Maleficent (Demóna)

Állítom, címszereplő nevét így nem másították el az X-men Kezdetek: "Farkas" óta.

Az, hogy "egy tündérmese filmváltozata új szemszögből közelítse meg a sztorit", dícséretes koncepció. Csakhát így csupaszon ez ugyanolyan sablon, mint pl. hogy "egy akciófilm legyen tele látványos robbanásokkal", vagy hogy a "sci-fi minél több CGI-effektussal illusztrálja, hogy sci-fi". Hiába a sok variálás az eredeti Grimm-meséhez képest, a pempős, túlfinomított hangvétel inkább megutáltatja, semmint megszeretteti a klasszikus történetet a nézővel.

Gyors névjegyzék:

1. Demóna Múria tündére, aki otthonát védelmezte az emberek királyával szemben.
2. Az emberek királya egy arrogáns vénember, aki trónját arra hagyja, aki megöli Demónát.
3. Stefan, az udvari szolga épp ezt bizonyítandó hozza el Demóna levágott szárnyait.
4. Aurora Stefan lánya, akit a bosszúszomjas Demóna átka miatt Stefan vidékre küld.
5. A 3 tündér azok, akik vidéken 16 évig nevelik,
6. Diaval pedig az emberré átváltozó holló, akivel Demóna Aurorát figyelteti.

Wally Pfister után most Robert Stromberg példázza, hogy aki a technikai munkában rutint szerez, rendezőként még nem biztos, hogy beválik. Lehet, hogy Oscart kapott az Avatar és az Alice Csodaországban látványtervezéséért, de a látványon kívül máshoz nem ért. Tartalmában az év egyik legfeszélyezőbb, legkínosabb pillanatokat nyújtó 2 óráját kellett végigülnöm a Cinema City Allee 4-es termében: drámatéren steril, a szereplők sík idióták, a cselekmény pedig úszik a verejtékben, annyira random és forszírozott.

Maga Demóna az egyetlen érdekes dolog ebben a mesében, ezért tőle indítok. Sikerült ebből a tradicionálisan gonosz boszorkából egy komor és megérthető antihőst kifaragni. Persze, a híres átokjelenetig még őt is lehúzzák a műanyag párbeszédek, amik a Disney szerint egy mesét mesévé tesznek. De Demóna nemcsak attól főszereplő, hogy a neve a címben van, vagy hogy övé a legtöbb műsoridő. Miután Múria uralkodójává teszi meg magát, új helyzetek és új felismerések várják őt.

Szóval Demóna és Stefan tinédzserként találkoztak, és barátság alakult ki köztük. Pillanatig sem hittem el, mikor a narrátor azt mondja: "A barátságuk egyszeriben átalakult." Ez csak duma: semmi jelét nem látjuk bármilyen intimitásnak köztük. A lényeg itt a bizalom, a kontaktus 2 külön világ 2 fiatalja között. Ezt árulta el Stefan, mikor évekkel később felkereste, elkábította, és majdnem szíven döfte a nőt - mindezt azért az őrületes jutalomért, hogy megörökölhesse hazája trónját. Ezt a tőrbe csalást is nagyon elsiették: talán 5 másodpercig halljuk Stefant Demónát győzködni arról, hogy figyelmeztetni jött a nőt.

Tetszik, hogy Demóna átka logikus válasznak tűnik Stefan eltitkolt bűnére. Azzal, hogy megölése helyett a szárnyait vágta le, Stefan a számára legbecsesebb dologtól, a húsa darabjától fosztotta meg (remek összefűzés, hogy emiatt jár bottal). Bizonyos értelemben rosszabbat tett vele, mintha álmában megölte volna. Aurora pedig Stefan vére, hús élete társának húsából, a férfi számára legbecsesebb dolog.  Ami ráadásul nem is létezhetne a Demónát ért gyötrelem nélkül. Demóna sem öli meg Stefant, hanem - látva a 3 múriai tündér nyalizását az áldásaikkal - kiötli, mi lehetne a halálnál is rosszabb büntetés a férfinak.

Az éles kontraszt a csupa mosoly "szörnyike", és a sötétben osonó "tündér-keresztanya" között legalább segít odaképzelnünk, ami sajnos nincs ott a karakterek között. Az érzelmi folyamatot. Demóna idővel megkedveli Aurórát, aki a bonyodalom során rájön saját és Demóna szerepére az egész konfliktusban. Megutálja, és az átok így utat találhat, hogy beteljesedjék. Ez remek példázata, mikor a bosszú visszaüt a kiagyalójára: előbb az új baráti köteléket, majd az események feletti uralmat veszíti el teljesen.

Mindig viccelődni szoktam Angelina nevével, hogy ő Jolie"-Joker", de ebben a movie-ban tényleg az. Az egyetlen értékelhető karakter és színészi játék az övé. Ahogy előtűnik az árnyak mögül, ahogy vonul, baljóslatú. Mágiája ugyan gyakorlatilag isteni mértékű, és nem veszem be, hogy az átkot csak azért nem tudta visszavonni, mert azt megtörthetetlennek mondta ki. Életében akkor egyszer használt megtörthetetlennek mondott varázslatot? De mimikája, mozgása és karizmája mind képes elhitetni velem, hogy egy személyt látok. Nem pedig csak egy gonoszul kacagó madárijesztőt, aki egyszercsak felocsúdik, hogy "B*** MEG! VISSZA AZ EGÉSZ!"

Őszinte tapasztalatomat írom le, amikor "mentális kínzásnak" nevezem a produkció dialógusait. Tele vannak bűzlő közhelyekkel és oda nem illő, emberidegen frázisokkal. De nem csak a dialógusok; a monológok is! A film eleji narráció természetellenesen kimért, ódivatoskodó; görcsösen próbálja megteremteni a "Hol volt, hol nem volt"-mesehangulatot. Minden szereplő vagy egysíkú és unalmas, vagy emellé még az ízléstelen, gyermeteg humorizálás is jellemző rájuk.

Utóbbi eset a 3 kisebb tündér komédiázása. Lebetegítő élmény percekig megszakítás nélkül hallgatni őket! És külön bosszantó, hogy sosem szenvednek büntetést, amiért őmiattuk beteljesedik az átok: Aurora 16. szülinapja előtt 1 nappal visszaszökik a kastélyba, ahol született, és a birodalomból begyűjtött rokkaroncsok egyikén megszúrja az ujját. Most már tudjuk, hogy a gonosz mindig győzni fog, mert a jóság nem elég okos.

Korábban írtam egy Top-11-es listát Az Egy rém rendes család című TV-sorozatról (hogy melyek a kedvenc jeleneteim belőle). Egyik részében elhangzik egy párbeszéd-részlet, ami szerintem tökéletes jellemzést ad Aurora hercegnőről:
"Mit jelent az, hogy "együgyű"?"
"Idióta, hülye, tökfej, debil, kretén; szóval tőled valamivel eszesebb."

Elle Fanning Aurora szerepében egy irreálisan naiv, buta, gondolkodásra képtelen mosolygépet kénytelen eljátszani, akinek elemi fogalma sincs az erdőn kívüli világról. Végig olyan elaléltan viselkedik, mint aki napi 10 ayahuasca-ceremónián esett át. Egyedüli fontos cselekedete, amikor a végső harc előtt kiszabadítja Demóna elzárva tartott szárnyait, így azok újraegyesülhetnek a gazdájával. Ezt leszámítva semmit nem csinál.

Leginkább talán a szembesítés jelenete vet rossz fényt a lányokra: Aurórára az éretlen hisztije miatt, Demónára pedig, mert füle botját se mozdítva nézi, amint a lány elfut - csak azért, hogy órákkal később lélekszakadva lovagoljon utána a palotába. Őszintén: ha ennyire meg akarja állítani a saját varázslatát, akkor minek hagyta elfutni?! Ez a pillanat attól különösen zavaró, mert súlyos percekre kizökkent Demóna már megindult karakterfejlődéséből.

Az unalmassági skálán alighanem Phillip, az ifjú királyfi áll a legmagasabb lépcsőfokon. A test nélküli csupasz lélek több személyiséggel bír nála, a befejezés pedig komplett balfácánt csinál a fiúból. Az átok szerint Aurorát csak "egy érző szív csókja" ébresztheti majd fel. Valami esetlen kikacsintás akarhatott lenni, hogy a 3 tündér nyafka győzködésére megcsókolja Aurórát, semmi se történik, és egyszerűen kiteszik a szűrét a szobából. Hiába tudom, mit jelent a jelenet, a közjáték benne szánalmas röhej. 
Demóna megesküszik az alvó Aurórának, hogy mindig vigyázni fog rá, és homlokon csókolja, megtörve ezzel az átkot. Könnyű kiolvasni ebből, hogy az "érző szív" alatt az őszinte, már erős érzelmi gyökeret vert szeretet értendő. Nem pedig az álmélkodó tinirománc, ami a 16 év körüli fiatalokra jellemző ebben a movie-ban. És bár Aurora mint személy abszolút nem érdekelt, örültem, hogy Demónának sikerült visszahoznia a számára legfontosabb valakit az életbe. Aki Stefan halála miatt uralkodóvá válik.


Aurora anyja talán 2 szövegsort ha kapott, így őt inkább kihagyom.

A számítógépes animáció hozza, amire számítani lehet: Múria, ez az idilli tündérország a sötétség birodalmává válik Demóna megkeseredésével. Az áldó és átkozó mágiák kontrasztja, a töviskordon és az alakváltások nem tűntek annyira hamisnak, mint ahogy számítottam rá. Demóna szárnyai, szarva és ruhája tökéletes. De a tündérek, manók és a többi természetfeletti erdei lény nem tűnnek egyébnek, mint animált fabábuk.

Szidhatnám az ementálélyukas forgatókönyvet, de 2 ponton még engem is elképesztett, mennyire nincs értelem az írói munkában:

1. Mégha az öreg király előtt évszázadokig senki se támadta meg Múriát, akkor is nevetséges felkészületlenség jellemzi a sereget. A tündéreket elvileg legyengíti a vas; egészen addig nem készült feljegyzés sem erről? És miért nem használnak a katonák nyilat, íjat vagy íjpuskát is, hogy célba vegyék a röpködő tündért? A már bomló elméjű Stefan királynak a végső harcnál még mindig volt elég esze, hogy íjpuskásokat küldjön a nőre!
2. Stefan az átkozás után megparancsolja, hogy minden rokkát gyűjtsenek be, és égessenek el. Akkor mit keresnek azok a szövőszék-roncshegyek a palota belső folyosóin? Elszabotálták valakik a királyi parancsot?

A jelenethez, ahol Aurora és az erdő lényei sárral dobálóznak, könnyű odaképzelni a készítők arcát, amint ők is több millió dollárokkal dobálóznak itt. A Maleficent/Demóna nemcsak értelemszegény mint önálló történet, de olyan szinten infantilis és igénytelen, mintha 7 évesek írták volna. Demóna karaktere, plusz néhány érdekes látványelem az, amibe szalmaszálként kapaszkodhat az ember, ha megpróbálja végigülni.

A Demóna (Maleficent) 2014 sereghajtói között virít: sekélyes, idióta mese, akárhogy variálja történetét.