filmnek, ami oltári nagy baromság, de a nagystílűsége miatt nem tudtam nem megtapsolni: 

egy T-rex vérét átömleszti egy sebesült, idomított raptor vénájába. Úgy sejtem, a produkció írói nem túlságosan szerették a biológiát tinédzserkorukban...

Már megint az emberi kapzsiság, megalománia, a technika természet kárára való  kisajtolását veszik elő, de ezt a csontot már nincs hova lerágni. Megint volt 

• expedíciószervezés,
• kötelező T-rex-cameo,
• és Mosasaurus-cameo, mivel a Jurassic World-ből azt sokan szerették,
• körséta a szigeten, 
• röhejes szintű katonai felszereléssel, 
• rábámulás az élő dinoszauruszok hihetetlenségére, 
• egy Indo- kezdőnevű szuperdínófaj genetikai elővarázslása, majd elszabadulása,
• sőt: még a nagytestű növényevő lassú haláltusáját is visszahozzák az első JW-ből. Csak itt most Owen és Claire nem azt nézhetik végig, ahogy lassan haldoklik a sebeitől, hanem ahogy a magmafolyamban eltünedezik, lassított, művészi felvételben. 

Megjegyzem: az is haláli, ahogy a magmaköd már rég utolérte a főhősöket, de sose mer rájuk zúdulni, és szénné égetni őket, ahogy a fizika alaptörvényei diktálnák.

Egyetlen dologgal büszkélkedhet a Fallen Kingdom, és ez a közvetlen helyzetek feszültsége, mikor a dínók a vásznon vannak. Legtöbbször nem tudhatod, mikor honnét csapnak le, vagy hogyan reagálnak a közelségre. Persze, ezzel is van gond: a készítők nem ismerik be, hogy ez már nem sci-fi, és nem kalandfilm: nevetséges a PG-13-as besorolás örök erőltetése, mikor egyértelműen a horroraspektust használják ki legjobban a szériában. 


Belezavarodik a film abba, hogy most mit is akar üzenni nekünk a dinoszauruszok létjogosultságáról. Visszahoztuk őket az életbe, helyénvaló-e hagynunk, hogy természetes úton újra kihaljanak? A film tolókocsiból mintha azt bizonygatná, hogy nem, izolált élőhelyen még megtarthatók a mi világunk végpusztulása nélkül (mit mást is sugallna, mikor a stúdió újabb folytatást tervez). De hogy egy ilyen élőhely mennyire elszigetelhető a mai világtól, mennyire nőtt/nem nőtt föl az emberiség egy ilyen irdatlan felelősségű feladathoz, arra a komplett Jurassic-széria egyszavas válasszal szolgál: SEMENNYIRE.  

Kegyelemkettessel intek búcsút az ötödik Jurassic Park-mozinak, mert horrorfilmként még tudott izgalmas perceket okozni. Amúgy viszont szánnivaló, hanyagul megírt, önismétlő klónozási reklám, ami buzgón dübörög és ijesztget, de a saját gondolatfelvetéseit otthagyja a raptorok martalékául.