Jumanji

"Jumanji" a neve egy mágikus társasjátéknak, amellyel ha játszol, a mezőkön szereplő természeti jelenségek életre kelnek. Ezt tapasztalhatta meg a 12 éves Alan Parrish és barátja, Sarah, mikor a fiút beszippantotta a tábla. Majd csak 26 évvel később szabadul ki, mikor egy testvérpár, Judy és Peter rábukkant a Jumanjira. Így a trióra hárul a feladat, hogy végigjátsszák az elszabadult játékot.

Mesefilmhez képest ez egy érdekes történetvázlat. Nemcsak rengeteg komikumra, de egy tisztes adag, családi jellegű drámára is lehetőséget kínál. Maga az alapfelállás rémisztő gondolat: mint Robinson Crusoe, te is magatehetetlenül nézed, amint egy nálad hatalmasabb erő elvág a világtól, és a vadonban élsz hosszú éveken, sőt akár évtizedeken át. Emellé jön a kérdés: mi van, ha ugyanazzal a borzalommal megint szembe kell nézned? Mit jelent feldolgozni egy gyerekkori traumát felnőttként, látva, hogy közben újabb gyerekekkel ismétlődik meg?

Akár a humort, akár a drámát veszem alapul, úgy érzem, erőtlen. A játék - és vele a cselekmény - menete nagyon kiszámítható és önismétlő: 1.) dobás 2.) megelevenedés, 3.) átvészelés. Aztán elölről; a séma marad egész amíg el nem jutnak Jumanjiig. Persze, érdekes látvány, ahogy a Jumanji hatalma folytán elefántok törnek elő a könyvtári falból, vagy hogy narancsszínű majmok ugrándoznak a konyhában, sőt az utcákon és a boltokban. Kalandfilmként megvan a lendület a Jumanjiban.

De ott vannak azok a feszültségkeltőnek szánt percek, mikor

• Alan krokodilusokkal küszködik a folyóban,
• menekül egy őt üldöző, századfordulós brit vadász elől, 
• vagy beszippantja őt a futóhomok-padló.

Ezek inkább csak ijesztőek, mintsem izgalmasak. Pénzbe lehet fogadni, hogy mi következik: a többiek ügyeskednek valamit, és mind megússzák. Ami úgy-ahogy eltérés, hogy Petert a játék egyik kóbor átka elkezdi majomszerűvé változtatni. Ez megint nem vicces, feszültséget se kelt; pusztán ijesztő a gyenge idegzetűeknek (különösen Peter mamájának).

2 okból találom gyengének ezt a filmet. Egyik az, hogy a "megelevenedések" nem szolgálják a sztorit. Jönnek-mennek. Sokkal jobban érdekeltek volna az interakciók a felnőtt Alan és a gyerekek, illetve Alan és a vele újra találkozó Sarah között. Sarah ugye hosszú esztendőkön át pszichiátriai kezelésekre járt a történtek hatása miatt. Így a halottnak hitt Alan csak rengeteg győzködés után veszi rá az ijedező nőt, hogy segítsen nekik. Ezt is humorosan mutatják be, holott cseppet sem az: mindketten - de főleg Alan - kirekesztettként élték át a fél gyerek- és a korai felnőttkorukat.

Akinek nálam jobban tetszett a film, az mondhatná erre, hogy: "Á, nem kell ezt tragikusan felfogni! Hisz végül visszakerülnek a saját idejükbe, és leélhetik a kiesett időt. Ez csak vígjáték,  mese!"
Nem. Ez a másik visszásság, ami nagyon nem tetszett: a drámát visszatartják a megható-szinttől, hogy passzoljon a családi kaland-vígjáték-öntőformába. A Jumanji fél attól, hogy komoly legyen! Még a játékszabályok is csak annyiból állnak, hogy ha jelölt mezőre lépsz, új látványosságot kapunk. Teszem azt, hogy a finishben mindent visszaszív a film a tábla.

Ami Alan Parrish-sel történt, az valójában szívbemarkoló lenne, ha a film őszinte volna abban, miről is szól. Elvesztette ifjúságát, mert valami boszorkányság a teljes izolációba, a jumanji-dzsungelbe taszította. Látjuk, amint a frissen visszatért Alan szembesül vele, mennyi idő is telt el (normális, hogy elvesztette időérzékét), illetve, hogy szülei már nem élnek. Sarah pedig az eset hatásaival küszködött évekig. Jóval borongósabb hangulat jött volna létre, ha ezeket a szálakat súlyuk szerint kezelik. Ez nem vitás. Viszont meghatóbb és érettebb alkotás született volna, ami a karaktereket is el tudja mélyíteni. Így az egész szokványos és előemésztett: nyilván főleg a 6 és 16 év közöttieknek szánva.

Mint szóba hoztam, a győzelem mást is hoz, minthogy eltűnnek a jövevények. Alan és Sarah visszakerülnek abba az időpontba és életkorba, amelyben a Jumanjira bukkantak. A játékot a folyóba dobják, elrendezik az apróbb gondjaikat, és újra leélik ugyanazt a 26 évet. Természetesen a '69-ben még nem élt gyerekek se emlékezhetnek rájuk, mikor 26 évvel később viszontlátják őket egy karácsonyi bulin. Elcsépeltebb ez a szcenárió már csak akkor lett volna, ha egyikük se emlékszik  a Jumanji-játékra. (Ami persze sikeresen partot ért valahol Nyugat-Afrika partjainál).

Színészet terén nem kell sokat várni. Robin Williamsnél az a pelikán jobban megnevettetett, aki egy ponton felkapta csőrével a játéktáblát. Nem volt humorkeltő. Másrészt viszont néhány egész meghatóra sikerült pillanattal elérte, hogy legalább fél szemmel kíváncsi legyek, hová lyukad ki a karaktere. 
Nem egészen tiszta, hogy miként telik az idő a társasjáték világában. A jelek szerint pontosan ugyanúgy, mint a mi valóságunkban. Úgy hiszem, Alan eltemette tudatában a világot, ahonnan jött, nem lévén reménye arra, hogy valaha is visszajusson. Így mikor Judyék visszahozzák, külön csalódás a férfi számára, hogy a saját elveszett évei ideát is elszálltak. 


Szerintem túl sok tragikus eseményt kötnek Alan eltűnéséhez: apja feladta a gyárát, hogy őt kerestesse, majd meghalt. Sőt: máig azt pletykálják, hogy ő ölhette meg Alant, illetve a gyár bezárása kihatott a városra. Egy másik régi barátja, Carl pedig rendőr lett. Ezek az okozatok egymás mellé vannak hajigálva, egyik se fontos önmagában nézve. És persze az újraírt történelem szerint nemcsak elrendeződött Alan kapcsolata az apjával, de 26 év múlva az apa él és virul. Minden a lehető legjobb.



Sajnálom, hogy sem Alan, sem Sarah jelleme nem kerül előtérbe. Érdekes lett volna pl. az, ahogy magukra ismernek Judy és Peter viselkedésén a régi önmagukra, miközben úgy próbálnak vigyázni rájuk, mint felnőttek. Mint instant pótszülők. Efölött elsiklunk: átvészelik egyik vészt a másik után, hogy végül az egész addigi sokéves rémálom meg nem történtté váljon. Ha én előre tudnám, hogy ez a "nagy jutalom", ami egy démoni játszma nyereményeként vár rám, akkor hajlok azt mondani: randalírozzanak csak a trópusi öv állatai a belvárosban!

Gyenge, félrevezető és hazug családi matiné, néhol néhány izgalmas jelenettel.