Az Adó (Az emlékek őre)

Roger Ebert: "Egy film nem arról szól, amiről szól, hanem hogy MIKÉNT szól róla."

Most már biztos: Hollywood-ban az ifjúsági regényadaptációk átvették a képregényfilmektől a vezetést a "Legkönnyebben megerőszakolható filmzsáner" címéért folytatott versenyben. Kialakult egy új módszer, mellyel már nemcsak fantasy-ként adhatóak el a szerelmi történetek, hanem sci-fi-ként is:

1. Fogj egy, a mai világunktól nagyon "más" antiutópiát és egy serdülőkori románcot, 
2. préseld egybe őket, látszólag egyenrangú problémaforrásként a főszereplő életében,
3. a lehető legtriviálisabb sorsutat vázold fel nekik, amit az óvodás is bírna követni, 
4. majd ezt néhány feltűnő látványelemmel tűzdeld meg.

Ezzel azt az illúziót kelted, hogy önálló, a könyveredetijeikhez méltó művek érkeznek a filmszínházakba - nem ugyanaz a gyenge áru más néven és csomagban.

Jonas egy fekete-fehéren érzékelt, falanszteri kolóniában él, ahol nemzedékek óta abszolút egyenlőségben és ellenőrzöttségben élik le életüket az emberek. Felnőttkorba lépésük napján Asherrel és Fionával permanens munkájukra osztják ki őket, Jonas kapja a legnagyobb megtiszteltetést: ő lehet a következő "emlékek őre", és mint ilyen, megkapja mindazt az ismeretet, amit a kolónia előtti, elfeledett idők hordoztak. Ám ezt a tudást megkapva ráeszmél, hogy egy alapvetéseig torz világ tartozékai ő és az összes ember - aminek véget kell vetni.

Fél órán belül fél tucat olyan alkotás bújt elő a saját emlékeimből, melyek vonásait mintha ollóval vágták volna ki, és ragasztózták volna össze Az emlékek őrében:

1. A kolónia kinézete és a hófehér ünnepi ruhák látványa A Sziget TV-reklámját hívta elő bennem: "EGY TÖKÉLETES VILÁG." "AMI TÖKÉLETES HAZUGSÁG."
2. Vasszigor írja elő minden polgár érzelemmentességét, ahogy az Equlibrium-ban.
3. Mátrix: agytröszt mentor tárja fel a hüledező kiválasztott ifjúnak a tágabb valóságot.
4. A felnőtté válással a friss felnőttek új csoportba lesznek rangsorolva, de a főhősben feltűnően lappang a különlegesség. Aki elbukik, az kivágódik a határon túlra, ahol ki tudja, mi lehet. Kell még utalás A beavatottra...?
5. Meryl Streep Elöljárója egy telenyugtatózott Cruella deVilnek felel meg a 101 kiskutyából.
6. Jonas vízióinál pedig szakasztott olyan, NatGeo-szerű természetfotókkal dobálóznak, mint Luc Besson Lucy-jában.

Nem hiszem, hogy Lois Lowry kétszeres Newbery Medal-díjas írónő ilyennek álmodta volna meg művét a mozgókép világában. Nem az egyes részleteket nézve (pl. Jonas ott nem 18, hanem 12 éves), hanem úgy nagy egészében: tartalom, koherencia és üzenet szerint. Az 1993-ban napvilágot látott regény több milliós példányszámban kelt el, és 3 folytatást ért meg. Én nem olvastam. De az Örökítőt játszó Jeff Bridges igen: évekig készült a filmváltozat rendezésére, melynek végülis "csupán csak" az egyik főszereplője és producere lett.

Mindezek után nem értem, hogy akár Lowry, akár Bridges hagyta, hogy ez a sokak számára jelentős olvasmány úgy manifesztálódott, ahogy. A The Giver ugyanazt a színvonalat képviseli, mint évfolyam-társa, a The Divergent, és kb. ugyanazt a figyelem-ráfordítást is kapta készítőitől. Egy slendrián, iratmegsemmisítőbe való szkriptre erőltetik rá megint a tinirománc-formulát, míg a rossz rendezés miatt a sztori kártyavárként billeg, az aktorok pedig élettelenül kísértenek a rájuk osztott szerepükben. Kivéve talán Bridges-t, akinek pont a történetben elfoglalt szerepe miatt jut egy kevés mozgástere.

Néhány jellemző gyorsan erről a közösségről. Ugye arról fogalmuk sincs, mi volt az "egyenlét" társadalma előtt. Nincs tulajdon, nincs külön öltözködés, vezetéknév. Az emberek nem ismerik az érzelmek, a művészetek, a szeretet és a fájdalom fogalmait. Mindenkit egy véridegen családegység kötelékébe osztanak be, ami egy bizonyos életkor után felbomlik. Ismeretlen az otthon és a vágy fogalma is.

Naponta minden polgár köteles egy injekciót kapni, ami érzéseiket elsorvasztja, nem érzékelik a színeket. A külső éghajlat-szabályozás miatt hó sem létezik. A közösség határán túl lakatlan környék, a Máshol van, és ennek is van egy külső gyűrűje, amin túl nem ismer senki semmit. És bár nem ismerik a halál fogalmát sem, valójában halált jelentő eljárás, amikor "elveszejtésre" ítélnek valakit. Ja: és az Elöljárónak mindig igaza van.

Mindezt a háborúk, éhínség és szenvedés kiiktatására, ahogy a régi világra gondolnak.

Egy disztópikus világnak legalább egy minimális mértékig élhetőnek, célszerűnek, tisztességesen megindokolhatónak kell érződnie a néző számára is! Ez az, amit századunk hasonszőrű alkotásai (Equilibrium, Lopott idő, Elysium, A Burok stb.) rendre elfelejtenek. Hiába hatásos egy ilyen merőben más, bizarr jövőképet ábrázolni: az egész annyira műanyag és be nem ismerten önellentmondásos, ami már a hihetőségét kezdi ki.

Utálom, amikor egy disztópia azzal próbál zsarolni engem, hogy: "Ha te ezt meg ezt nem találod hihetőnek, akkor te csakis egy fantáziátlan, elkényelmesedett emberke lehetsz." Az értelem és a logika fogalmai igenis léteznek, még itt, Jonasék élőhelyén is. Ezért is furcsa, hogy még az Elöljárók, a közösség vezetői is robotikusan üldözik a rendtől elütő, elemeket ("Jonas veszélyessé vált."), de habozás nélkül felrúgják a szabályaikat, amikor rátörnek az Örökítőre, konkrét bizonyítékok nélkül, hogy segített Jonas "lázadásában".

Működésképtelen világhoz rozsdás történetszövés dukál. Kevés jelenetnek van igazi jelentősége: Jonas kiválasztása után az Őrző minden alkalommal ad neki egy-egy újabb adagot a letűnt korok tudásából, és a fiú egyre nehezebben tudja ezeket magában tartani. Az a baj, hogy ennek ellenére sok az ismétlődés, a monotonitás, a szájbarágás. Alig fedezhető fel nyomokban a folyamatosság az egyes leckék között is. Már a furcsa világ felépítéséből egy csomó olyan kérdés vetődik föl, amely végülis megválaszolatlan marad. Mekkora a lakosság, és hogyan szabályozzák? Mely szakmákat hogyan hangolják össze szisztematikusan? Hogy működik a gazdaságuk? Ha pénz nyilván nincs is, ismerik-e az adok-kapok elvet, ami a kereskedelem gondolati csírája?

Ha már kifakadtam a fakó karakterekre, sorra is veszem őket. Túlzás nélkül állítom, hogy Alexander Skarsgard és Katie Holmes prostituálták magukat azzal, hogy részt vettek ebben: Jonas szüleiként kongóan üresek, és olyan önismétlően beszélnek, akár egy üzenetrögzítő ("Precízen fogalmazz." "Az Elöljáró biztos jobban tudja."). És az egyetlen különbözőség köztük, hogy az anyaegység legalább nem viselkedik olyan töketlen kislányként, mint az apaegység. Meryl Streep-nek pedig egyetlen konkrét funkciója, hogy valamiféle arcot adjon az Elöljáróknak és rendszerüknek. De ő is csak tartozékfigura: a múltbéli Földről való tudása kimerül néhány elkárogott előítéletben, akárcsak Jonas anyaegységéé.

Meg sem próbálom részletezni azt a románcimitációt, amit Jonas és Fiona adnak elő. Fiona levegőeszű csitri, Jonas pedig heveskedő fiú. Az egyetlen megkülönböztető élményük az a kis vízfal a téren. Valamit jól is sikerült eltalálni az írócsapatnak: miután Jonas intésére almalével cselezi ki az injektorgépet, újdonsült érzékeléseivel oda húzódik vissza, mint menedékre. Első csókjuk azonban teljesen hidegen hagyott. És micsoda szenzációs véletlen, hogy éppcsak a legvégső pillanatban menekül meg a lány a kivégzéstől "elvesztéstől".

