Star Wars Epizód IX. - Skywalker kora

A Skywalker kora Jeffrey Jacob Abrams „lehetetlen küldetése”. Motortalan és iránytalan egyszerre; túl vagdalt és túl vagdalkozó, de nem elég összefüggő és átgondolt. Végig az az ember érzése, mintha a film a saját teremtői ellen harcolna, azok összes hibáját és romlottságát próbálja kompenzálni, miközben újabb hibás döntésekkel bombázzák porig. 

Még a szó szerinti címe („Skywalker felemelkedése”) is puszta reklámpóz: a Skywalker–legenda maradékával szöszmötöl, ami Rian Johnson bozótirtása után még előszedhető maradt, és a végén sikerül akkora fityiszt mutatnia a névnek, ami iróniából ad jelest a Disney-Star Wars-nak.

1 évvel Luke Skywalker halála után járunk. A Leia vezette ellenállás megtudja, hogy Palpatine-t a Sith-ek szolgái zombiszerű roncsként visszahozták az életbe. A bukott császár felajánlja Kylo Ren-nek a Végső Rendet, az Első Rendnél ezerszer pusztítóbb kozmoflottát, amit titokban gyűjtetett, míg Snoke, az ő kis lombikavatárja nyíltan terrorizálta az Új Köztársaságot. 

Rey közben a régi-új bagázzsal Palpatine rejtekbolygója, az Exegol után nyomoz,  útközben viszont komoly csapás éri: nemcsak Leiát, a mentorát veszíti el, de megtudja, hogy „senkiknek” hitt szülei közül az egyik Darth Sidious tulajdon vére volt.

 

A VII. Epizód híveként írom: ez a filmhármas nagy egészként egy kupleráj. A VIII.-nak konkrétan sikerült a Föld legkedveltebb űrmeséjét divatpolitikai platformmá silányítania, lerombolva a régi hősöket, összehányva az újakat, rátaposva az epizódok alkotta saga-gerinc minden morális üzenetére.

Pont a lényeg maradt ki már megint: egy szellemiségében is koherens sztoriláncot kalapálni, mely átível az immár tripla trilógia egészén, és új mondanivalót tesz hozzá Anakin és Luke történeteihez, anélkül, hogy azokat felülírná –  újra. De a The Rise Of Skywalker épphogy egy sokrészes eposz „nagy fináléjaként” állja meg a legkevésbé a helyét.

Ha pl. A Bosszúállók: Végjátékot nézem, amely még több karakterrel és régi-új cselekményszállal zsonglőrködött, a különbség ég és föld (mondja ezt az, aki lehúzta a legtöbb MCU-produkciót!). Ott egyetlen rész alig 2 órája már elég volt ahhoz, hogy egy kiérlelt, erős körvonalú dráma adjon igazi katarzist az elvárt kulcsínparádéhoz. 

Nem bűzlött az izzadtságszagtól, mint ez az alkotás. Kapkod, utólag szépít/másít meg dolgokat a többi részből, csóró módon próbálja megint csikizni a nosztalgia iránti vonzalmunkat – holott értelmes egésszé sem tud összeállni.

Csúnyán elbánt Abrams-szel Kathleen Kennedy és vezetése mindaz alapján, amit a forgatás körülményeiről hallottam alternatív hírportálokon. Érthető, hogy a rendezőt most szorosabban akarták ellenőrizni, mint Az Ébredő Erő-nél, hisz az új projekt 4-5 embert próbáló feladatot rótt rá egyszerre:

1. Retusálni Johnson legközutáltabb alkotói döntéseit, amennyire csak lehet;
2. Értelmes szálat ollózni az elhunyt Carrie Fisher-ről, az addig föl nem használt forgatási anyagból;
3. Hatalmas végső csatát feltornyozni, a világos és sötét oldal ifjú bajnokaival az élen;
4. Próbálni valami frisset adni az óriási fantáziauniverzumhoz,
5. Kikerekíteni a mindazt a kánont, ami eddig „Star Wars” néven meglátta a napvilágot. 

Minden arra vall, hogy a főnökség önhittsége lőtte tüdőn a stáb és a színészek erőfeszítéseit. Végig ordít, mennyire kicentizett és mesterkélt az egész: ki mennyi időt kaphat (pl. az általam utált Rose Tico szerepét alaposan megnyírbálták), a mindenkinek való megfelelési kényszer, átírások és extra utómunkálatok sora, még alig pár héttel a premier előtt is.

Állandó felülbírálgatást sugall a lendületakasztó vágás, az érdektelen és zavaros dramaturgia, a banális és többször tyúkeszű sztorimegoldások. Az idő haladtával Abrams és egyre több munkatársa nyílnak meg az akkori munkaviszonyokról, mondván: alig ismertek rá arra, ami végülis a mozikban kötött ki...! 

Ellenezték pl. a hírhedt „Reylo”-csókot Rey és Ben Solo között, amit nem is értem, hogy képzeltek Kennedy-ék. Palpatine behozása állítólag magától az elnökasszonytól származott: ha igen, aligha érdekelte, hogy ezzel semmissé teszi Darth Vader önfeláldozását A Jedi visszatér-ben. Abrams eredeti vágatát aligha fogjuk már látni, és kétlem, hogy a rajongókat még különösebben izgatja egy tűrhetőbb befejezés. Szégyen: a „tűrhetőbb” a legjobb, amit egyáltalán remélhetünk ezen a ponton… 

Egymás hegyén–hátán hömpölyögnek a hibák, hézagok és hibás elképzelések, és nem mind írható Az Utolsó Jedik számlájára. A rajongók már ízekre tépték a film tartalmát, így inkább csak rangsorolnám a 10 szerinem legnagyobb baromságot a Skywalker korából:

• 10.)  A klisé ereklyevadászat a Sith-tőr körül, hogy eltaláljanak az Exegolra.
• 9.)    Leia halála, mert az Erőben eggyé olvad fiával, mikor Rey ledöfi.
• 8.)    Kylo Ren halála, mikor átadja életerejét az épp hulla Rey-nek.
• 7.)    Han Solo mint élő emlék, á lá Batman V Superman Kent-papája. 
• 6.)    A már említett Reylo-smaci.
• 5.)   A 2. Halálcsillag egy böhöm része. Teljes szétrobbanás után maradt 1 darabban, pont eltalált egy közeli bolygót, és a légkörén át földet érve is egyben maradt! (JJ, mi a véres frászt műveltetek...?!)
• 4.)    Már csillagrombolóknak is van bolygókat szétrobbantó halálsugara!
• 3.)    Finnék lovakon lovagolnak a csillagrombolókkal teli csatába!
• 2.)  A nagy Darth Sidious már puszta kézzel le-villám-csap űrhajókat az égen!
• 1.)    de aztán a saját, le nem álló villámszórásától robban szét örökre!

Szomorú szégyen, hogy a Disney-Lucasfilm-bagázs nem engedte végül elmélyíteni az új központi triót, elősorban Miss Rey Palpatine-t. Bizony: ide lyukadtunk ki. Miután Johnson elbarmolta a lehetőségét, hogy Rey esetleg Skywalker-rokon, nem sok más magyarázat kínálkozott arra, hogy mitől olyan iszonyú Erő-profi az egykori roncsvadász. Mondjuk egy fokkal így is jobb a "senki szülei elcserélték őt piára"-elméletnél, de... na mindegy...

 

Végső harca Sidious-szal ki sem látszott a logikai bukfencekből, így esélyem nem volt izgulni a végkimenetelért. Még úgy se, hogy a 9 rész összes nagy Jedi-jének hangja visszhangzik, mert ráruházzák hatalmukat. Úgy hírlik, hogy Abrams fizikai valójukban is meg akarta jeleníteni az Erő-szellemüket, ahogy Luke-ét, de ez a tetszetős gondolat végül vágóhídon végezte. 

Soha nem vetkőzheti már le a figura azt a benyomást, hogy Kennedy-ék érdemtelenül rátestálták mindazt az erényt, amit a Skywalker-ikrekből direkt és cinikus módon kilopdostak. Luke pályaeleji ártatlansága, türelmetlensége és újra megtalált önzetlensége, Leia bátorsága, kitartása és lelki ereje. Pedig Daisy Ridley játékán most érezni a szeretetet, amivel Rey gondol Leiára és Luke-ra: a velük való szóváltás hangneme a kevés dolog egyike, amit szerintem sikerült jól kifejezni ebben a nagy kupiban.

A többi szereplő igazából csak téblábol és sodródik a cselekmény csapongásával. Finn és Poe barátsága 5 perc alatt tündökölni tudott a VII. részben, de a VIII. és IX. együtt se tudta ezt újra megidézni: fogam csikorgattam a legelején, ahogy Rey-jel hármasban veszekednek a semmin. A többi mellékszereplőt, ismerőst/nem ismerőst meg egyből elfelejtettem, amint kisétáltam az ajtón. 

Nem csodálom, hogy szegény Abrams-nek már nem maradt rá energiája, hogy legalább azt hihetőbbé gyúrja, ami egyáltalán okot adhat "folytatásokra" a VI. Epizód után: Leia fia felnőtt, de a sötét oldalra állt. Kylo Ren megmaradt Disney-meseszerű rosszfiúnak: azért lett népirtó és apja gyilkosa, mert Palpatine Sith-hangokat küldött a fejébe. Ja: és mert Luke egy törtlátomás miatt majdnem levágta. Összeomlott a karakter, mielőtt tisztességesen felépülhetett volna, és erre 3 film bénázásai után már legyinteni se tudtam. (Ahogy arra se, mikor átgázol a sose-kiaknázott Ren Lovagjain.) 

