Bármiért is támasztotta fel a Lionsgate a 90-es évek TV-sorozatát, az új Power Rangers vajmi keveset öregbíti a márkanév jóhírét. Mnt más új feldolgozások, amiknek saját identitása, ez a darab sem tudja eldönteni, kinek készült elsősorban. Újra akarja álmodni a TV-show gyermeteg mítoszát, új nézőrétegeket akar bevonni, ezért mindent elölről kezdve, a nulláról kísérli meg felépíteni a PR-univerzumot. Ehhez képest egy megalkuvó hasas-ugrás kerekedik belőle: stílusa-tónusa nem egységes, szabályaiban nem összefüggő, látványában minden, csak nem innovatív.
Nézzük csak ezt az "újraálmodott" premisszát: 65 millió évvel ezelőtt (?!?!) Zordon, a Vörös Ranger és csapata életük árán megvédték a Zeo Kristályt Rita Repulsától, az áruló Zöld Ranger-től. Eltűnése előtt Zordon az 5 Erőérmét azon a hegyen rejtette el, mely ma Angel Grove kisvárosa mellett van. Mikor 5 problémás tinédzser rábukkan az érmékre, szupererőkre tesznek szert, és Zordont rátalálva megkapják életük feladatát: meg kell, hogy védjék a Zeo Kristályt és a világot a feltámadt Ritától.
Nem hiszem, hogy akár a sorozat rajongóit, akár az ismerkedőket boldoggá tenné ez a reboot. A rajongók nem fognak elég Power Rangers-cuccot - szörnyek elleni akciót és ranger-fegyvereket - találni benne. A szélesebb közönség pedig nem fog tudni mit kezdeni az átgondolatlan alibisztorival és a sok kozmetikázás után is vérszegény karakterekkel.
Olyan aránytalan a film szerkezete, mintha tesiórán a diák a fél sportpályán hátrálva futna csak neki, hogy átugorjon egy pocsolyát. A 2/3-a bevezető a Power Ranger-csapat létrejöttéről, de a tényleges Power Ranger-ek nélkül. Aztán, a hosszú-hosszú és triviális felvezető körök után jön az összecsapott bevetés. Ennek során tanulják meg hőseink a kötelező filozófia-morzsát, előkészítve a terepet egy reménybeli folytatásnak.
Azonnal a Zöld Lámpás post-credit jelenete ugrik be az itteni utolsó utáni jelenetről: míg amott egy zöld lámpásból válik gonosz sárga lámpás, addig emitt meg a bukott zöld ranger, Rita leendő utódára célozgatnak. Az is rájátszik amúgy a hasonlatra, hogy épp a sárga ranger "juttatja eszébe" a bukott zöld ranger-nek az ifjúkori önmagát.
Nem vagyok mérges az új Power Rangersre. Ha már újragondolják ezt a papírmasé univerzumot, tegyék éretten. A ranger-eket sikerült is picit földhözragadtabbra faragni. A fiatal színészeken látni az igyekezetet.
Elizabeth Banks csúcsra járatva pörög Rita Repulsaként. Még az az elég egyszerű üzenet, amit az 5 tini megtanul a világmegmentő diadalhoz, is egész okos gondolat: a jó csapatmunkához meg kell nyílni. Ismerjük be a hibáinkat magunknak és egymásnak, mert így tudjuk jobban érteni egymást, és összedolgozni. Szó szerint összehangolni kell megtanulniuk a gondolkodásukat, hogy a bennük rejlő lehetőségeket felszínre hozzák. Már ez így fényévekkel komolyabban vehető üzenet, mint a 95-ös Power Rangers-ből "A Nagy Erővel bármi lehetséges"-zagyvaság.
Olyan aránytalan a film szerkezete, mintha tesiórán a diák a fél sportpályán hátrálva futna csak neki, hogy átugorjon egy pocsolyát. A 2/3-a bevezető a Power Ranger-csapat létrejöttéről, de a tényleges Power Ranger-ek nélkül. Aztán, a hosszú-hosszú és triviális felvezető körök után jön az összecsapott bevetés. Ennek során tanulják meg hőseink a kötelező filozófia-morzsát, előkészítve a terepet egy reménybeli folytatásnak.
