Hupikék törpikék - Az elveszett falu

Két trágyahegy filmadaptáció után egy teljesen számítógép-animált törpmozival próbál a Sony minél több játékot rásózni a jó népre. Teszi ezt úgy, hogy Raja Gosnell "munkáinak" csak a leggyűlöltebb pontjait reformálta meg óvatosan:

• A való világot és köpet emberszereplőit dobták, helyette megduplázták a törpök közösségeit.

• A hupikék lények valamivel már jobban emlékeztetnek a klasszikus rajzfilm-béli külsejükre. (Most nem fogok azon siránkozni, hogy a régi, kézileg rajzolt mesék kihaltak Hollywood-ban.)

A tartalom végre egy törpkarakterre fókuszál, sőt elvétve - főleg a vége felé - már 1-2 érzelmi húrt is meg találhat pendíteni a nézőben. A mese főgonoszáról, Hókuszpókról is végre el tudták dönteni, mi a csudáért hajkurássza egy életen át a törpöket: varázshatalmat nyer belőlük, ha az üstjében megfőzi őket... mindegy.

Ennyit tudok elsőre Az elveszett falu javára írni, de már ez elviselhetőbbé teszi elődeitől.

Ha átrágjuk magunkat az infantilis bevezetőn és sok-sok időhúzó utazásos jeleneten, maga a történet még érdekes is lehetne a maga kaliberén. Törpilla, Aprajafalva egyetlen leánytörpje úgy érzi, sosem fog teljesen beilleni a törpök közé, főleg, mivel neki nincs domináns, névadó személyiségjegye.

Így mikor ő, Okoska, Törperős és Ügyifogyi egy másik törpfalura bukkannak a Tiltott Rengeteg szélén, úgy érzi, saját hovatartozását is megtalálta. Nem is olyan nehéz így éreznie, mikor a faluban mindenki lány, sőt fiúkról mégcsak nem is hallottak.


Alighanem épp az 1 db lánytörp ellentmondását volt hivatott kimagyarázni Törpilla eredetsztorija, amit én a mesemítosz legérdekesebb részletének tartok.

Törpillát a feketemágus Gargamel/Hókuszpók teremtette egyszerű agyagból, hogy a törpök közé épülve elvezesse őt Aprajafalvához. Ám a leleplezett kémből Törppapa, a falu főnöke ellen-varázslattal jóindulatú törpöt csinált; innen ered Törpilla sárga haja is.

Nos, Az elveszett faluban Hókusznak nincs kedve a visszaváltoztatásával bajlódni. Nyíltan kimondja, hogy Törpilla bármit is csinál, azzal "igazi papája" malmára hajtja a vizet - bizonyítja ezt, hogy az ő hibájából talált rá az új falura. Ez a számos részlet egyike, ami egyszerűen átgondolatlanul hever a filmben.

Ellenben az tetszett, hogy Törpillát a kétség nem hirtelen, melodrámával, hanem csak szép apránként mardossa:

• Aprajafalván még elhessegeti, ha szóba kerül, miként született;
• aztán ez a nyílt titok újra meg újra fölmerül;
• még a lányfaluban is rosszallást vált ki, ahol olyan barátságosan fogadták,
• és csak miután Hókusz elrabolta az egész falut, rogy térdre a fájdalomtól.

Pihent fejjel izgalmasabb forgatókönyvet hoztam volna össze, mint amit ennél a filmnél összedobtak. Az elveszett falu terjengős, sokáig unalmas ugrándozás, csillámporos felfedezőtúra, amin a kisgyereknek elvileg ámuldoznia kellene. Törpilla belső konfliktusa túl későn jön elő, akkor is alig kaparja a felszínt, közben az írók még azt a 2-3 szálat se varrják el tisztességesen, amit vállaltak. Ambíció- és kreatív inputhiánnyal küszködik a film, amiről ordít a Sony gerinctelen gyávasága. FÉLNEK egy okos mesefilmtől, ezért nem hagyják a tartalomnak, hogy valami kis belső logika legyen benne! 

Semmit se kezdtek vele, hogy Törpillának immár 2 apafigurájának is ellent mondott. Pedig Törpillának ezen a verzióján tényleg látni azt, hogy van lelkiismerete. "Máris túl sok kárt okoztam." Aprajafalván boldog volt, de nem érezte magát teljes értékűnek, pedig ott volt neki Törppapa. Majd az új faluban lelt boldogsága is odavész, mikor Hókuszpók elfogja társait - köztük magát Törppapát - és a lánytörpöket. Ez a párhuzam ott hevert a készítők orra előtt, de csak arra tellett tőlük, hogy mindkét varázslót idiótává züllesszék - egyikük a bamba idióta, másikuk az áriázó idióta.


Értelmét nem látom, mi a frászért titkolja el Törpilla, hogy tudomást szereztek egy testvérfaluról, amely egyébként veszélyben forog a gonosz varázsló miatt. Nem úgy logikus, hogy megbeszélik, és expedíciót küldenek a térkép jelezte vidékre? Törppapában itt az égvilágon semmit nem találni, ami miatt tisztelni való vagy bölcs apafigura lehetne. Csupán egy gügyögő balfácán, akinél még az önimádó, "stopgolyóit" dobáló, sajtot a gatyájában érlelő (?!?!!) Hókuszpóknak is több esze van. 

Újabb letaposott lehetőség a nagy önfeláldozás a film tetőpontjánál. Fogalmam sincs, honnét jöhetett az az ötlet, hogy Törpilla teste - annak agyageredete miatt??? - elnyeli az energiát. Az már tetszetős, ahogy Törpilla ezt kiaknázza, eljátszva az árulót, és Hókuszpók ellen fordítva varázserejét. 

Leghatásosabb pillanata az egész műnek, mikor a döbbent törpök látják az agyaggá visszaroskadt Törpilla földi maradványait. És akkor az írók sokadszor is a középső ujjukat mutatják nekünk, az elképzelhető legcsöpögősebb, legérdemtelenebb zárást adva a történetnek. A gyászmenetben a sok-sok törp könnyei varázsszikrává lesznek, és életre keltik Törpillát! Legalább 3 generáció rajongóit köpik arcon ezzel az igénytelenül trehány befejezéssel, amiben épphogy a kreatív fantázia hiányzik totálisan.

Egy ideális világban, elhivatott alkotókkal készülhetett volna bátor és okos történet a főszereplő magára találásáról. Mi lett volna pl. ha Törpilla tényleg akaratlanul is segíti Hókuszpókot, és azután még vissza is vedlik titokban az áruló kémmé, aki volt? Ha egyszerre játssza el az új és megint a régi faluja bizalmát, előbb akaratlanul, majd szándékosan? Az a nem létező film föltehetné a kérdést: vajon Törpilla tényleg csak jól sikerült törpmásolat, aki a jó és rossz mágia ide-oda rángat jó és rossz ál-személyiség között? Nem volna érdekes, ha Törpilla előbb jó, majd rossz törpként fedezi föl önmagát, és így válik különlegessé, ahogy a végén dünnyögik róla a többiek? 

Ennyire "törperős" gondolatokat túl meredek volna várni Az elveszett falutól, vagy egyáltalán a márkanévsajtoló Hollywood-tól. A fő dicséret, amit az idei Hupikék törpikék érdemel, hogy nem lett az a végbéltermék, mint a gosnell-i dilógia. Kis lépés ez a tartalmi minőség számára, de óriási a pénzéhes Sony Pictures számára.

2/5-öt adok rá.