Legfájóbb talán az nekem, hogy a VII. Epizód nagy ígéreteiből jóformán semmit nem váltottak be végül. Mi több: potyára rúgták föl Lucas '83-as happy end-jét, miután rátették a kezüket a legendára. Egy család tragikus sorsa immár sose nyerhetett feloldozást, egy civilizációt tönkretevő zsarnok átka "sosem tűnt el igazán", és a fő vérvonal Ben Solo-val örökre kihalt. 

Rey ugyan Skywalker-nek nevezi magát a végén, de ez kétélű gesztus. Be is inthet vele a szörnyeteg nagyapja emlékének, de amikor egy film ilyen mértékig nem figyel önmagára, ennyire nem tud bensőségessé válni a közönségének, akkor egy ilyen nüansz könnyen fordítva sülhet el. Lám-lám! Nem elég, hogy az Erővel agyonhízlalt "(Fény)Sugár" Sidious-seed lett, utoljára még jól le is szkájvókerezik…!

Legjobban a zárás igyekszik tisztelegni a maga furcsa módján múlt előtt. Rey Luke és Leia fénykardját is használta Sidious ellen, de nem tartja meg őket, hanem a Tatuinon, a Lars-farm romjainál eltemeti őket. Ez egyfelől irritált, mert hisz egy fegyver is lehet világtörténelmi ereklye, a világörökség része - ráadásul mindkettő egy-egy Rey által becsült, hős tanítóé volt... Másrészt, azt hiszem, így biztosan nem mutogatják majd, mint holmi bizsukat, ööö, nem fordíthatják őket rossz célokra, ööö, és az egymás mellett álló szellem-ikerpár is mintha helyeselné ezt, ööö... 

Milyen pecséttel búcsúzzak tehát a vélhetően utolsó Star Wars Epizódtól? Legendás fináléként azonnal rávágnám az Egyest: egyáltalán nem érezni belőle 9 film együttes, monumentális drámai erejét, és vajmi keveset korrigál közvetlen elődje baklövésein. Egymagában se sokkal jobb: a történet romhalmaz, a szereplők és drámájuk meg se közelíti azt, amin az eredeti bagázs keresztülment. 

Ugyanakkor most nincs az az erős femináci-méregfelhő a levegőben, nem kívántam az arrogáns "jóarcok" halálát, és megbékített utoljára még együtt látnom Luke-ot meg a testvérét. Akkor miért érzem úgy, mintha ugyanott lennénk, mint 2015-ben? Vagy igazából... mint 2004-ben? Mert nem üzent semmi újat nekünk mindaz, ami e dátumok után jött "Csillag Háborúk" címszó alatt. 

Tavaly végére már megedződtem nagy nevű filmcsokrok elreklámosítása ellen, így nem csalódtam akkorát az Epizód IX.-ben, mint hittem, hogy fogok. Ami a moziban debütált, sehol nem volt ahhoz képest, ami lehetett volna, mégis elég lett ahhoz, hogy legalább utálkozás nélkül mondjak búcsút az időskori Luke-nak, Hannak és Leiának. Az Erő nyugosztalja őket...!

A Skywalker korára egy 2/5-öt adok.

Star Wars Epizód VIII. - Az utolsó Jedik

...

"...Ez hát árulás."

Egyik legősibb reklamáció a nagy franchise-ok rajongóitól, hogy a stúdiók gyávák eredetivé tenni egy széria újabb és újabb részeit. Ez a vád érte a Star Wars: Az ébredő Erőt is, amiért története és szereplőtípusai túl hasonlóak voltak Az új reményéhez. Ezt én így sarkításnak tartom, de akár bejött valakinek a TFA, akár nem: mindenki arra számított, hogy Az utolsó Jedik már egy bátrabb, frissebb, kevésbé kiszámítható felvonás lesz a saga-ban. 

Már az rendhagyó, hogy időugrás nélkül, rögtön az előd végén kezdünk - mint egy 4 órás eposznál a "Part I." és "Part II."-féle felosztás. Leia vezetésével az Ellenállás menekülni kényszerül az Első Rend flottája elől, főtisztjeik halála miatt azonban megbomlik soraikban a morális egység.

Rey eközben rátalál az utolsó Jedi-re, Luke Skywalker-re, aki viszont már túl rossz állapotban van, hogy Leia segítségére siessen. A lány némi gyakorlás után a bukott Kylo Ren nyomába ered, hogy utolsó kísérletet tegyen visszafordítására a sötét oldalról. 

"Friss és kiszámíthatatlan" folytatás úgy is készíthető, ha ami előtte volt, teljesen leromboljuk. Ez a The Last Jedi filozófiája, elsőtől az utolsó percéig. Sose láttam még Star Wars-mozitól, hogy ennyire megszállottan, bármi áron akar más lenni, mint az elődei - nemcsak "el nem mélyítve", de gyakran fel is áldozva fontos szereplőket, alapvetéseket a kánonból. Az ébredő Erőben felvázolt rejtélyeket pedig "váratlan fordulat" címén vagy elejti, vagy filléres magyarázatokkal átugorja.  

A VIII. "Csillag Háborúk-fejezet" erdőirtás; a Disney "66-os parancsa" a mítosz régi nagyjai ellen. Cselekménye olyan, akár egy előre-hátra csapongó favágódroid, amely az őserdő jókora szeletét kivagdossa, hogy a helyét zöldségekkel helyettesítsék be. "Zöldségek" alatt itt a forgatókönyv felelőtlen, meglódult, sokszor ledöbbentően banális megoldásait értem, melyek közt alig akad működő elképzelés. Én örülnék a legjobban annak, ha az új rész tényleg "új irányba" építené a fő történetszálakat. Nem pedig visszamenőleg dózerol le stabil elemeket "az előző rész tartalmából." 

Valóságos fáklyamenet zajlik az Internet egyes berkeiben, ahol is rajongók százai követelik Rian Johnson művének érvénytelenítését. Bár személy szerint nem jöttem ki ennyire csalódottan a vetítésről, be kell látnom, hogy a VIII. nagy-fejezet tényleg túl sokat dob ki az ablakon mindabból, ami eddig le volt fektetve - akár a VII. részben, akár a 2 elődtrilógiában.

Szintén azt olvasom ki Mark Hamill és a rendező interjúiból, hogy a Disney burkoltan trenírozza célközönségét a már Skywalker-mentes Star Wars-ra. 

• Hamill elmondása szerint rá sem ismert Az utolsó jedikből Luke Skywalker értékrendjére és életfelfogására, 
• míg Johnson álszentül hátba veregeti magát, amiért tudatosan követett egy koncepciót - akár hű a Star Wars szelleméhez, akár nem. 

Jonhson  szerint "Luke kalandja A jedi visszatérben már véget ért", ezért kell végig kihátrálóan viselkednie, végül meghalnia az új főhősök javára. Emiatt aztán olyan hátteret testált rá, ami sárba tapossa a karakter 3 filmen át tanult leckéit. Luke a tanítványai halálának éjjelén fénykarddal a kézben vívódott, megölje-e az alvó Ben Solo-t, mikor elméjéből kiolvasta, hogy Snoke már "megfertőzte a szívét". 

Vagyis: a férfi, aki alig ismert apjáért, az Univerzum 2. leggonoszabb, félig gép hóhérjáért mindent kockára tett, mert érzett még benne "valami jóságot"... az 30 évvel később félelemből kinyírná húga 1 szem gyerekét, álmában (ahogy Darth Sidious a mesterét, Plagues-t!), csak mert erősebb tőle, és sötétséget érez benne! Frissítsünk: alapvető Jedi-tan, hogy az Erő-használó kezelni tudja félelmét és indulatait; enélkül a sötét oldal útjára téved. Luke pontosan arra készült, amire egykor Sidious bíztatta, mikor az őt levágni próbáló Vaderrel harcolt.

Lassan már kántálom, hogy különbség van aközött,

1. ha a narratíva rendesen végigvezet egy gondolatmenetet,
2. és ha nekünk kell kimagyarázni történéseket, mert a film LUSTA rá!

Ben már úgy jött el Luke-hoz aznap, hogy eltervezte az öldöklést? Ha igen, Luke hogyhogy nem érezte ezt rajta időben? Alighanem erre válaszképp a rendező Luke szájába adja Sidious esetét: őt sem érezték meg a régmúlt Jedik. Ez megint lyukacsos írás. Igen: köztudott, hogy Palpatine a Jedi-rend orra előtt nőtt a galaxis urává. De mégis: kitől hallotta Luke Palpatine Sith-nevét?

A tippem az, hogy az Erő-szellem Yodától, aki ugye A klónok támadásában Dooku nélkül is rájött, hogy "a sötét oldal elhomályosította a látásukat." Van egy sötét lyukverem a szigeten, ami a lelkük sötétségét tárja fel az embereknek, mint a faodúból nyíló barlang a Dagobah-n. Emiatt tudta Luke úgy elvágni magát az Erőtől, hogy nem tud se Han haláláról, se Leia helyzetéről? Johnson annyira tömöríteni akarja a háttérrizsát, annyira tépkedi le magáról a hét korábbi Epizód megkötéseit, mint egy ingerült állat a láncait.

Luke-ról tehát borzasztó vegyesek az érzéseim. Elítélem NEM a megtörtségét, hanem a gyávaságát, a türelmetlen és ingerült magatartását Rey felé. Nem hiszem el, hogy aki mindazt végbe vitte és megtanulta, mint ő, az most 

• a tőle is nagyobb nagyságrendű tehetségektől retteg,
• Obi-wanhoz képest ő egy bunkó és passzív "bölcs öreg mester",
• és inkább Erő-vakon nyalogatja sebeit, mintsem hasznossá tenné magát másoknak.

Ugyanakkor AZ tetszett, ahogy élesen kritizálja a jediséget. Az előzménytrilógiából ismert Jedi-kádenciát úgy, mint a megszépített képet a lovagokról az emberek emlékezetében. "Azt várod, hogy lézerkarddal hadonászva álljak ki az Első Rend seregei ellen?" Így magyarázkodtam magamnak, hogy miért ilyen lerobbant, nihillista remete Az új remény álmodozója: saját és a rend hírneve szöges ellentétben áll nemcsak tapasztalataival, de a Jedi-hitrendszer hibáival, melyek kitermelték Darth Vader-t és Kylo Rent. 

Ettől viszont még ugyanúgy elbarmolt és teljesen idegen Luke-tól, ahogy meg akar szabadulni minden hagyatékától, az élete munkájától! Mintha valaki erőnek erejével rángatta volna bele a produkcióba, és meg akarna szökni belőle. A VII. rész legjobb pillanata számomra a méltóságteljes zárás volt, ahol Rey némán kéri a segítségét. Így aztán itt - ugyanazon jelenethez kapcsolva - egy óriási "BAZD MEG!"-táblának éltem meg, amikor Luke elhajítja apja kardját (amit Maz Kanata gondosan őrzött).

Vagy később, mikor Yoda szelleme fölbukkan, nehogy Luke fölégesse a kutatásai során talált forrásműveket... hogy erre az robbantsa fel őket egy villámcsapással! "Azért nem mondhatjuk rájuk, hogy letehetetlenek". 

Ezek szerint a Jedi-kultusz megreformálhatatlan? Nem lehet új köntösbe csomagolni, és más megoldás kell Az Első Rend ellen, mint ami a Sith-ek Birodalma ellen bevált? Ha Luke egy életen át kimondottan a Jedi-rend régi formáját törekedett újrateremteni, de későn fedezte föl a hibái spektrumát, akkor talán - NAGYON talán! - ráhúzható, miért érzi most, hogy minden hiába volt. Minden padawant, aki követte őt, meggyilkolták, így ő is márcsak a halálra vágyik.

(Megjegyzés: ha Luke nem tudja, miképp talált rá Rey, akkor ki csinálta a VII. részben hajszolt térképet, ami megmutatta Skywalker hollétét?)


Szóval Luke akaratlanul megismételte Ben Kenobi kudarcát a kiugróan erős tanítvánnyal, mert nem tudott eleget, időben. "Én csak egy igazságot tudok. Ideje a Jediknek: elmúlni." De még azzal együtt, hogy ennyi kudarcot pakoltak az életútjára, SEM ismerek rá Luke Skywalker alap-személyiségére ebben a felvonásban! Alig pár kósza villanásig sikerül Hamill-nak átpréselnie az igazi Luke-ot a kontár forgatókönyvön. 

Ordenáré módon csapták össze Rey származását, mondván, hogy bárki születhet különlegesen fogékonynak az Erőre. Szülei random senkik, akik bagóért eladták őt a Jakkun... legalábbis ezt állítja neki Kylo Ren Snoke tróntermében. Nem tudom, ettől már "hard-core fan"-nak minősülök-e, de baromira ajánlom a Lucasfilm-nek, hogy ez csak Kylo trükkje legyen Rey elbizonytalanítására!

Az még nem zavart volna, hogy Rey nem Skywalker: az Erő adta tudás javarésze nem egyetlen vérvonal kiváltsága. De ha bárki csakúgy ilyen rekordnagy potenciállal születhet, amivel ő és Kylo, az a SEMMIÉRT vágja taccsra az eddigi viszonyítási alapokat. Vagy a felébredt Erő valami megújulási cikluson esik át, és így a jövőben könnyebben születhetnek szupertehetségek?

Az Epizódok egyik fontos jellemvonása, hogy keretsztorijuk egymásra épült, így a bennük felvázolt rejtélyek is - pl. Luke apjának kiléte A Birodalom visszavágban. Ha ezekre a néző odafigyelt, de a folytatás nem ad rendes választ rájuk, akkor persze, hogy becsapva és büntetve érezzük magunkat! Túl erősre írták meg Reyt ahhoz, hogy egyszerűen "senki", egy újabb semmiből jött kiválasztott legyen, mint Anakin.

A kevés dolog egyike, amivel Az utolsó Jedik jó irányba mocorog, az a párhuzam Kylo és Rey között. Ellentétes oldalon állnak, de mindketten magányos fiatalok, akiknek égető szükségük volna iránymutatásra. Mentorfiguráik mégis megtagadják ezt tőlük, és gúnnyal leckéztetik őket. Ez egy nagyon furcsa, bizarr köteléket hoz létre a két fiatal között, amit érdekes volt figyelnem. 

Kreatívnak tartom az ötletet, hogy tudati kapocs köti össze Rey elméjét Kylo Ren-ével. Részben azért is, mert ezt a képességet nemcsak úgy a cilinderből rántották elő, ahogy sok ellenző ezt hangoztatja.

A Jedi visszatér egy kivágott jelenetében Vader is így próbálta elérni Luke-ot, a fél galaxis távolságából. A Rey-ék közti Erő-csatorna viszont folyamatos, mert mint kiderül: egy harmadik, Sidious-kaliberű valaki direkt fenntartja nekik. A kevés leleplezés egyike, amit tényleg okos húzásnak tartok, hogy ez a kapocs köztük Snoke trükkje volt, hogy Rey-t odacsalja!

És ezzel újabb nagy huszárvágáshoz érkeztünk: Snoke is egy SENKI! Egy random ****, aki a Birodalom maradékából valahogy összekaparta az Első Rendet, és valahogy képes volt uralmát a fél galaktikára kiterjeszteni. És aki valahogy nem érzi meg előre, hogy a trónja karfáján heverő lézerkarddal MEGÖLIK! Igen: Snoke Legfőbb Vezér csak úgy kinyiffan. Hab a tortán az ezt felvezető hencegése Rey-nek arról, hogy "minden az ő tervei szerint történt", hogy "tanítványa már menthetetlen a fénynek", hogy "már mind a ketten az övék"... Nem ismerős mindez valahonnan?

Most tegyük félre, mennyire a Palpatine-Luke-találkozónak akart Johnson beinteni ezzel. Snoke Az ébredő Erőben egy megfontolt, karizmatikus vezéralak volt, akiről elhittük, hogy Leia és Han fiát ráveheti a sötét oldal követésére. Itt viszont csupán egy hangjától megrészegült, vézna diktátor: kapitális hülyét csinál belőle az, ahogy Kylo Ren végez vele. Pedig eleinte félelmetesnek hatott az a kiszámíthatatlan, félőrült kacarászása, amivel Rey lézerkardjával játszadozik, vagy amivel Kylo gyengeségén tipródott. "Vedd le azt a nevetséges maszkot!" 

És bár Snoke halálát utáltam, azt azért nem, ahogy ettől egy percre úgy tűnt, mintha Rey-nek lett volna igaza, és Kylo mellé áll Snoke testőrei ellen. De ez vajmi csekély vigasz. Még mindig nem látom Kylo-t Vader-rel vagy akár a régi Luke-kal egyenrangú szellemiségnek, csak legfeljebb határozottabbnak most, hogy mestere helyébe lépett. És a soha be nem vetett "Ren Lovagjairól" sem derül ki több, mint hogy Luke tanítványai közül (is?) csatlakozott hozzá 1-2 valaki. 

Feminista propagandától bűzlik, ahogy Rey és Leia után most 2 másik "erős nőt" raktak két, már jól bemutatott férfiú nyakára:

• Finn mellé útitársként a túlfűtött lázadó műszakist, Rose-t,
• Poe Demaron mellé pedig felettesként Leia bizalmasát, Holdo parancsnokot.

Rose kapcsán egy nem rossz témát kóstolgat Az utolsó Jedik: próbálja a galaktikus harcot "jó és rossz" között  az átlagpolgár szintjére, életére lehozni. A baj csak az, hogy semmi újat nem mond a háborúról, amit eddig ne tudtunk volna a hét epizódból: 

• ez a legprofitálóbb üzlet,
• ugyanazok pénzelik mindkét felet,
• a fegyverszállítók letojják, melyik oldal a megrendelő, 
• és mindkét táboron belül vannak véleménykülönbségek.

Rose igazi szerepe, hogy egy ázsiai színész is legyen a színészgárdában - mint Donnie Yen a Zsivány-Egyesnél. Nemcsak súlytalan figura, de az elején leadott hisztirohamainál csak az Első Rend Hux tábornoka infantilisabb! Legnagyobb hasznát akkor látja a világos oldal, mikor a nagy végső csatában, mondjuk úgy: "eltéríti" Finn-t a hősi haláltól. Finn sokkal kevésbé használható itt, mint mikor szökevényként kereste a helyét ebben az egész háborúban.

Holdo helyettes-admirális a Star Wars-világ legutálnivalóbb sztereotípiája; felszínes, irracionális fokig lekezelő, arrogáns seggfej, akinek minden arcrezdüléséből árad az ellenszenv. Kizárólag ez a semmiből jött feminista-reklám az oka, hogy lehet egy ilyen nőszemély Leia Organa bizalmasa (ellentétben szegény Ackbar admirálissal, akit a forgatókönyv sokadik áldozataként csakúgy kinyírnak). 

