2017. június 20., kedd

A múmia (2017)

Mielőtt bármit is írnék a filmről, üzennék valamit a hollywood-i stúdiók illetékeseinek, csak úgy soron kívül.
Kh-kh-khm...:

THE WHORE MOTHER
TO ALL THOSE STUDIOPEOPLE,
WHO TURN EVERY MOVIE ICON
INTO A SOULLESS, CASHSUCKING
CINEMATIC UNIVERSE
!!!




Csömöröm van ettől az univerzumépítős divattól, mely a Marvel példáján immár a klasszikus horror szörnyeit sem kíméli! Ez és egy másik gusztustalan tendencia, a remake-mánia vezettek közösen A múmia legújabb változatához, melyet látva mi magunk döfnénk az ékköves tőrt az Universal író-producer-csapatába. Rég meredhettünk ennyire lélektelen, barmolt, bájsteril kalandfilmre a mozikban, tele olyan málé ökörségekkel, amik mellett a 4. Indy Jones atombiztos hűtője hihetőnek látszik.


Russel Crowe és Tom Cruise erejük felett égetik magukat a kapott antiszerepeikkel, egy se-füle-se-farka szörnyuniverzum alapkőletételében. Crowe alakítja az immár univerzális tudóssá kinevezett Dr. Henry Jekyllt, aki a film elején beszambázik embereivel egy új régészeti lelet helyszínére, majd a félidőnél fennkölten prédikál a főhősnek, micsoda sötét erők kereszttüzében áll a világ.

"Főhős" alatt egyébként egy hol faviccelő, hol nyivákoló Cruise-t kell értenünk, akit Nick Mortonnak hívnak és panaszláda pajtásával félcédulás kincsvadászok. A filmből se derül ki több róluk: egyikük egy rovarcsípéstől félzombivá, majd kísértetté válik, Cruise pedig egy pár ezer éves, szadi hercegnő  protezsáltja/ megátkozottja/ áldozatjelöltje lesz.


Még némi kis szerelmi háromszög-bűz árad abból, ahogy Sophia Boutella Ahmanet-je nyomul a pubertás kisfiúként ijedező Cruise-ra, miközben

Annabelle Wallis Jenni(fer)je, a másik női főalak próbálja elráncigálni tőle. Hiába keni rá Wallis-ra a szkript, hogy Jekyll-nek dolgozó egyiptológus, vagy dicsekszik vele Cruise a belépőjénél, hogy ágyba vitte őt: éppoly színtelen-szagtalan kit-érdekel?!-töltelékfigura, mint mindenki más ebben a filmben.

Egyetlen valós funkciója, hogy a vége felé Jenny meghaljon, amiért Morton végül csak rááll Ahnamet tervére, hogy a férfi Széth isten porhüvelye legyen, élet és halál potenciális ura... ja! És az épülő "Dark Universe" szuperhőse.


Persze, olyan értelemficamos látványosságok sem maradhatnak el, mint:
  • repülőre támadó madárraj,
  • elváltozik páraknak a szeme,
  • csókkal elporlasztott balfácánok,
  • pihent agyú víziók,
  • személyiségzavaros rohamok;
  • élőholtak,
  • meztelen idomok,
  • gyerekgyilkosság,
stb.



Bár én még a legnépszerűbb 1999-es feldolgozást se tartom komolyan vehetőnek, utóda mellett felmérve az egy kész mesterműnek tűnik. A 2017-es The Mummy alibiprodukció: minden porcikájából hörögve ordít, hogy nem volt világos elképzelés vagy igazi elhivatottság mögötte, csupán ez a minden jó érzésű embert hányingerrel eltöltő sajtolási vágy. Trendinek számít a mozis univerzum kiépítése több moziikonból, mert garantált bevételforrás a célközönségnek. Ugye? Még akkor is, ha nincs a filmnek identitása, a sztorinak értelme, az effekteknek stílusa, a szereplőknek pedig józan esze és valódi személyisége.


A múmia 2017-es újráját 1/5-ös átokkal küldöm vissza szarkofágjába, ott, a nostalgiawood-i hulladéktelepnél.








Nincsenek megjegyzések: