Előzeteséből arra lehetett következtetni, hogy A holnap határán egy tipikus Tom Cruise személyére szabott akció-sci-fi lesz, rengeteg izgalmas látnivalóval és téma-felvetéssel. Ám mindez puszta reklám volt, mert a film szemétrakás lett - elejétől a végéig! Kósza jobb pillanatai előkotorhatóak mokkáskanállal, de egész hosszát felölelő pozitívuma nem létezik. Akinek a havi keresete nem haladja meg a nettó 140.000-et az inkább ne adjon ki még akciós 2D-jegyárat se érte, - függetlenül attól, hogy mit vár egy "könnyedebb filmtől"!
Cruise aktuális sármos jófiúja egy Bill Cage nevű amerikai tiszt, aki a hadsereg médiaosztályán sorozza be az embereket egy bolygóközi háború európai frontvonalára. Bill Cage jellemre szöges ellentéte bármilyen harcosfajtának: képzetlen, pofátlan, ijedős nyápic, aki - mint bevallja - milliókat propagált a TV-ben arra, hogy lépjenek be a seregbe. Alighanem főnökeinek is a bögyében lehetett, minthogy rangfosztva áthelyezik a francia arcvonalra, és még ha ez nem volna elég, földönkívüli CGI-bestiák ellen kell majd lövöldözniük.
Doug Liman, évekkel azután, hogy Hipervándorral elásta magát nálam filmkészítőként, idén júniusban megörvendeztetett egy újabb féleszű sci-fi-vel, ahol a link főhős szintén egy istenszerű adottság birtokába kerül.
Kezdeném az indoklást rögtön a nemezissel. A legújabb földönkívüli faj, a Mimic-ek ábrázolása olyan műveket juttatott eszembe, mint a Skyline vagy a Transmorphers. Olyan mértékben zagyva a biológiai leírásuk, hogy végighallgatva az ember csak azért is megnézné a filmet, hogy nemcsak én találtam ki az egészet. Ennyire hihetetlen.
A premissza szerint meteorokkal érkeztek a Földre, valamikor a közeli jövőben. Elfoglalták Európa jelentős területeit (köztük Hungary-t), teljesen primitívek és kiszámíthatatlanok. Ha Franciaország elesik, utána már a kontinenzstörzsön kívülre is eljuthatnak - elsőként Londonhoz. Csak egy spéci, ismétlőpuskás robotpáncélban lehet kinyírni őket. S mindezt azzal az infóval toldja meg a bonyodalom, hogy a sokmillió "egyed" valójában egyetlen makroorganizmus levált részei, kibocsájtmányai. Olyan fantasztikus szinten zagyva
Táblázat:
Meggy a habon, hogy a csatáról, melybe Billt odasorozták, kiderül, hogy csapda, melyet időugró ellenségeik állítottak. Bill tehát a csatában találja magát, holott sosem harcolt, és még a fegyverekre sem kapott instrukciót, hogy hogyan biztosítsa ki őket.
Így tehát a rengeteg robbanás, széttrancsírozódó embertest és száguldozó CGI-szörnyek között szembetalálkozik egy Alfával, és megtörténik a csoda. Nevezetesen, hogy az eleven bizarrság leteríti, a bőre leég, majd a halál beállta után a 24 órával korábbi időben és pozitúrában ébred - hála a szervezetébe került Alfa-vérnek. A végső harcnál egyébként ugyanígy az Omega-űrlény közvetlen közelében, az óriás-petesejtnek tűnő központi részében kell majd robbanást előidézni, hogy az eredeti lény meghaljon.
"Now that's what I call a close encounter!"
Hál'Istennek találkozott "A verduni angyalként" híres Rita Vrataskival, egy veterán harcossal, aki korábban szintén képes volt az időugrásra, de elvesztette a képességet. Első ránézésre végtelen számú alkalma lesz alkalma kiképeznie magát, Rita segítségével, de nem tudni, hogy az Omega mikor jön rá, hogy az ő képességét bitorolja. Mindössze 2 szabály van:
Kezdeném az indoklást rögtön a nemezissel. A legújabb földönkívüli faj, a Mimic-ek ábrázolása olyan műveket juttatott eszembe, mint a Skyline vagy a Transmorphers. Olyan mértékben zagyva a biológiai leírásuk, hogy végighallgatva az ember csak azért is megnézné a filmet, hogy nemcsak én találtam ki az egészet. Ennyire hihetetlen.
