Egyedül

Előzetesen annyit, hogy valamiért 3 idei filmnek is az „Alone” címet adták a készítőik. Itt most közülük arról írok véleményt, amelyik egy minimalista túlélős-thriller Jules Willcox-szal a főszerepben, és az eddig leginkább sorozatrészeken dolgozott John Hyams rendezte. 

Lecsupaszított egyszerűségével imponál nekünk ez a film: lakatlan helyszín, vétlen civil, fejbeteg gyilkos, és kb. ennyivel is dolgozik másfél órában. Semmi CGI vagy más extra díszítőelem, még zene is alig akad; az áldozatjelölt a leghétköznapibb nő, aki külön segédeszköz nélkül, csak józan eszére támaszkodik, és abból hozza ki, ami telik tőle. Lerí, hogy ugyanezt akarja az Egyedül is elmondatni velünk saját magáról, hátha ez is elég-e egy akárcsak „simán csak jó filmhez”.

Nekem sajnos bizonyosan nem. Ennyire az alapokig lehámozott történetvázzal nem, bár megvolt a maga atmoszférája. Átjött számomra a tükörsima macska-egér-alapfelállás, amiben a főszereplő, Jessica Swanson találja magát, mikor egy rászállt sofőr követi, majd elrabolja kocsijából, szökése után pedig űzött vadként menekül előle az idegen vadonban. Csak túlélős mozik közül kupacnyi folyamodott ehhez a régi formulához. Az Egyedül viszont nem egyszerűen sovány, hanem már csontvázszerű, túl hosszú bevezető és túl kurta befejező résszel.

 

Félig-meddig működött számomra a feszültségkeltés itt, és nemcsak a vadon impozáns képei miatt. Ügyesen vesz rá minket a vágás, hogy Jessica bőrében érezzük magunkat, ahogy rejtőzve lesi a gyilkost, félvén, hogy kiszúrja. Megvolt a lüktetés, de ezt a film nem tudja és nem is igen akarja továbbépíteni. Még azokból az apró, érdekességet adó nüanszokból is hiány van itt, amitől önálló egyénisége lehetne a produkciónak; az a pár elhangzott információmorzsa Jessica múltjáról is olyan súlytalan marad, mint falevél a szélben. 

Ez főleg a végén kelt hiányérzetet, mikor már épp személyebbé kezdene válni az egész elhúzódó párharc. Jessica a férfit saját elcsórt mobilján leleplezi le a döbbent feleségnek, így ha meg is hal, ha a feleség nem is hisz neki, a fejében most már ott lesz a gyanú, és egy név, ami mentén igazolhatja azt. Jessica eksztatikus arca is tetszett, mikor győzött, és rögtön utána hangtalanul gördül a stáblista. Vagyis főhősnőnk megmarad az ezredik akárkinek a nagy tágas világból, akit kipécézett egy random kattant, névtelen jöttment.

3/5-öt adok rá. A „szikár, de szilárd darab”-státusz helyett sokkal inkább a „hangulatos, de átlagos”-at ragasztanám rá, és még lehet, hogy elnéző voltam.