Jeremy Renner: "Csak akkor elszámoltatható a kormányzat, ha etikus, szabad sajtó működik.”
Ismét egy igaz történet alapján készült konspirációs thriller. Gary Webb, a San Jose Mercury News nyomozóriportere élete sztorijára bukkan, mikor egy helyi drogdíler nője titkos dokumentumot ad át neki. Ez nem kisebb dolgot bizonyít, mint hogy a CIA és a kormány sok éve crack kokaint csempészett be az Államokba, hogy aztán a kereskedelemből befolyó pénzen egy nicaraguai felkelést támogathasson, az ottani kommunista rezsim ellenében.
Régi turista vagyok az összeesküvések világában, de ez a film vajmi kevéssé nyitotta fel a szememet bármilyen vonatkozásban. Túlságosan modorosan tálaltak valamit, amit már száz másik mozi- és dokumentumfilmből megtanulhattunk: hogy az amerikai kormány és a titkosszolgálat állig sáros köpönyegforgatók, tele véres titkokkal, amiket emberek eltüntetése és tönkretétele árán is készek véka alá rejteni.
Komoly hangvételt üt meg a produkció egésze, a helyzetek hihetőek és az alakítások is rendben voltak. De az egésznek valahogy nem volt éle, hiányzott a merészség és célirányosság a rendezésből, és a szereplők közti dráma is igencsak langyos maradt. Tónusában a giccset sikerült elkerülni, ám sajnos az igazán intenzív feszültséget is.
Komoly hangvételt üt meg a produkció egésze, a helyzetek hihetőek és az alakítások is rendben voltak. De az egésznek valahogy nem volt éle, hiányzott a merészség és célirányosság a rendezésből, és a szereplők közti dráma is igencsak langyos maradt. Tónusában a giccset sikerült elkerülni, ám sajnos az igazán intenzív feszültséget is.
Eleve sablon, hogy egy helyi kis újság családos, erélyes munkatársa kinyitja Pandora szelencéjét, és persze mikor megírja a sztorit, lejárató hadjárat indul ellene. A kormányzat által felügyelt állami médiumok szabályosan felégetik az utat, amit Webb bejárt a nyomozása során: nem találni a megkeresett tanúkat, nincsenek cáfolhatatlan bizonyítékok az egyes állításaira. Még Webbék saját házában is ügynökök kutatják át a holmijait, kihasználva az alkalmat, mikor Webb kihívta a rendőrséget.
Ebben az egészben az a legérdekesebb - bár naiv emberre vall -, ahogy Webb ráeszmél, hogy egyedül marad. Először a média fősodra vádolja, aztán az újsága hátrál ki, majd önként hátrahagyja a családját, hogy egyedül tudja folytatni a szálak felgöngyölítését. Idegi mélypontra kerül, mikor a motorja eltűnik, bezúzva a parkolóban egy autó üvegét.
Ebben az egészben az a legérdekesebb - bár naiv emberre vall -, ahogy Webb ráeszmél, hogy egyedül marad. Először a média fősodra vádolja, aztán az újsága hátrál ki, majd önként hátrahagyja a családját, hogy egyedül tudja folytatni a szálak felgöngyölítését. Idegi mélypontra kerül, mikor a motorja eltűnik, bezúzva a parkolóban egy autó üvegét.
A családi képsorok átlagosak, de így is érezni belőlük, hogy ez egy összetartó család. Gary felesége Susan tudja, hogy férje minek teszi ki magát az ügy további bolygatásával, gyerekeikkel együtt mégis kitartanak mellette. Át lehet érezni, hogy Webb félti a családját a kormányzati körök esetleges megtorlásától. Ezenkívül viszont semmi lényeges dolog nem kapcsolódik hozzájuk, a költözés Kaliforniába és Webb egykori félrelépése cérnavékony szócséplések.
A befejezés, ami aztán megint egy erős jelentsor. A díjátadó ünnepségen nemcsak Webb családja, de a szerkesztői is ott vannak. A férfi ekkorra már lelkileg megtört, de még mindig hiszi és vallja, hogy helyesen cselekedett. Ha egy újságíró a rendszer egészét érintő igazságot tár fel, kiteregetve befolyásos szervek és személyek szennyesét, azzal a karrierjét, életét és hozzátartozóit is veszélynek fogja kitenni. Ez evidens következménye, ha valaki tényleg a dolgok mélyére akar leásni.
Igazán kár, hogy a filmadaptációból nem derül ki számomra, hogy Webb története mitől annyira figyelemvonzó. Bátran kiállt az igaza mellett, az újságírás szakmájának igazi értelmét követte, dacára az ijesztő következményeknek, amik várhatnak rá. De hogy végigcsinálja a dolgot, arra végig egy nyomatékos indoka marad: feltárni a nagy sztorit. Ez így nagyon sablonos motiváció, mégha őszinte is. Végül pedig a film úgy köszön el Jeremy Renner karakterétől, hogy Webb egy mozgólépcsőn siklik fölfele, mintha a Mennybe tartana, jutalomként a hőstettéért.
Igazán kár, hogy a filmadaptációból nem derül ki számomra, hogy Webb története mitől annyira figyelemvonzó. Bátran kiállt az igaza mellett, az újságírás szakmájának igazi értelmét követte, dacára az ijesztő következményeknek, amik várhatnak rá. De hogy végigcsinálja a dolgot, arra végig egy nyomatékos indoka marad: feltárni a nagy sztorit. Ez így nagyon sablonos motiváció, mégha őszinte is. Végül pedig a film úgy köszön el Jeremy Renner karakterétől, hogy Webb egy mozgólépcsőn siklik fölfele, mintha a Mennybe tartana, jutalomként a hőstettéért.
A családi videó az eredeti Gary S. Webb-ről igazán hatásos záróklip lett. Engem viszont a film egészénél inkább gondolkodtatott el egy apróság, amit a magyarázó feliratból tudtam meg. Mikor Webb 2004-ben meghalt, holttestén 2 fejlövés nyoma volt található. Maradjunk annyiban, hogy ha egy "öngyilkosnak" elkönyvelt halott politikasúroló ügyben végzett tényfeltáró munkát, 90%, hogy szőnyeg alá söpört gyilkosság történt.
Közepeset adok a produkcióra - és nem arra, aminek a tiszteletéből készítették.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése