Vízalatti (Árok)

A Mariana-árok mélyén beszakad egy nyersanyagok után kutató állomás egyik részlege. A legénység túlnyomórészt meghal, a megmaradtak pedig gyalog kísérlik meg az átjutást egy másik bázisra, ahol ép mentőkapszulákkal kijuthatnak a felszínre. Közben kiderül, hogy a létesítmény mélyfúrásai egy ismeretlen, gyilkos fajt szabadítottak ki...

Pontosan annyira tengeri-Alien-klón az Underwater, ahogy azt a leírás sejteti. Rakétával repülünk alá a klisék tengerében, majd gázolhatunk az egyhangúság iszapjában: a hirtelenkedő kezdés után a film ingerszegény párbeszédek és történések során át cammog, néha görcsölve próbál felpörögni, s közben egyetlen eredeti partszakaszt nem érint. Még sima szörnyfilmnek is vérszegény munka, nemhogy sci-fi-nek vagy túlélő-horrornak. Egyformán fantáziátlan a látvány és a forgatókönyv is, a szereplők pedig egyvonásos beszélő húsdarabok, kiknek "kálváriája" alig-alig tartja ébren a nézőt. 

Meglepő módon az egyetlen jól megjegyezhető eleme a filmnek Kristen Stewart. Az American Ultra óta tudom, hogy nem egy őstehetségtelenség; ezt a kis vacakot is elvonszolja a hátán. Nem sokat tudunk meg Noráról, a technikusról, de az ő sorsáért legalább személy szerint is érdeklődést bírunk mutatni. De a többiek már tényleg csak instant felfújható gumibabák, pl. 

• a faarcú, néha tinilányára gondoló kapitány,
• a film 3/4-ét végigjajgató zöldfülű, Emily,
• vagy az ügyeletes poénzsák, Paul.

Példaként az Élet c. űrhorror se volt sokkal "színesebb" vagy elmésebb szörnyes sci-fi ettől. De ott a lény jelentette veszély sokkal megfoghatóbb volt, és valódi sokkhatást generált, ha megölt valakit. Itt még a halálok is olyan ügyetlenül vannak megrendezve, hogy a következő jelenetre már el is felejtjük, hogy megtörténtek. Dereng az elejéről, hogy a komplexum beömlését egy ponton ugyanolyan ész nélküli, rajzfilmszerű kamerarángással ábrázolták, mint amilyet az első Fűrészben láttam, a vadidegen csapdába rekedtek kinyiffanásakor.   

Egy zavaros környezetvédő üzenetre felépített roncs az Árok: ne rombold és sajtold ki az anyaföldet, mert lehet, hogy ilyen ronda izék törnek elő a bőre alól! De ettől se drámaibb, se feszültebb, és főként jellegzetesebb nem lesz, csak ezerszer látott túlélőhorror-klisék egyvelege. William Eubank rendezőként és Kristen Stewart színésznőként egyelőre tovább kell fúrjon, ha a szakma aranykönyvébe be akarják vésni a nevüket.