A premissza szerint meteorokkal érkeztek a Földre, valamikor a közeli jövőben. Elfoglalták Európa jelentős területeit (köztük Hungary-t), teljesen primitívek és kiszámíthatatlanok. Ha Franciaország elesik, utána már a kontinenzstörzsön kívülre is eljuthatnak - elsőként Londonhoz. Csak egy spéci, ismétlőpuskás robotpáncélban lehet kinyírni őket. S mindezt azzal az infóval toldja meg a bonyodalom, hogy a sokmillió "egyed" valójában egyetlen makroorganizmus levált részei, kibocsájtmányai. Olyan fantasztikus szinten zagyva
Táblázat:
- Létezik valahol Az Omega, a nagy eredeti élőlény, amely rendelkezik egy kvantumfizikai képességgel, az időugrással. Azaz: visszajutni a téridő egy korábbi időpontjába. Képes továbbá részegységeket leválasztani magáról: ún. Alfákat és drónokat.
- Az Alfák Az Omega különvált, de függetlenül cselekedni képes szervei. Rita karaktere a "karjainak" nevezi őket. Ezek a nagyobb darabkák az Omegával együtt ugorhatnak vissza az időben. Ez a képesség valahogy szó szerint a vérükben van: ha egy másik lény véráramába valahogy bejut egy kevés ebből a vérből, az is tud majd visszaugrani az időben.
- És ott van a megszámlálhatatlan drón, amik önmagukban is épp elég halálosak és ellenállóak.
Meggy a habon, hogy a csatáról, melybe Billt odasorozták, kiderül, hogy csapda, melyet időugró ellenségeik állítottak. Bill tehát a csatában találja magát, holott sosem harcolt, és még a fegyverekre sem kapott instrukciót, hogy hogyan biztosítsa ki őket.
Így tehát a rengeteg robbanás, széttrancsírozódó embertest és száguldozó CGI-szörnyek között szembetalálkozik egy Alfával, és megtörténik a csoda. Nevezetesen, hogy az eleven bizarrság leteríti, a bőre leég, majd a halál beállta után a 24 órával korábbi időben és pozitúrában ébred - hála a szervezetébe került Alfa-vérnek. A végső harcnál egyébként ugyanígy az Omega-űrlény közvetlen közelében, az óriás-petesejtnek tűnő központi részében kell majd robbanást előidézni, hogy az eredeti lény meghaljon.
"Now that's what I call a close encounter!"
Hál'Istennek találkozott "A verduni angyalként" híres Rita Vrataskival, egy veterán harcossal, aki korábban szintén képes volt az időugrásra, de elvesztette a képességet. Első ránézésre végtelen számú alkalma lesz alkalma kiképeznie magát, Rita segítségével, de nem tudni, hogy az Omega mikor jön rá, hogy az ő képességét bitorolja. Mindössze 2 szabály van:
- Ha megsérülsz, jobb, ha meg is halsz, hogy frissen és épen kezdj neki a kritikus 24 órának.
- Ha új vér kerül beléd, az kimossa az időugró képességed, és utána már nem tehetsz úgy, mintha csak rákattintasz a GAME OVER-re.
Karakterépítést várni ettől a filmtől kb. olyan, mintha egy csecsemőtől kérnénk számon Pythagoras tételét. 2 embernek volna meg az esélye rá, hogy személyisége legyen, a többiek üres bábuk, puhára főzött agyakkal.
Tom Cruise és Emily Blunt lényegében 1-1 jellem-átrándítást játszik el, hogy úgy tűnjön, árnyalják a kapott figurákat:
- Cruise Billje a nyúlszivű kis mitugrászból a másokért küzdő hős,
- Rita pedig éntelen Jeanne d'Arc-ból érző Jeanne d'Arc kerekedik.
Ami leginkább aláaknázza, hogy Bill beérésével szimpatizáljunk, az a vágás. Odáig rendben, hogy Bill és Rita minden alkalommal kicsit tovább jutnak, többet tudnak. De mire irányul ebben a figyelem? Miért izguljunk, ha végtelenszer újrapróbálkozhat? Elmosódik, hogy milyen ütemben tesz szert mekkora és mely tudásra, míg aztán teljesen elveszítjük az érdeklődésünket.
Az egyes ugrásokat a küldetésben megtett út nagysága alapján is alig lehet megkülönböztetni - kivéve, amikor egyszerBill egy vidéki kocsmába szökik a támaszpontról. Ráadásul a kéretlen, kínos komédiázás a kezdeti összezavarodott állapotból is kiöli a hangulatot: ahogy Bill új feletteseit és bajtársait győzködi, ordító idiotizmus. "Tudom, hogy amit most mondok, az őrültségnek fog hangzani...".
Legnyilvánvalóbb kérdést a befejezés láttán lehet felvetni. Amikor Az Omega pusztulásakor a vére Billével keveredett, a férfi miért oda került vissza idpőben, mikor a helikopterrel megérkezett az országba? És még ha ez valahogy logikailag meg is állna: ez akkor most azt jelenti, hogy Bill ismét végtelenszer meghalhat és újraindulhat ettől az új kezdőidőponttól?
Okosan megírt szkript és jobb alakítások mellett még is el tudnám hinni, amit az utolsó 1-2 jelenete sugallni próbál. Hogy ez az egész világot fenyegető apokalipszis adott Billnek egy külön, saját jellemérési utat/utazást, egy ráérős leckét az életről, és mit jelent másokért harcolni. Ahogy látja a korábbi valóságból ismert szakaszát edzeni, lehetetlen nem érezni az ironiát: ő is kapott egy extrém kiképzést a sorstól a téridőben. Az utolsó képkocka a férfi vigyori képe, hogy Rita persze most sem tudhat semmit a még meg nem történt dolgokról.
A holnap határán nem érzelem vagy gondolatvetés céljából készült, hanem hogy az emberek agya rágcsamorzsaként dolgozzon fel effektusokat. Ha előtüremkedik benne valami bíztató emberi vagy ötletes mozzanat, az rögtön el is tűnik, és várhatunk tovább, hogy újra előbukkanjon. És megannyi hamis szörny és háborúfétis után irigykedünk Tom Cruise-ra, hogy sikerült halhatatlan videójáték-sztárrá lennie, míg mi itt ragadtunk az 1 szem életünkkel.
Mr. Liman,
You're movie
STILL
sucks!!!
4 megjegyzés:
Először is az őrnagyot nem a saját felettesei fokozzák le és rakják a frontra hanem a helyi parancsnok aki ugye brit és nem amcsi. A lefokozás pedig valószínűleg simlisség eredménye és nem hivatalosan kijárt folyamat.
Az külön változatosság hogy Tom egy pojácát alakít.
Az hogy önfeláldozva kinyír egy alfát hihető. Főleg hogy papírforma szerint bele is hal mivel másképp esélye se lenne megölni. Ha nincs az időmanipulálás akkor film sincs.
A lények mozgása, anatómiájuk és képességeik egy felsőbbrendű fajhoz méltóak bár természetesen kevés infót adtak róla a készítők amiért kár.
Az exoskeleton a filmben jó választás, mivel a lényekkel való harc megkívánja az agilitást. A kizárólag gyalogsági offenzíva persze kicsit sántít, de valójában még beadható ellentétben mondjuk a Csillagközi invázió infantry mániájával.
Az akcióhoz ez tökéletes volt csak kicsit hiányos.
Az idegen faj összeköttetése nem egy kitalált marhaság hiszen az emberi technológia is erre törekszik már évtizedek óta. Rádió, műholdkép, future soldier rendszer... Mind azt a törekvést követi hogy a harc ne elszeparált kiszámíthatatlan kuszaság legyen hanem egy központilag irányított összehangolt művelet ami megtízszerezi a hatékonyságot. Persze a valóságban a fő irányítóközpont kilövésével nem bénulna meg maga a rendszer csak félkarúvá válna.
Ahogy én értelmeztem nem az a lény lesz képes az időugrásra aki szennyeződik az idegen vérrel hanem maga az idegen rendszer irányítása és az hozza vissza a neki fontos egységeket. Mivel az idegen lény összeköttetése telepatikus-genetikus féle így magáénak érzi a szennyeződött embert is. Magyarul úgy érzékeli hogy alfát vesztett.
Az alfát nem harcban öli meg hanem inkább egy öngyilkos akcióban (claymore akna a kézbe azt' hadd szóljon) ahhoz pedig nem igazán kell katonai képzettség.
Nekem az Omega inkább egy virágra hasonlított.
