Transformers 4. - A kihalás kora

"Hát ismeritek azt az érzést, mikor az ember egy Fordban kuporog,
és azt képzeli, hogy az egy Ferrari."

Én is azt éreztem, ahogy próbáltam "habkönnyű" nyári akciózúzdának képzelni a mostani cikkalanyt.

Az alábbi kép mindent tartalmaz, amire a Transformers - A kihalás korából érdemes emlékezni:

• a megszokott színeiben csillogó Optimus Fővezér,
• az igazán pofásan kinéző új Dinobot,
• az örök klasszikus Excalibur-szimbólum, valamint
• néhány festői természeti tájkép, többnyire az első 1 óra során elszórva.

Ezenkívül még talán az az 1 jelenet érdekes, ahol főkonspirátor és főhős az utóbbinak a lányáról beszélgetnek, szemtől szemben egy irodaszobában.
Ennyi.

Ezzel ki is fújt mindaz, amit fel tudok hozni A kihalás kora mentésére.

A legsikeresebb mozis franchise, melyhez Michael Bay valaha is nevét adta, sohase volt több túl költséges homokozónál, tele bicskanyitó sztereotípiákkal és idegbajos effektdobálással. Aki erre a produkcióra vált jegyet, nem számít többre, mint amit egy Independence Day vagy egy Transporter nyújthat.

Hogy miben más a 4. rész az előző 3-hoz képest? Őszintén, cinizmus nélkül?

1. Új színészgárda Shia Labeouf nélkül, 
2. és a Dinobotok.

Így én is ezt a 2 dolgot szeretném most röviden részletezni. 


A Transformers-széria rendezője réges-régen beismerte - nem szavakkal természetesen -, hogy nem érdeklik saját műveinek a lakói - legyenek akár emberek, akár gépek. Nem kell, hogy holmi személyisége vagy szellemi magja legyen ezeknek a figuráknak. "Mi léleknek hívjuk."
A lényeg: minél hamarabb minél több technoakciót rázúdítani a célközönségre, akiket mostanra már kellően beidomítottak, hogy ezt várják el a 2-3D-s jegyárért. Én ezt tudomásul vettem: ilyen az üzlet. És a kb. félidőtájt már képes voltam eljuttatni magam abba a tudatállapotba, hogy kínomban nevetni tudjak a tobzódó blődségeken, amiket ezek a Transformers-mozik kínálni tudnak.

1.

Labeouf távozása mögött pusztán a vastag csekkek megelőzését sejtem, mint indokot: ő már drága sztár, jöjjön valami olcsó új "tehetség". Nos, az új színészekben nem látok fantáziát: látva a rájuk írt favicc-áradatot, valószínűleg direkt játszanak csak félgőzzel. Így könnyen lecserélhetők maradnak, illetve zsarolhatók, ha minimális összegért visszahívják őket az 5. részre. Itt minden férfikarakter ostoba. A női főszereplő a pornóipar nagy ígérete lehetne. A középső harmadidőtől pedig ismételten visszatérnek a régi részek rasszista kikacsintásai.

Miben merülnek ki az emberi kapcsolatok az Age of Extinsion című fejezetben? Íme egy gyors vágta a premisszán keresztül - és most szándékosan újra előveszem a cinizmusomat, mert a rendező nemtörődömsége igenis rászolgált:


A topis amatőr feltaláló Cade Yeager bénán győzködi a pajtánál 17 éves ribi lányát, Tessát, hogy érettségi előtt semmi szex, hisz ő is csak emiatt jött a világra! Aszfaltbetyár pasija, Shane melléjük szegődik, viszont hippiparódia haveruk, Lucas kamerán kívül kinyiffan. Optimus, akit megtaláltak és rejtegettek, a megmaradt néhány Autobothoz viszi őket. Kiderül, hogy ugyanaz a főügynök üldözteti a Botokat, mint aki a Mátrix-mániás fejvadászt az embercsaládra küldte.

Eközben a Jar Jar Binks-IQ-jú cégelnök dicsekszik a szöszi tudósnak és a kínai titkárnőnek, hogy a transzformium nevű anyagból saját Transformereket - vagy bármi mást - létrehozhat. Főműve, Galvatron jól átveri, mert ő Megatron új testben! Meggy a habon, hogy a földönkívüli háttérhatalom Optimusért egy Magot ad át a cégelnöknek és a főügynöknek. A végkifejlet: főügynök kampec, tudósnő eltűnik; a cégelnök jófiú, a titkárnő kungfuzik, a feltalálóból pedig szabadságharcos lesz, aki a lánya szemében egy hős. "Te vagy a legjobb dolog, amit csináltam...!"

2.

A bonyodalom során képbe kerül egy mítosz, miszerint a Transzformerek egykori teremtői most az elpusztításukra törnek. Mi több: 65 millió éve már átformálták a bolygónkat saját tervüknek megfelelően, de ennek nyoma szinte abszolút nem maradt. Legkézenfekvőbb bizonyítéka egy Dinobot-fosszília, melyet a filmbéli kutatónő látogat meg a sarkvidéken.

A nyitómontázs általában sokat elárul az egész film várható minőségéről, és itt sincs másként. Azonkívül, hogy Bay ezúttal sem próbál értelmet lehelni a történetszálba - vagy bármelyikbe -, a nyitójelenet egyben a legotrombább is. Csak ezért életre kelteni azokat az óriási lényeket, hogy villámgyorsan lássuk pánikolva rohanni és elhamvadni őket... szíven ütött. A következő jelenetsorok az emberszereplők szüntelen poénkodásával mintha szüntelen győzködés lett volna, hogy ne vegyem az egészet. Nem vettem. De attól még egyáltalán nem kellemes visszagondolnom rá.

A trailerek által jövendölt Dinobotok a cselekmény vége felé, az ellenséges űrhajón kelnek életre, mikor Optimus elmozdít egy óriási kardot, és ezzel a béklyójukat. Valahogy meggyőzi őket, hogy Galvatron az ellenségük, és hogy küzdejenk közösen ellene és drónjai ellen, akiket a gonosz cégelnök tudatlanul megépíttetett. Ha az emberoldalt szidtam, úgy a gépoldal se különb: vagy színtelen figurák, vagy le nem bírnak állni a - jobb szót egyszerűen nem találok rá - hülyeségeikkel.

Nem látom azt a fenenagy kooperációt a kirekesztett Cade-ék és a kirekesztett Autobotok között sem. Ez a legkézenfekvőbb módja, hogy valami igazi történetféleség bontakozzon ki, és Bay még ezt sem hajlandó megragadni. A transzformerek a földön, majd az idegen űrhajón a Tessát kereső fiúkat pesztrálják, azok pedig egyre csak több és több éles helyzetet élnek valahogy túl - egyre légből kapottabb akrobatika közepette. Aztán fordul a kocka: Cade a zsákmányolt transzformer-kézifegyverével megsebesíti Optimus támadóját, hogy az elintézze. Itt már nemhogy a feszültséget nem találni sehol: a filmet se.

Elhangzik egy nagyon száraz szóváltás köztük, ami valamilyen könnyed áltanulságot próbál adni a mű számára. Ahogy Cade lehetőséget látott a roncsban, aminek Optimust először hitte, úgy kell lehetőséget látnia nekik az emberiségben. Mégha Amerika el is árulta őket. Semmi oka a nézőnek ebből bármit is komolyan venni. Ez az egész csak látványért van, és ezúttal bizony még az is untató és képlékeny. Cade és Optimus párosa olyan szinten nem fogott meg, hogy inkább néznék végig egy sakkpartit Stephen Hawking és Hal-9000 között!

Káromkodásnak fog hangzani, de őszintén szólva: amennyi pénzt elpazarol Hollywood az ilyen típusú roncsderbi-produkciókra, az elkeserítő. A Transformer - Age of Extinction elődei idiotizmusát megtartva, de tőlük is léhább, lármázóbb, elunt komposzt. Minél tovább tart, annál jobban lehangol: mint valamiféle energetikai vámpírműsor, mely szívja el a nézők életerejét. Michael Bay eddig sem, most sem nem valódi "movie"-t hozott létre, hanem újabb Hasbro-reklámfilmet a legújabb divatos játékoknak és sportkocsiknak.

1 pontot adok rá.