Szűzőrség

Gusztustalan, visszataszítóan primitív és legalább két generációra nézve megalázó gyökérség, elejétől a legutolsó képkockájáig! Már ezzel a mondattal prímán szummázható lenne egy kritika a Szűzőrségről. 

Nem fakadok ki külön a színészekre: egyikük sem nagy húzónév, és olykor bizony a megélhetés miatt is be kell vállani még ilyen blőd szerepeket is. De ugyan HÁNY évesek voltak fejben azok a stábból, akik írták és jóváhagyták ezt a (gyomor)forgatókönyvet...?  

Három tinilány - akik már elsős koruk óta barátok - elhatározza, hogy még a szalagavató bál után elvetetik szüzességüket egy-egy velük egyidős sráccal. 

Szülőik azonban felfedezik a lányok szexpaktumát, és tüstént elindulnak, hogy bármi áron megakadályozzák az aktusaikat. És tinikomédiáról révén szó, persze, hogy a tervük a sok bonyodalom ellenére végül sikerül - nagyjából. 

Olyan szintű az intelligenciahiány ebben a filmhulladékban, amivel szerintem fizikailag lebetegíthetők az élővilág bizonyos szintjei! Nem elég, hogy a három szülő, Lisa, Mitchell és Hunter még ránézésre sem szimpatikus emberek, de alkalmatlanságuk az apaságra/anyaságra már-már ijesztő; mentális érettségük alapján még csörgő meg cumi kéne ennek a csonthülye triónak. 

Igazából lányaik, Julie, Kayla és Sam sem többek a tipikus tinimozik trécselős libáitól, és az első alkalomról való elképzeléseik méltán aggaszthatnának egy normális szülőt. De ennek a három lánynak olyan ember akar tanácsot adni - sőt, megtiltani nekik, hogy bármiben döntést hozzanak az életükben -, akiknek náluk is kevesebb az önismeretük és eleve a józan eszük! 

Ahhoz képest, hogy "csak" egy ostoba tinivígjáték volt a készítők célja a Szűzőrséggel, van egy szereplő, akivel az óceán feneke alá sikerült fúrniuk. Ez a szereplő Lisa, a szingli anya. Rég nem találkoztam mozgóképen olyan anyakarakterrel, akiből ilyen töményen árad a nyers idiotizmus, az indokolatlan paranoia és a fokozhatatlan önámítás. 

Parazitaként akaszkodik Julie-ra annak egész gyerekkorán át: játssza a jó fej barinőt, minden együtt csinál a lányával, és ha ettől bárhogyan próbálna a lány távolodni - pl. hogy milyen közel legyen hozzájuk a majdani főiskolája - Lisa azt mosolyterrorral helyteleníti. Diliházban is elkülönítenék az ilyen asszonyt...!

Humorérzéke a filmnek úgyszólván nem létezik; "poén" címén olyan "közkedvelt" ötletpótlékokra számíthatunk, mint:

• álszex, 
• állelkizés,
• hányásmaraton, 
• seggmutogatás a kocsiablakból, 
• ténfergés meztelenül, 
• kényeskedő faviccek vég nélkül, 
• valamint erőltetett sunnyogások és bujkálások, míg Lisa és két pasisegédje le nem leplezőnek porontyaik előtt.

Az egyetlen geg, ami őszintén meg tudott engem nevettetni, az az autós üldözésük során történt. Miután az egyik kiscsaj hátrahányt Lisa szélvédőjére, úgy siklanak ki mögülük, hogy a kocsi feláll függőlegesbe, és a megmerevedett banda vagy fél percig úgy is tudja tartani a járművet. Kár, hogy végül mindhárman karcolás nélkül jutnak tovább az úton és a cselekményen...

Ennyi sort szánnék rá a Szűzőrségre: infantilis, agyalágyult, százötvenezredszerre előadott tapló kreténség az egész! Alapból sértő a nézők értelmi szintjére, ám külön megalázó, sőt szexista képet ad a szüzesség feladásának témájáról. Máig ledöbbent, hogy ilyen celluloidmocskok bármilyen piacon, bármelyik szezonban képesek visszatermelni a büdzséjüket.

Egy nagy, kövér, farolt Egyest érdemel a Szűzőrség.