A karakterek közül valóban max kettőt és két felet lehetne felhozni ha számoljuk a tábornokot és a tudóst is, de mivel az időugrós egy nap csak a főszereplőnek megy tovább így ez le is zárta a lehetőségeket. Rita pedig a végén se igazán válik érzelmessé. Katonáknál az amazonoknak nagyobb esélye van mint a Barbie-knak. Ez a rész tényleg gyenge pont.
A főszereplő fejlődése szerintem rendben van. Sokszor elcseszi mint ahogy senki sem lesz világbajnok istenadta tehetségből. Ilyenformán minden más akciófilm hiteltelen, ez a film nem az emiatt. Pl amikor hirtelen ötlettől vezérelve átgurul a teherautó alatt. Elgázolják. :)
Természetesen Jackie Chan vagy Batman elsőre megcsinálta volna ott ugyanis gáz lenne a film szempontjából ha az elején meghalnának. :)
Lábtörés, gerinctörés stb. szerintem ez a hihető.
A "Tudom, hogy amit most mondok, az őrültségnek fog hangzani...". rész sablonos szöveg de őszintén ki ne próbálná ki ezt? Én is próbálkoznék vele. Ott beragasztják a száját. Ez kifejezetten jópofa.
A végét én se értettem de tippre azt mondanám hogy miután az omega megpusztult már nem irányíthatta az időt de Bill igen a közvetlen nagy dózis miatt. Persze ez már inkább akciófilmes fantázia.
Az időt irányítva egy korábbi időpontra ugrott vissza és a tudás birtokában megcsinálta az egész küldetést az omega múltbeli tudatlanságának hátterében és a helyszínre már mint faszagyerek érkezett, kihagyva az egészből a csajt akivel aztán kedvére flörtölgethet mivel a film nagy része meg nem történtté vált.
A film tényleg nem egy nagy hangulatú valami, de pár érdekes dologra rávilágított. Pl hogy az idegen faj valószínűleg jóval fejlettebb és szét fogja rúgni a seggünket ha jön, és Will Smith kismiska lesz ahhoz hogy bármit is tegyen. Vagy mákunk lesz megtalálni a gyenge pontját vagy esélytelen. Aztán itt van még az is hogy a technológia az embert olyan magasságokba emeli ami nélkül csak egy törékeny védtelen kibelezhető lény. Az is hiteles hogy nem kifogyhatatlan se a tár se az aksi. Nem rémlik hogy pl az Avatarban küszködtek volna aksi vagy lőszerproblémával. Jól működik csak korlátozott mint ahogy ma is az a technika.
A forgatókönyv már előre rögzített pár negatív tulajdonságot a filmnek, így a rendező csak tettestárs és nem fő ok. A filmet azért nem kéne leírni mert a látvány, a környezet és az akciórészek élvezhető mozit adnak még ha pl egy Sötét lovag színvonalnak a nyomába sem ér.
"A lefokozás pedig valószínűleg simlisség eredménye és nem hivatalosan kijárt folyamat."
Őszintén szólva az egész lefokozást egy olcsó forgatókönyvi tollvonásnak tartom, hogy mihamarabb a bonyodalom fő színterére vezényeljék a protagonistát. Ha egy film ilyen könnyelműen alapozza meg a fő konfliktust, ráadásul ilyen elnyűtt klisé panelekkel, az máris egy kisebb jéghegy a cselekmény testének.
"Az külön változatosság hogy Tom egy pojácát alakít."
Az a baj, hogy ez csak egy gimik, egy trükk. Nem személyiséget látok, hanem egy archetípust, aki túl nem azonnal, de szerves, folyamatos átmenet nélkül egyikből a másikba. Csak időugrással megmagyarázták, hogy megváltozik a sok-sok időugrástól, de érzékeltetni nem tudják a készítők a fokozatosságot. Ezért nem hihető a beérési útja.
"Ha nincs az időmanipulálás akkor film sincs."
Időmanipulálással együtt is csonka a film, mert nincsenek az egyes pillanatok úgy megragadva, hogy koherens történetszálak kerekedjenek belőle. Hol ez történik, hol meg az, és főhősünk női partnerével egyre messzebbre nyújtózik.
"A lények mozgása, anatómiájuk és képességeik egy felsőbbrendű fajhoz méltóak bár természetesen kevés infót adtak róla a készítők."
Ez az ide-oda tekeredő és ránduló, csupa effekt torzó nekem nem szerves lény, hanem pacasűrűsödés benyomását kelti. Isten se mossa le, hogy videójáték-szörnyeket nézek, nem egy felsőbb földönkívüli intelligencia megnyilvánulásait.
"Az exoskeleton a filmben jó választás, mivel a lényekkel való harc megkívánja az agilitást."
A szkeleton szeritem is rendben volt, de a fegyverzete szinte megkülönböztethetetlen a Warmachine-féle golyószóró arzenáltól.
"maga az idegen rendszer irányítása és az hozza vissza a neki fontos egységeket. Mivel az idegen lény összeköttetése telepatikus-genetikus féle így magáénak érzi a szennyeződött embert is."
Van egy egészséges különbség a nyitott interpretáció és a "nesze-tölsd-ki-a-hézagot!" típusú koncepciószövéssel. Itt nincs rendesen kiépítve az idegen lény mivolta és működése, a telepatikus összekötettés ötletét mi, a nézők magyarázzuk rá, mert így logikus a többi történés alapján az Omega működése. Itt az a lényeg, hogy szabályszerűnek tűnjön messziről az idegen lény, tartson ki a süketelés, amíg a látvány minél hamarabbi elterelje a figyelmet - különösen 3D-ben a mozikban. Durván hangzik, de ez olvasható le róla.
"Katonáknál az amazonoknak nagyobb esélye van mint a Barbie-knak."
Megintcsak azt kell mondanom, hogy egydimenziós archetípusokat kaptak a színészek, amit minél profibb, annál jobban tud alakításával kozmetikázni, magára hagyva a következetes rendezői útmutatás nélkül.
"A főszereplő fejlődése szerintem rendben van. Sokszor elcseszi mint ahogy senki sem lesz világbajnok istenadta tehetségből."
Adott egy alaphelyzet: végtelenszer visszasodródó lúzer végtelenszer edződhet, míg winner nem lesz. Ez nem valódi karakterfejlődés, mert a korábbi személyiség egyetlen, gyanúsan látványoskodó vonásból állt: gyávaság. Ugyanígy, mikor már megváltozott: ott is csak két vonása van: edzett és másért aggódó. Ott van a magja egy jó megedződési folyamatnak, de túl elnagyolt és lépcsőzetesség nélküli.
"A "Tudom, hogy amit most mondok, az őrültségnek fog hangzani...". rész sablonos szöveg de őszintén ki ne próbálná ki ezt?"
Én például biztos, hogy nem. Vagy legalábbis nem azonnal. Igenis határozott elvárásom, hogy a főhős legyen kreatív vagy legalábbis törekedjen rá. Ez a legvégéig nem jellemzője.
"Ott kifejezetten jópofa."
A humor tényleg segít az elején a filmnek, hogy szórakoztatófaktort teremtsen. Valójában szerintem a film eleje erősebb viccek felállításában, mint később akció terén (kivéve Bill Cage kiképzését, az tetszett).
"A végét én se értettem"
Egy részletét nem értettem: azt, hogy miért akkorra ugrott vissza legutoljára a legvégén. Hogy Bill ezt kívánta, és az omega halála miatt képessé vált egy utolsó időugrásra, saját maga által kívánt szerinti időbe, mintegy reflexszerűen? Nem hangzik rosszul, de ez is olyan, hogy nekünk kell kiosokodni valamit hozzá, vagyis megírjuk a szkriptet a hanyag írógárda helyett.
"A film" "pár érdekes dologra rávilágított. Pl hogy az idegen faj valószínűleg jóval fejlettebb és szét fogja rúgni a seggünket ha jön"
Molyrágta sablon, amire pihekönnyű ráhúzni egy lövöldözős technoakciózást. És jó ha tudod, hogy A függetlenség napját is gyenge Star Wars-Aliens gyúrodéknak tartom: szórakoztató, de pihent logikájú, amerikanista sci-fi. És még így is bármikor azt nézném meg inkább, mint A holnap határánt, ami jóformán minden, a téma révén kínálkozó gondolatot és ötletet kiaknázatlanul hagy. Bedobja, elműködtetgeti, de semmit nem kezd igazán az időutazás kérdésével és megtapasztalásával. Nem minden idők egyik legrosszabb akció-sci-fije, csak az idei évé.
Megjegyzés küldése