Egyértelműen a Predator-sémát
követő túlélős film a Rogue, ahol kb. A mamut szintjén animált démonoroszlánok lesnek
a katonákra, Schwarzi helyett pedig a Bayformers és a CG-Nindzsa Teknőcök Megan
Fox-a játssza a vezetőjüket. De sem ő, sem Michael J. Bassett rendezése nem
menti meg a teljes ötlettelen unalomtól ezt a feledére ítélt kis vacakot.
Samantha ex-haditengerész, aki csapatával egy politikus tinilánya, Asilia kiszabadítását hajtja végre. Épphogy lerázzák üldözőiket egy vidéki háznál, ahol oroszlánokat tartottak rabságban, de az egyikük, egy vérszomjas nőstény még ott köröz a környéken.
Karakteraszály van
itt. Nulla egyéniségű archetípusok próbálnak emberiek lenni, de a még velük
történt borzalmak miatt se éreztem konkrét valakiknek egyiküket sem. Élő
kellékek maradtak, nem többek. A bóvli oroszlánok meg még annyik se: nemcsak a
CGI egy rettenet, ahogy kinéz, de történetileg köze nincs a csapat élet-halál
harcához a... nem is tudom; terroristák ellen? Összefüggő gondolatsorra vadászni itt
felér egy szafarival.
Még Fox Samanthá-ját
sem tudtam elhinni annak a bekeményedett, sok sarat állt parancsnoknak, ami ő
elvileg volna. Mikrobarátsága a pénzt jelentő Asiliával sem futott ki sehova,
pedig még pl. az Elektrában is legalább egy kiskanálnyi szimpátia ott volt a harcos felnőtt ölőnő
és a saját bátorságát kereső kamaszlány között. Asilia részére amúgy próbáltak a végén
berakni pici jellemnövést: úgy érzi, az egész miatta van, harcolni akar, és
kamerán kívül elveszti a vérszüzességét. Hurrá…
Mi mást mondhatnék
még? Az év egyik legingersivárabb filmromja a Rogue, ami még a túlélős horrorok
erényeit sem tudta megidézni, nemhogy egy emberi drámáét az afrikai vadonban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése