A titkok háza

 

James Franco testvérének, a szintén színész Dave Franco-nak első rendezése a The Rental. Tapasztaltam a Rotten-en, hogy több pozitív kritika már-már Rorschach-tesztként olvas bele szebbnél szebb értelmezéseket, de ami engem illet: egy másfél órás Melrose Place-epizódot láttam itt, ami két 30 körüli párral játszatja végig egy amatőr tinihorror sablonját. 

Az üzletkötő Charlie egy partmenti házba utazik egy kis bulizós hétvégére, ahová vele tart felesége Michelle, öccse Josh és annak barinője, egyben Charlie munkatársa Mina. Nem kell sok hozzá, és Charlie csakhamar félrelép az öccse nőjével. A társaság felfedezi, hogy bekamerázták a házat, de Mina és Josh bakot lőnek egy helyi lakos, Taylor meggyanúsításával és elagybugyálásával. A tetem dugdosásakor Michelle – aki csak az ittlétükkor szerzett tudomást férje megcsalós előéletéről – egy TV-készüléken felfedezi az affér felvételét. Közben a néma, névtelen, gumimaszkos gyilkos egyenként végez a lakókkal…

Egyetlen aspektusa volt A titkok házának, amiben a képzelőerő jelenlétét éreztem: az éjszakai képeken nyomokban pislákol a hangulat. A tartalom viszont egyévados TV-show-k szintjét üti meg, és unalom fúl, mert a történet cseppet sem figyelmet megfogó, és a szereplők sincsenek élesen megírva. A hosszas felvezető dumák egyáltalán nem alapozzák meg a kapcsot a néző és a szereplők között, mint ahogy nincs kapocs Josh-ék és a gyilkos között sem a sztoriban, így a sokkfaktor is megy a kukába. 

Mind a 4 itteni archetípus - a macsó alfa, a hülye haver öcsi, a magának való ribi és a vidámkodó háziasszony - szánalmasan buta és direkt ellenszenves alakok, akikért a szemem se rebbent: végig úgy viselkednek, mintha a becsült életkoruknak a felénél járnának – akár életveszély van, akár másféle baj. A gyilkosnak meg se kell igazán erőltetnie magát, pedig ő is zéró személyiséggel lett megáldva. Ha Franco azt a sablont akarta újrahasználni, ahol egy helyi gyilkos gyanútlan új lakók ellen fordítja a kikémlelt gyarlóságaikat, úgy ez a kész munkáján abszolút nincs ott ténylegesen. Odaképzelhetem, de azzal már újraírnám a produkciót. 

Simán elhiszem, hogy ezek az emberek élhetnének valahol Amerikában, ám ettől még kicsit se lesz a helyzetük hátborzongató vagy a balsorsuk okos módon elrettentő. Ez a film nem filmként kellett volna napvilágot lásson, sokkal inkább kelti egy elkaszált TV-pilot benyomását az esti idősávból.