Kíváncsi vagyok, mi ösztökélte Jean Girault-t, hogy megírja és rendezze A csendőr nyugdíjbant. Ha netán úgy dönt, hogy A csendőr nősüllel búcsúzik a Gendarme-szériától, akkor is a 60-as évek legjobb vígjátéktrilógiáját hagyhatta volna hátra nekünk. Külön hattyúdalra szerintem nem lett volna feltétlenül szükség - főleg annak tükrében, hogy majd' 1 évtized után úgyis újjáélesztették ezt a filmcsokrot.
Gyerekkorom egyik legkedveltebb filmje a 4. rész (is). Ezt láttam elsőként a Csendőr-sorozatból, ez ismertette meg velem Louis de Funes és Michel Galabru nevét, akiket ezután kezdtem el más produkciókban is fölfedezni.
Ehhez képest hosszú ideig fel se tűnt, hogy voltaképp ez egy búcsúztatófilm: a csendőrbrigád nyugdíjazását afféle vicces kirándulásnak, szabadosabb kitérőnek fogtam föl Lütyőék életében - nagyjából úgy, ahogy most vélekedek A csendőr New York-banról.
Ehhez képest hosszú ideig fel se tűnt, hogy voltaképp ez egy búcsúztatófilm: a csendőrbrigád nyugdíjazását afféle vicces kirándulásnak, szabadosabb kitérőnek fogtam föl Lütyőék életében - nagyjából úgy, ahogy most vélekedek A csendőr New York-banról.
Szóval Gabajt és 5 beosztottját tisztelettel elküldik a saint tropez-i őrsről. Fél évvel később Gabaj és neje látogatóba jönnek az unatkozó Cruchot/Lütyő villájába, a régi szép idők emlékére.
Így aztán, mikor hírét veszik, hogy Fütyesz amnéziát szenvedett, azonnal újra összeáll a régi gárda. Csakhogy a múlt felidézéséhez megszegik a törvényt, amit Saint-Tropez új, ifjú csendőrei nem tolerálhatnak.
Egyik jópofa vicc éri a másikat A nyugdíjban alatt. A gyönyörű tájak, a humoros helyzetek és szövegek színvonala töretlen. Semmit sem fakultak a régi karakterek, napestig el tudunk szórakozni rajtuk. Új főszereplőt nem kapunk, nem is hiányzik.
Nem rémlik, hogy ennyi jókedvvel - és épp ezért ilyen sokszor - néztem volna meg még egy filmet, amely egy közkedvelt csapat visszavonulásáról, elköszönéséről szól.
Még vígjátékok is legtöbbször eltökélten búsak, fáradtak és kifakultak, ha ez a történet kiindulási pontja. Lütyőék most is olyanok, mint voltak, csak kicsit nehezebben koncentrálnak... és kevesebb km-t bírnak egy szuszra, állig felöltözve menetelni a tengerparton kánikulában.
Attól válik nemcsak viccessé, de lelkesítővé a nyugdíjban, hogy Lütyőék mennyire hűek magukhoz és egymáshoz. Nem arról van szó, hogy a múltban élnének - bár Lütyő egész galériát vezet a karrierjükről. Fütyeszt kivéve mind úgy érzik, hogy igaztalanul szerelte le őket ezredesük, pusztán a korukra hivatkozva. Pedig még bírják ők a gyűrődést; szó szerint ez a hivatás volt az életük.
Ettől olyan izgalmas, mikor hirtelen vágással megint uniformisban mutatják őket, ahogy csípőből eloszlatnak egy forgalmi dugót. Egy másik komédia se érte el, hogy szurkoljak leköszönt közegeknek, miközben gúny nélkül, de folyton nevetek is rajtuk.
Még egy dolog, ami régen fel se tűnt, hogy a poénok közt apró visszaköszönések bújnak meg A Saint-Tropez-i csendőrre:
Kalandfilmnek is beillene Lütyőék kiruccanása. A csapatnak 3, egymástól független bonyodalmon kell egymás után átrágniuk magukat, mégse olyan, mintha csak egy TV-sorozat pár részét ollózták volna filmmé.
Fütyesz kamuamnéziája csak a bemelegítő kör a generációk harca előtt a szökevény Gabajék és utódaik között. Hatékonyság kontra leleményesség (amit vicces módon a vállöveik színe is jelez). Külön dísze ennek a szálnak, hogy épp Lütyő az, aki a nudistáknak egérutat ad az új csendőrök elől. Holott ők itt részben az ő egykori hadműveletét fejlesztették tovább. "Örülök, hogy segíthettünk valamiben."
Jean Girault és társai ehhez még hozzá tudtak toldani egy 3. problémát úgy, hogy az ne legyen erőltetett. Gabaj és Lütyő majdnem feladták a harcot a hatuk bőréért, mikor azt hitték, hallucinálnak. "A feleségünk két jóemberrel!" Erre, miután végigkínlódtak egy még nagyobb zűrt, leállítva egy elszabadult holdrakétát... kiderül, hogy mégse: nejeik így vágtak vissza a nudistás kiruccanásuk miatt. "Mindennek maga az oka!"