Végül itt van Asher, az újsütetű pilóta. Nos, ő... nagyon ellenszenves. Vagy inkább "precízen fogalmazva": inkább pókereznék egy leopárddal a nyílt szavannán, ha így nem kell az ő arcát bámulnom! Olyan hidegrázó, zombiszerű arcmimikával szerepel, hogy az valami szédítő jelenség! Különösen akkor, mikor az éjszaka közepén Jonas megszökik Gabriellel, és egyszercsak ott terem előtte: furcsamód a nagy értetlenkedése közepette csak nem áll el Jonas útjából, mire az leüti. Heroinfüggőket lehetne riogatni azzal, amit ez az ő "legjobb haverja" előad itt...!

Fantomkarakterként szerepel az Örökítő háttér-sztorijában Rosemary, a lánya. Ő volt a korábbi jelölt, de 10 éve otthagyta a posztját. Hogy mi lett vele, sosem tudjuk meg, nincs jelenete. Ez a szál győzött meg arról, hogy az írók valami partidrog hatása alatt firkanthatták a forgatókönyvet. Semmi jelentősége a cselekményben, hiábavalóan emlegetik fel őt, mint tabutémát, a Jonas előtti "nagy kudarcot". Ugyanúgy nincs értelme, mint annak, hogy Jonas találkozott Gabriellel, a később halálraítélt csecsemővel, akiről sejti, hogy ő lehetne egyszer a posztutóda. Semmi kontroll nincs a szálak szövése fölött, így a jobbára elvarratlanok maradnak.

Jöjjön a befejezés. Ugye Fionát és az Örökítőt elfogják, Jonas pedig Asher győzködése révén eljut az ismeretlen vidékre, ahol a babát szorongatva kel át pusztaságon, sivatagon, havas hegyvidéken. És a baba mindez úgy bírja ki, hogy Jonas az emlékeit átadva "táplálta őt"! Fényevésről már hallottam, de emléketetésről még nem. Sőt: még azt is ép csonttal bírják ki mindketten, mikor Jonas vele zuhan a hegytetőről le egész a hóba. És ERRŐL a babáról mondták azt a dajkaközpontban, hogy "gyenge"...

Végül itt ez ötlet az erőtérről. Ha Jonas - ki-tudja-hány km gyalogút után - áthatolt északon a határon, azzal megtöri a pajzsot, valamiféle hullámot indítva el az egész kontinensen. Ettől pedig valahogy mindenki egy csapásra megkapja az ő színes emlékeit és érzékeléseit. És még a faházat is megtalálja az éneklő gyerekkórussal, akiket a legelső víziójában látott?!? Nem, ez szimbolikusan se menthető ki: a Hupikék Törpikék epizódját látjuk több millió dolláros kivitelben! Ha legalább az erőtér tompítaná az analitikus gondolkodást, mint Lakott szigetben, akkor legalább ennek volna értelme.

Egyetlen dolgot sikerül a filmnek ötletesen alkalmaznia, és ez a fekete-fehér környezet vegyítése a színészes részekkel. Különösen a piros szín kitűnése emlékeztet a Schindler listájára. A társadalom jellegtelen mozdulatlanságát látjuk ezzel a lakói szemén keresztül. De a színes képsorok egy merő rumli. Nem véletlenül hoztam fel a Lucyt: némi futólagos logika ott is pislákolt abban, ahogy egyes természetképek következtek.

A legfontosabb mulasztás, ami szerintem terheli a The Givert, hogy cseppet sem teszi vonzóvá a szürke világot, és nem bontja ki, hogy a régi világban milyen nagyszerű dolgokból válhattak mennyire borzasztó romlottságok (haditechnika, üzletből gyilkolni, kulturális különbségek, rasszizmus, vallási gyűlölködés, stb.). Világos mondanivaló ezekből a dobált képekből nem tud kirajzolódni. Nem tudtam szorítani a küldetése sikeréért, mindössze örültem neki, hogy nem rinyál sokat, mire a kapott új világképéért kész csinálni valamit. "Nem szüntették meg a gyilkosságot. Beépítették."

Hajmeresztően ostoba, pempős salak tehát a The Giver mozifilm-változata; a fekete-fehér színhasználaton kívül az egész tartalma értelmetlen. Energetikai vámpírként szívja el annak az életkedvét, aki az itteni 18 évesekhez próbál meg érzelmileg kötődni.