Azonnal a Zöld Lámpás post-credit jelenete ugrik be az itteni utolsó utáni jelenetről: míg amott egy zöld lámpásból válik gonosz sárga lámpás, addig emitt meg a bukott zöld ranger, Rita leendő utódára célozgatnak. Az is rájátszik amúgy a hasonlatra, hogy épp a sárga ranger "juttatja eszébe" a bukott zöld ranger-nek az ifjúkori önmagát.
Nem vagyok mérges az új Power Rangersre. Ha már újragondolják ezt a papírmasé univerzumot, tegyék éretten. A ranger-eket sikerült is picit földhözragadtabbra faragni. A fiatal színészeken látni az igyekezetet.
Elizabeth Banks csúcsra járatva pörög Rita Repulsaként. Még az az elég egyszerű üzenet, amit az 5 tini megtanul a világmegmentő diadalhoz, is egész okos gondolat: a jó csapatmunkához meg kell nyílni. Ismerjük be a hibáinkat magunknak és egymásnak, mert így tudjuk jobban érteni egymást, és összedolgozni. Szó szerint összehangolni kell megtanulniuk a gondolkodásukat, hogy a bennük rejlő lehetőségeket felszínre hozzák. Már ez így fényévekkel komolyabban vehető üzenet, mint a 95-ös Power Rangers-ből "A Nagy Erővel bármi lehetséges"-zagyvaság.
De ezt a tanulságot nem érdemli ki a film az ezernyi történetlyuk, és a cérnavékony dráma miatt. Untam a szereplők hátterét! Persze, sok idő megy el rá, hogy a ranger-ek egymást megismerjék - ahogy a nézők is -, de ettől még nem lesznek érdekes vagy leleményes alakok. Egyikük mesterséges problémájával se tudok azonosulni, ellenben pókerlaposztáshoz hasonlít, ahogy az írók kivetnek 1-1 ranger-nek 1 db jellemvonást és 1 db háttérinfót:
- Jason csenevész fociirányító, a csapat vezére;
- Billy autista géniusz, aki apjával régen a bányába kirándult;
- Kimberly unott világszépe, aki egy barinőjéről bizalmas szelfit tett közzé;
- Trini antiszociális vadóc;
- Zack pedig felelőtlen szájhős, aki csak a súlyos beteg anyja miatt aggódik.
A ranger-ek csak egyszerre tudnak alakot váltani - kivéve Billy röpke morph-ját félúton -, és külön-külön nullák Ritával szemben. Ez nem csapatmunka. A ranger-ek botlásai nem tanulási lépcsőfokok, mégcsak nem is jópofák (főleg nem Zack magán-bikalovaglása a Mastodonnal). A film képtelen helyén kezelni a dilemma természetét és súlyát, hogy vadidegen tiniknek kell 1-2 nap alatt harci csapattá kovácsolódni, érdemi tapasztalatok vagy önismeret híján. Utoljára talán a Sailor Moon-mangában láttam, hogy ennyire nem harcosnak való tinik ennyire kapkodva biflázzák, hogyan kell a semmiből jött szupererővel szörnyeket tángálniuk.
Zordont ki nem állhatom ebben a movie-ban. Semmit nem látok rajta egy néhai vezér jegyeiből, mentorfigurának gyalázatos. Rossz nézni, ahogy a ranger-jelöltek küszködnek, közben néha egy önhitt hajcsár ugráltatja és arrogánsan bírálja őket. Ahogy a ranger-ek tanulását, úgy azt se látom folyamatnak, ahogy Zordon megtanul bízni utódaiban. Inkább csak fellélegzünk, mikor Jason végre a képébe vágja: "A csapata halott!", és megmosolyogjuk, ahogy feléleszti a Rita által megölt Billyt. "Csak 1 jöhet vissza." Vissza, de honnét? A halálból?? Zordon a másvilágról beszél Jason-ékhez a fali monitoron keresztül?
Ennyit a tanulásról.
Az utolsó harmadra végül a maradék értelme is eltűnik a filmnek. Mégha az újratervezett zordok külsejével meg is barátkozik a néző, egy álmosabb Transformers-utánzattá züllik a végső csata. Tőlünk nézőktől márcsak Jasonék tudják kevésbé felmérni, hogy mit tudnak ezek a derék dinozordok. Annyi derül ki róluk, hogy a rendszerük valamivel a ranger-ek gerincéhez tapad, így az ő mozgásuk a zordok mozgása lesz. Felteszem, az ágyúk meg a többi fegyver már a műszerfal extrái.