Így aztán, mikor hírét veszik, hogy Fütyesz amnéziát szenvedett, azonnal újra összeáll a régi gárda. Csakhogy a múlt felidézéséhez megszegik a törvényt, amit Saint-Tropez új, ifjú csendőrei nem tolerálhatnak.
Egyik jópofa vicc éri a másikat A nyugdíjban alatt. A gyönyörű tájak, a humoros helyzetek és szövegek színvonala töretlen. Semmit sem fakultak a régi karakterek, napestig el tudunk szórakozni rajtuk. Új főszereplőt nem kapunk, nem is hiányzik.
Nem rémlik, hogy ennyi jókedvvel - és épp ezért ilyen sokszor - néztem volna meg még egy filmet, amely egy közkedvelt csapat visszavonulásáról, elköszönéséről szól.
Még vígjátékok is legtöbbször eltökélten búsak, fáradtak és kifakultak, ha ez a történet kiindulási pontja. Lütyőék most is olyanok, mint voltak, csak kicsit nehezebben koncentrálnak... és kevesebb km-t bírnak egy szuszra, állig felöltözve menetelni a tengerparton kánikulában.
Attól válik nemcsak viccessé, de lelkesítővé a nyugdíjban, hogy Lütyőék mennyire hűek magukhoz és egymáshoz. Nem arról van szó, hogy a múltban élnének - bár Lütyő egész galériát vezet a karrierjükről. Fütyeszt kivéve mind úgy érzik, hogy igaztalanul szerelte le őket ezredesük, pusztán a korukra hivatkozva. Pedig még bírják ők a gyűrődést; szó szerint ez a hivatás volt az életük.
Még egy dolog, ami régen fel se tűnt, hogy a poénok közt apró visszaköszönések bújnak meg A Saint-Tropez-i csendőrre:
- Nicole egyszeri szóba hozása;
- Gabaj és Lütyő egyenruhában bújik napernyők mögé a parton;
Angyalka nővér rendtársa pont úgy "vezet", mint ő 1 napos jogsival ("Tőlem tanult!"); - Fütyeszt levetkőztetik, hogy emlékezzen végre;
- a csendőrség nudisták elleni rajtaütése.
Fütyesz kamuamnéziája csak a bemelegítő kör a generációk harca előtt a szökevény Gabajék és utódaik között. Hatékonyság kontra leleményesség (amit vicces módon a vállöveik színe is jelez). Külön dísze ennek a szálnak, hogy épp Lütyő az, aki a nudistáknak egérutat ad az új csendőrök elől. Holott ők itt részben az ő egykori hadműveletét fejlesztették tovább. "Örülök, hogy segíthettünk valamiben."
Jean Girault és társai ehhez még hozzá tudtak toldani egy 3. problémát úgy, hogy az ne legyen erőltetett. Gabaj és Lütyő majdnem feladták a harcot a hatuk bőréért, mikor azt hitték, hallucinálnak. "A feleségünk két jóemberrel!" Erre, miután végigkínlódtak egy még nagyobb zűrt, leállítva egy elszabadult holdrakétát... kiderül, hogy mégse: nejeik így vágtak vissza a nudistás kiruccanásuk miatt. "Mindennek maga az oka!"
Egyetlen dolog akad, ami miatt panaszkodni tudok: Fütyesz. Az ő ál-amnéziája nyilván a történet slusszkulcsa, és A csendőr New York-ban is ő volt a bagázs kieső tagja. És muris is, ahogy a többiekkel ellentétben neki tetszik a nyugdíjas élet - főleg a Pintyfészek ingyen-ellátásával. De így is kicsit izzasztó, ahogy folyton visszavágyik a csendőrszanatóriumba, és lebukásáig kvázi tojik a bajtársaira.
Jó ötlet volt beemelni ezt a nagy-testvéri összejövetelt - ha csak néhány percre is. Eleve vicces a kocsijuk után nyomozó Lütyőéket pacifista hippik között elvegyülni. De ez azt is megint jelzi számomra: ők hatan különbek, mint a többi csendőr.
Emberibbek, mint a helyükbe lépett "acélos" rendfenntartók. Nemcsak a nézőt mulattatják, de jó érzés látni, hogy embertársként kezelik azokat a nudistákat, akik azelőtt csupán a törvénysértők, "az ellenség" voltak.
A csendőr nyugdíjban nemcsak a Csendőr-sorozat teljes jogú tagja, de megunhatatlan vígjáték. Mai napig az egyik legviccesebb, legszerethetőbb (tervezett) búcsúfilm bármelyik színészgárdától. Biztatást ad az embernek, hogy az maradjon, és azt űzze hivatásszerűen élete alkonyán is, mint fénykorában - akkor is, ha ez olykor szembemegy a szabályokkal. "Na ez erős, sőt vaskos."
A Le Gendarme en balade tehát 5/5-öt kap tőlem. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése