"Ezt nézd meg! Mintha egy lyukat csinált volna a gyomrából...! Ilyet ritkán látni.
Mármint... ha jól meggondoljuk, ez egyszerűen lehetetlen. Azok a szervek, porcok meg csontok; szóval én nem vagyok orvos, de ez egy szép nagy darab volt."
(Ping-Pong: Az Ököl színre lép)
Hatásos, ahogy Bruce Willis a laza dumás igazságosztó skatulyája ellen játszik. Ezt értékeltem leginkább mindabban, amit a Jól áll neki a halál nyújtani volt képes. Főszereplői leginkább az Addams-família tagjaihoz hasonlítanak: ők is afféle morbid, komikusan sötét emberalakok, akik hátborzongató jegyeket viselnek magukon. Személyiségükben és fizikai valójukban is.
Madeline, a Broadway hajdani sztár-színésze kétségbeesetten próbálja őrizni lassan fakuló szépségét. Régi riválisa, Helen bosszút forral ellene, amiért a múltban rendre elcsábította a pasijait - köztük Madeline férjét, Ernest-et is. Miközben Helen a megkeseredett Ernest fejét csavarja, Madeline egy Lisle nevű rejtélyes dámától megkapja azt, ami után éveken át lázasan kutatott: az örök fiatalság elixírjét!
Az más kérdés, hogy az elixír kapcsán mik a kockázatok és mellékhatások...
Az más kérdés, hogy az elixír kapcsán mik a kockázatok és mellékhatások...
Bíztató bevezető után egy derűben szegény másfél órát töltöttem ezzel a movie-val. Úgy Willis-nek mint Meryl Streep-nek ezerszer jobb szerepválasztásai akadtak ennél; utóbbi sztárnak talán ez a leggyengébb filmje, melyet idáig megismertem. Hiába használ ötletesen groteszk vizuális trükköket a 2 "főhősnő" testi elváltozásaihoz, ezek csak 1-2 helyen késztettek nevetésre. A történet féleszű és lapos, nem szól igazán semmiről, leszámítva, hogy 4 fontosabb karakter ide-oda téblábol tágas épületekben.
Hiába tudom, hogy szándékosan szabták őket karikatúraszerűre, mind a 4 szereplő sivár, felszínes, egy emberi lénynek. Teljesen hiányzik belőlük bármilyen épkézláb gondolatmenet, és ez legtöbbször sokkal inkább taszító, mint humoros. A ritka mulatságos percek egyike mikor Helent 7 évvel Ernest és Madeline mennyegzője után viszontlátjuk: az egykor vékony nő tohonya hájpacniként zabál a TV előtt, miközben a puszta testsúlyánál vonszolva próbálják kilakoltatni. Kezdettől nyilvánvaló volt nekem a fordulat, miszerint Helen is Lisle varázsitalától csinosodott újra meg.
Hiába tudom, hogy szándékosan szabták őket karikatúraszerűre, mind a 4 szereplő sivár, felszínes, egy emberi lénynek. Teljesen hiányzik belőlük bármilyen épkézláb gondolatmenet, és ez legtöbbször sokkal inkább taszító, mint humoros. A ritka mulatságos percek egyike mikor Helent 7 évvel Ernest és Madeline mennyegzője után viszontlátjuk: az egykor vékony nő tohonya hájpacniként zabál a TV előtt, miközben a puszta testsúlyánál vonszolva próbálják kilakoltatni. Kezdettől nyilvánvaló volt nekem a fordulat, miszerint Helen is Lisle varázsitalától csinosodott újra meg.
Az egész vígjáték leginkább egy élőszereplős Tom & Jerry rajzfilmre hasonlít, csak humorérzék nélkül. Az ifjúság széruma ürügyén a cselekmény kinevel 2 archetípust, akik kárt tenni nem tudnak egymást, csak eldeformálódnak olykor. Így aztán örökké üthetik-vághatják egymást, egy asszisztáló 3.-kal, akin levetülhet mindennek a hatása.
Elgondolásnak nem rossz, de az összkép messze túl hamis és megjátszott. Én főként azért nem tudok kacarászni Madeline és Helen rivalizálását, mert kezdettől ellenszenvesek, képzelt sérelmeken sopánkodó boszorkák. Nem érdekelt a sorsuk, nem nevettem se tőlük, se rajtuk - ellenben végig idegesített az elvakult hisztérikaverseny kettejük köztük.
Elgondolásnak nem rossz, de az összkép messze túl hamis és megjátszott. Én főként azért nem tudok kacarászni Madeline és Helen rivalizálását, mert kezdettől ellenszenvesek, képzelt sérelmeken sopánkodó boszorkák. Nem érdekelt a sorsuk, nem nevettem se tőlük, se rajtuk - ellenben végig idegesített az elvakult hisztérikaverseny kettejük köztük.
Velük szemben ott van Ernest, ez a sótlan, tutyimutyi papucsférj, aki sebészorvosból ravatali hullaszépítővé küzdötte le magát. Ez a figura annyiban különb a többiektől, hogy nem foglalkozik annyit a külsejével, mint a nők. Willis próbálja színezni a közjátékot a hölgyekkel, de nem sok sikerrel. Hosszasan nézhetjük, ahogy Ernest szembesül Madeline megváltozott testi tulajdonságaival:
Nyilvánvaló, hogy Ernest igazából nem a nejét, hanem a saját épelméjűségét óvja. Ugyanígy tiszta sor, hogy a 2 nő csak kihasználja a férfit, hogy az örökké "karban tarthassa" őket - még a bájitalt is felajánltatják neki Lisle-lel. És bár Ernest inkább a rövid halandó életét választja a zombilét helyett, sosem lesz több az ingatag, kesergő csicska karikatúrájától.
Teljessé teszi a tragikomikumot ernest temetése évtizedekkel később. Helen és Madeline gyér paródiái lettek még régi önmaguknak is: Lisle tanácsa ellenére nem vigyáztak magukra, és a legutolsó jelenetükben, széttört testtel vergődik a fejük a kövezeten. Tanulságos és meglepő látvány, de a humor szele valahogy újfent elkerüli.
- A nő legurult a lépcsőn, erre kifordult nyakát helyrerántja.
- A klinikán nem mérnek pulzust, így az esetet csodaként értékelik.
- Kihűlt testét pedig Ernest a szaktudásával kozmetikázza élővé.
Nyilvánvaló, hogy Ernest igazából nem a nejét, hanem a saját épelméjűségét óvja. Ugyanígy tiszta sor, hogy a 2 nő csak kihasználja a férfit, hogy az örökké "karban tarthassa" őket - még a bájitalt is felajánltatják neki Lisle-lel. És bár Ernest inkább a rövid halandó életét választja a zombilét helyett, sosem lesz több az ingatag, kesergő csicska karikatúrájától.
Teljessé teszi a tragikomikumot ernest temetése évtizedekkel később. Helen és Madeline gyér paródiái lettek még régi önmaguknak is: Lisle tanácsa ellenére nem vigyáztak magukra, és a legutolsó jelenetükben, széttört testtel vergődik a fejük a kövezeten. Tanulságos és meglepő látvány, de a humor szele valahogy újfent elkerüli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése