A látványos Most (Az élet habzsolva jó)

A Spectacular Now egy felnőtté válásról szóló tinédzserdráma, melyben egy barátságos, a pillanatnak élő srác a gimi végén megtalálja a nagy szerelmét és az édesapját. Ám annál nehezebben találja önértékelését, illetve célját az életben.

Sutter Keely, a bulizós kamasz egy reggel arra ébred, hogy egyik iskolatársa, Aimee Finicky talált rá a gyepen másnaposan. Megkedvelik egymást, randizni kezdenek, s a köztük létrejött kötelék szerelemmé fejlődik. Mindketten elvált szülők gyerekei, bizonytalanok a jövőjüket illetően, és bátorítják a másikat, hogy nézzenek szembe a saját Achilles-sarkaikkal:

1.     Aimee, hogy anyja szemébe merje mondani, hogy egy philadelphiai fősulira akar kijutni,

2.     Sutter pedig, hogy kinyomozza, hol él most az apja, és miért tűnt el évekkel ezelőtt az életéből.

James Ponsoldt műve - mely egyébként könyvadaptáció - relatíve egyszerű "coming of age story" (="nagykorúvá válásról szóló történet"). Még formálódó, de többrétegű fiatal személyiségeket bont ki, anélkül, hogy túlbonyolítaná őket nehézkes háttérrel vagy mondvacsinált konfliktusokkal. Mindenképp az elmúlt évek egyik legőszintébb romantikus filmjét látom benne. És nemcsak mert kerüli a giccset és cukormázat a cselekmény során adódó szituációknál. Személyes volt, és teljesen felidézte bennem a tinédzser érzésvilágát: hogyan él, hogyan kerül döntések elé, legyen szó karrierről, barátnőről vagy családról.

Nem azonnal fogott meg az embert a fő színészpáros, Miles Teller és Shailene Woodley párosa. Eleinte túl átlagos fiataloknak tűntek, de ahogy haladt a film, azonosulni tudtam velük. Nagyon jó köztük végig a kémia, párbeszédeik és viselkedésük szabadnak, természetesnek hatott. Hihetőek voltak a helyzetek és a reakciók.

Meglepett például, hogy mennyi kedvesség, intimitás tükröződik a szexjelenetből: tényleg testileg és lelkileg is odaadják magukat egymásnak. Rengeteg tinidráma vagy –vígjáték egyszerűen elvicceli a szex témáját, és üdítő, amikor egy film ezt végre érzékkel, normálisan képes mutatni.

 

Aimee egy visszafogott, de szelíd és értelmes lány. Hobbija, hogy mangákat olvas - az egyik képregény hősnőjét különösen kedveli - máris többet mond a jelleméről, mint amit egy agyonírt családi háttér tudna. Leolvasható, hogy nem hajszolja a divatot és az emberek figyelmét (ezért is olyan Sutternek először, mintha sose látta volna, holott egy helyen tanulnak). És ez az izoláltság okozza, hogy kissé bátortalan, hogy még nem volt tartós párkapcsolata. De nem depressziós vagy komplexusos: van életkedve és önbecsülése, amit Sutter fel is tud ismerni. Kíváncsiságból keresi a társaságát, nem azért, mert "megsajnálta" volna.

Sutter Keeleyt is megkedveltem, mint karaktert. Ez a fiú még nem szembesítette magát úgy igazán a saját hibáival. Nem keres okosságának megfelelő életpályát, mivel azt szociális sémának érzi, illetve mert mélyen belül kétségek vannak benne. Kívülről nézve népszerű srác, aki szeret bulizni, amit jelmondata is tükröz: "Élj a Mostban!" Ez a filozófia először lelkesíti Aimee-t is, de idővel már valami többet is szeretne a "most"-nál. S mikor újra nekifutnak a kapcsolatnak, már együtt keresnek valami közvetlen célkitűzést:

• Aimee elkötelezi magát a philadephiai út mellett érettségi után,
• Sutter pedig ki akarja kideríteni, miért rejtegeti előle anyja az apját.

A történet nem különösebben újító, de nem is erőltetett. Nem érezni, hogy most egyik pontból a másikba akar átlépni, csak halad a maga tempójában. Apja megtalálása Sutterben érzelmi vihart okoz, ami egész jelen életére kihat, nemcsak kapcsolatára Aimee-vel. A két fiatal felkeresi a fickót, és az - annak ellenére, hogy kiskora óta nem látta fiát - kétszer is csalódást okoz neki:

1.  az ő rendelését Sutternek kell kifizetnie,
2. és mint a fiú a kocsijával meglesi: bőven megtehette volna, hogy visszajön hozzájuk, ahogy ígérte. 

Legfontosabb mozzanat, mikor Sutter apja maga is azt vallja: élj a mának. Nem itt rögtön pattan el a húr, de ez a kulcsmondat. Sutter apja a fiú saját kétségeinek bizonyítéka és manifesztációja lesz. Ő is így gondolkodik; ő is ilyen elsőre-okés laza, mulatozós léhűtő. Ő is otthagyja majd a párját, mert megunta a kötöttséget!  Egy tinédzser joggal teheti fel a kérdést: elég vagyok én ehhez? Boldoggá tudjuk-e mindketten tenni egymást, akár évekig? Anélkül, hogy a jellemhibáink miatt az érzés kifakulna, és az együttlétet önmegtagadásnak élnénk meg?

A dramaturgia nem éppen makulátlan. Szembeszökő, hogy milyen lazán kezeli a rendező a kibékülések folyamatát. Sutter és Aimee összesen  háromszor szakítanak, és 2. alkalommal Aimee-t elüti egy busz - pont azért, mert Sutter ittasan kiordítozta őt a kocsijából. Aimee ugyan egy ideiglenes kartöréssel megússza, de egy ilyen esetnek nagyobb nyomatékot kellene adni az eseményláncban. Egyeseknek úgy tűnhet, hogy a lány túl elnéző, hisz majdnem meghalt a saját szerelme miatt. Valójában a fiú iránti érzéseit, odaadását óvja a szívében. Még épphogy el tudom ezt fogadni, hisz a lányt furdalhatja némi lelkiismeret, hogy erőltette ezt az egész apakeresés-dolgot. És a befejezés is kissé a levegőben lóg, bár reményt hagy a nézőben, hogy Sutter és Aimee talán végleg összejönnek ezúttal.

A Spectacular Now nem egy komplex karakterdráma, viszont szerintem nagyon emberi és életszerű. Megfelelően adja át, hogy milyen megtapasztalni az első szerelme. Mennyire sebezhetővé tehet minket, és hogy milyen kétségek támadhatnak egy 18 körüli fiatal emberben. Nagyon örülök, hogy ráakadtam, és ajánlom mindenkinek - főleg azoknak, akik azokkal megszokott, primitív tinikomédiákkal már torkig vannak.