Ezért annyira mesterkélt az ellenét Holdo és Poe Dameron között, és a filmmel ellentétben én is Poe-nak adok igazat, hogy a kapott parancsai ellenében ügyködött. Lapozzunk kicsit: Poe-t lefokozzák, mert egy önös akciója katonaéletekbe került. Holdo menekülő taktikáját félreérti, fellázad és leváltja ("Maga nemcsak gyáva, de áruló is!").

Azután a kómából fölépült Leia szó nélkül lelövi, és a két nő jót bazsalyog a pilóta "forrófejűségén". Nem kell ahhoz férfiúi büszkeség, hogy ezt valaki arcba-köpésként fogadja a készítőktől. Elvileg azt a leckét kéne itt Poenak megtanulnia, hogy felismerje, mikor menekülni a helyénvaló döntés egy háborúban. 

De ez erőltetett áldráma a legrosszabb fajtából. Holdo-ban az égvilágon semmi tisztelhető nincsen, szövegei pedig a bicskát nyitogatják az ember zsebében. Mi akadályozta meg ezt a nőt - a gőgös felsőbbségtudaton kívül - abban, hogy megossza tervét a többiekkel? Vagy ha már itt tartunk, Leia mire föl titkolózott? Holdónak csak egy pofonegyszerű vészterve volt, miszerint hátramarad a cirkálón, és időt nyer a többieknek... akik pajzs és fegyverzet nélküli hajókon futhatnak el! 

Nem létezik, hogy az Ellenállás ennyire szűkében van a pénznek- és felszerelésnek - az emberállományról nem is beszélve. Hacsak az elmúlt években nem esett szét az ÚJ Köztársaság is, és állnak fönn MEGINT A Birodalom visszavág erőviszonyai felkelők és üldözőik között. 

Nem hagyhatok ki még egy jó elgondolást, amit nevetségesen kiviteleztek: Leia használja az Erő-képességeit. Mikor egy lövéstalálat vezetőtársaival együtt kilöki az űrbe, ott valahogy jut rá elég ideje és levegője, hogy merítsen az Erőből... és visszarepüljön a hajóra! Így, ahogy írom: nem pusztán oda-lebeg, hanem oda-röppen a fedélzetre! Most már értem, miért híresült ez el "Superman-Leia"-jelenetként a rajongói portálokon. 

Chewbacca és Phasma kapitány elpazarlása a következő sérelem, amit Az utolsó Jediknek föl lehet róni. Chewie-n egyrészt egyszer sem látjuk, hogy gyászolna, pedig csak pár napja veszítette el Hant, a legjobb barátját.  Nem is csinál mást, mint hogy a vadiúj Star Wars-plüssjátékokkal, a porgokkal hörög. Az ébredő Erőben a humor szerves kiegészítője volt a drámának, itt viszont nemhogy a humorral nem bánnak jól, de a drámával se, amit elvileg oldani hivatott. 

Meg mernék rá esküdni, hogy Kathleen Kennedy, a Lucasfilm elnöknője nagyobb szerepet ígért Phasmá-nak, mint Az ébredő Erőben jutott neki. A-aa: párbajoznak egyet olyan áramvezető fegyverekkel, ami blokkolni tud akár plazmapengét is... és Phasma meghal! De van ám jó hírünk is: Boba Fett-tel ellentétben neki legalább a szemét láthatjuk, mielőtt beletántorodik a tüzes romokba. Képzelem, mit spekulálhattak egyesek Finn nagy küzdelméről: hogy - mint Poe Holdóval - ő is szembenézhet saját volt felettesével, aki örökké csak a semmirekellő dezertőrt látta benne...!

Luke végső küzdelme az, ahol végre már hagyják előtünedezni az eredeti személyiségét: ahogy a barlangi támaszponton elbúcsúzik Leiától, és bekacsint Thripio-nak. Ezen éreztem újra: ez végre a régi Luke! Az pedig kifejezetten lelkesített, ahogy 1 szál magában kiáll Kylo gépserege ellen - pont úgy, ahogy letagadta Rey-nek, hogy valaha is megpróbálná.

Annál jobban fájt, hogy a két férfi párbaja egy nagy semmi! És ezt most nem azért rovom föl, mert kiderül, hogy az csak Luke Erő-kivetülése volt. Amennyire meg tudtam állapítani, az a kivetülés éppoly kézzel foghatónak tud hatni, mint az igazi test. Ám a fénykarddal való bánásmódot ez a mű ugyanúgy lekezeli, mint a Jedi-filozófiát:

Ezért lesz Rey-ből secpec alatt profi vívó a szigeten á lá Mary Sue, és emiatt nem küzdhet Luke hosszabban Kylo Rennel. Mindenki ezt várja, hát menjünk szembe a várakozással, ugye, Johnson? Ha Luke meg akarta mutatni unokaöccsének, hogy még sokat kell tanulnia az Erőről, abba szerintem egy okosan megtervezett, hosszabb párviadal még igenis belefért volna. 

''... Nem tudnánk ezzel várni a IX. részig?''

Sejtem, mire célozhatott ezzel Hamill a forgatókönyv átolvasásakor: Az utolsó Jedik sajnos Luke Skywalker leköszönése az élők sorából. Kylo Ren döféseit fizikai valóján érezve eltünedezik a naplementében, hasonlóképp, mint egykor az ő Jedi-tanítói. Maga az elmúlás látványra valami észbontóan gyönyörűen festett, sőt még azzal a képpel is összecseng korábbról, ahogy a szellem-Yoda és Luke a könyveket emésztő lángokat figyelte. 

Ahogy a néző mindezt visszajátssza magában, felfogva, hogy ez immár a hivatalos Skywalker-krónika vége, akkor üt igazán vissza az irány, amerre Az utolsó Jedik siet. Nemcsak Luke-ról, nemcsak a potyára megölt visszatérőkről, de magának a filmről se világos, hogy voltaképpen mit keres itt. Miért van jelen, mi indokolja, hogy létezik? Luke azt mondja, meghalni jött a szigetre, és 2 órás huzavona után kívánsága teljesül. A vérveszteségeken kívül nem változott a hadihelyzet a két fél között, legfeljebb Snoke halálával picit megtorpant az Első Rend.

Luke Rey-nek 1-2 vad intelmen túl semmit se tanított, Kylo is megmaradt frusztrált melodráma-rosszfiúnak. Poe-ék szajkóznak egy cérnavékony hegyibeszédet, miszerint Luke, Leiá-ék, és az Ellenállás közösen "reményt adtak a galaxisnak", amit még egy Baljós Árnyak-Anakinra hajazó kisfiú is jelképez az alkotás végén.

Mármint... úgy adtak reményt, mint a Felkelők Szövetsége?

Akkor ez nem ugyanaz a lecke, amit 40, 37 és 34 évvel ezelőtt már megkaptunk?

És nem arról volt szó, hogy az új résszel új utakat is keresünk, Rian?

Látványtéren nem sok szó érheti a ház elejét. Legfeljebb a kaszinóterem csicsás látképe, plusz Benicio del Toro tökéletes nulla karaktere lógnak ki a Star Wars hangulatiságából. Utóbbinak egyébként sincsen más szerepe, minthogy valaki illusztrálja ezt a háború kétarcúságáról szóló konyhabölcsességet.

Kedvenc képkockám a látottakból az, amikor Luke belép a rég nem látott Millenium Falcon pilótafülkéjébe, ami nyilván hordónyi emléket mozgat meg benne (ahogy bennünk is). Egyvalamit biztosra vehetünk: ha Luke nem tér vissza Erő-szellemként, akkor az első visszajelzések darabokra tépik a Star Wars gerincvonalát lezáró IX. Epizód hazai bevételeit.


Mind Mark Hamill, mind pedig Carrie Fisher az eddigi legkiforrottabb Skywalker-alakítását nyújtotta; megérdemelték volna, hogy a stáb több tisztelettel szője tovább ikonfiguráik meséjét. Mondjon, amit akar Rian Johnson az új főhősökről: ez a két színész voltak a produkció igazi tartópillérei! A héten volt Carrie Fisher és édesanyja halálának évfordulója: Isten nyugosztalja őket, és örülök, hogy Carrie a leghíresebb szerepében fejezhette be életművét.

Hadd tegyem föl a kínos kérdést a Walt Disney és a Lucasfilm illetékeseinek: mitől "Epizód" a The Last Jedi? Mert sokkal inkább kelti egy ránk ijesztgető, lázongó kölykök firkálta fan-fiction (="rajongói-kitaláció") összképét, melyet mintha direkt a szereplőtisztogatás céljából cikkelyeztek volna be a kánonba. Sem a látvány, sem a leköszönő veteránok nem takarják el, micsoda hatásvadász gőzhengerként csapkod, alapjaiban értve és kezelve félre a legendáriumot, hogy mielőbb tiszta lappal ügyködhessen. Ez a film orvosi igazolása George Lucas aggodalmainak, hogy mivé tehette volna Hollywood ipara a műveit, ha a 70-es, 80-as években rákényszerül a szerzői jogok eladására. 

Pontszámként az Star Wars: Az utolsó Jedik kap tőlem... egy 2/5-öt! Vonatkisiklás dörejjel a sorozat szövedékében, és a II. Epizód óta legfélresikerültebb fejezet a "messzi-messzi galaxis" hivatalos idővonalában. Rengeteg kozmetikázni-való vár majd az új rendezőre, aki majd jövőre átveszi a kormányt a Star Wars pilótafülkéjében.