Az új hozzátoldás, miszerint Rita ex-ranger, arasznyit se teszi őt többé a hagyományos "gonosz boszi" sztereotípiájától. Rita az, aki miatt leginkább úgy éreztem, mintha a Sailor Moon-ba teleportáltunk volna (akár manga, akár anime). Mint abban a fantáziavilágban Beryl királynő, Rita varázslónő is egy bolygót elpusztítani képes kristályt keres, szörnyeket hív elő a semmiből, akik felfordulást okoznak, míg a tinihősök meg nem érkeznek. De vannak ám Ritának egyéni furcsaságai is:
- valami ismeretlen okból
olajat iszikaranyat eszik; - simán meggyilkol néhány helyi lakost, de
- nem mészárolja le a ranger-eket, miután megtudja a Zeo Kristály hollétét;
- majd hektárnyi aranymasszából kiformázza Goldárt, a fő szörnyszolgáját.
Virít a bóvliversenyben a Megazord. Kifejezetten rondán néz ki, ráadásul a kollektíven gödörbe bukó ranger-ek puszta hite hozza létre, véletlenül. A csata után az előmerészkedő tömegek nemcsak, hogy nem rémülnek meg tőle, de mind egyszerre kezdik iPhone-nal fényképezni. És ami még külön dob a fémdög renoméján: a ranger-ek a csípőjét riszálva ünnepelnek, az égő utca közepén! Ezt még a TV-sorozat, a játékreklámok alfája és omegája sem engedte meg magának!
Habár mit is várok egy olyan film humorérzékétől, ami szerint vicces, ha egy tinédzser összekeveri egy bika péniszét a tehéntőggyel...?
Gyanítom, hogy Zack Snyder Man of Steel-je inspirálta a páncélok és a zordok újratervezését. Mindenek előtt viszont a Megazord küllemét sikerült minden téren elrontaniuk. Nemcsak azért sajnálom, mert a TV-show miniatűrjei százszor mutatósabbak, hanem mert éppen a Megazord kapcsán fordul elő az egyetlen olyan perc, hogy a ranger-ektől valóban összehangolt csapatmunkát látunk. Itt az óriásrobotban mindenki marad a dinozordos pilótafülkéjében, ahonnét ki-ki a maga testrészét kell, hogy mozgassa. Végre, megint egy frappáns ötlet, erre pont ezt temeti a film legmélyebbre az aranykomposztba.
Habár mit is várok egy olyan film humorérzékétől, ami szerint vicces, ha egy tinédzser összekeveri egy bika péniszét a tehéntőggyel...?
Gyanítom, hogy Zack Snyder Man of Steel-je inspirálta a páncélok és a zordok újratervezését. Mindenek előtt viszont a Megazord küllemét sikerült minden téren elrontaniuk. Nemcsak azért sajnálom, mert a TV-show miniatűrjei százszor mutatósabbak, hanem mert éppen a Megazord kapcsán fordul elő az egyetlen olyan perc, hogy a ranger-ektől valóban összehangolt csapatmunkát látunk. Itt az óriásrobotban mindenki marad a dinozordos pilótafülkéjében, ahonnét ki-ki a maga testrészét kell, hogy mozgassa. Végre, megint egy frappáns ötlet, erre pont ezt temeti a film legmélyebbre az aranykomposztba.
A 2017-es Power Rangers az átlagos tinidráma és egy átlagos TV-show-epizód összeillesztése. Minden infantilizmusa mellett is a sorozatnak volt egy jellegzetes stílusa, ami nélkül az új változat ugyanúgy válik színtelenné, akár a DC-képregényfilmek. Nincs elég szív, logika és kreativitás benne, így ezek összekapcsolódni se tudnak összefüggő egésszé. Ugyanakkor így is több jó ötlet és emberség került bele, mint bármely eddigi Power Rangers- vagy akár Transformers-moziba. Azok mind pofátlanul ostoba játékreklámfilmek, elejüktől végükig. Ezt viszont inkább csak a zordok harcánál éreztem annak.
Nyugodt szívvel adom meg a 2/5-öt az új Power Rangers-re. Nem érdekel, mennyire a játékeladásért teremtették a franchise-t: minden mese megérdemli, hogy emberszabású írók, tervezők és producerek injekciózzanak valódi életet és értelmet beléjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése