Hulk

Ang Lee rendező Hulk-ja olyan vakvágány, amire nem szívesen gondolok vissza. Főként azért, mert megkísérli, de tökéletesen bebukja azon törekvését, hogy tragédiát hozzon ki Bruce Banner életútjából. Bágyadt és savanyú krónikát prezentál egy fiatal tudósról, akit egy sugárbaleset különös képességgel ruház föl, és ez aztán elindítja őt ködös múltja feltárásában. 

A film összefüggő unalom és visszatetszés egyvelegeként csapódott le rajtam, meghazudtolva minden olyan híresztelést, amely mentegetni próbálta az alkotást. Hangulata a semmiért válik nagyon gyorsan nagyon depresszívvé és humortalanná; története végig zavaros, masszaszerű. Hiányzik a karakterekből a lelki erő és a körvonalazható személyiség, szavaik és tetteik nem követnek semmilyen normális dramaturgiát. Némelyikük még szándékon felül kelt ellenszenvet maga iránt. 

A 2003-as verzióban Bruce-t nem menekültként, hanem áldozatként mutatják be. Árván nőtt föl, majd balesete után felbukkan a rég eltűnt apja, David Banner és segítséget ajánl neki, mondván, hogy a Hulkot a kormány és a hadsereg is veszélynek fogja tekinteni. Kiderül, hogy ő maga adta be hajdan fiának a kísérleti szérumot, aki a sugárbalesetekor felszínre tört. Bruce-t tehát abszolút tragikum lengi körül: mindig egyedül volt, mostantól pedig retteghet az őt üldöző világtól. Ha pedig a düh elborítja, átváltozik, és ki tudja, mit tesz az emberekkel maga körül.

Türelmemet vesztettem, ahogy a sekélyes jellemeket semmi nem próbálja irányba terelni. Még a Hulk se igazán. Nem tudott megragadni Bruce sorsa: nincs érdekes vonása, nem látom rajta a kedvességet, vagy ha már itt tartunk, az indulatot.
A legrosszabb mégis az benne, hogy nem elég proaktív. Banner olyan szinten nem ura a saját életének - a Hulk előtt és után is -, ami már szánalmas. Bármennyi baljós titok vagy épp fizikai veszedelem lengi be egy férfi életét, nem temetkezhet bele abba a tudatba, hogy el van átkozva, és a fejleményekre van utalva. Hogy valami majd csak lesz, míg ő elvonultan kutatkodik, válaszokat keresve.

Bettyt, a férfi szerelmét is amolyan zsenge, enervált bábunak látom. A "szerelme" Bruce iránt teljesen hamis: gyengéd érzelmek helyett csak álmatag, lereagálatlan lézengést produkál. Ahogy pedig Bruce felé törődést mutat, az önámítással és cinizmussal van itatva. Taszított és 1-2 ponton dühített is a nő viselkedése, így őérte is lehetlenség aggódni, pl. mikor Bruce apja mutáns kutyákat ereszt a közelébe.

Ami Betty saját apja illeti, ő katonatiszt, egyike azoknak, akik üldözik Bruce-t. Tehát elvileg ő a második antagonistája ennek a movie-nak. Egyetlenegyszer rémlik, hogy komolyabb bírálatot fogalmazna meg apján, amiért nem hajlandó esélyt adni Bruce-nak. Hogy azért hiszi menthetetlennek  a férfit, mert így kényelmesebb gondolnia.

Nem nehéz kivenni a párhuzamot a két apaalak között. Betty és Bruce faterja egyaránt önző, valódi érzelmekről csak álmodó szemétláda. Betty sosem beszél apjával, Bruce pedig halottnak hitte az övét. Mindkét férfi özvegy, gyermekeik előtt titkolóznak, és kihasználják az embereket maguk körül. Bár David emellé még megalomániával is küszködik, mindkét ember meggyőződése, hogy szülőként birtokolják a gyerekeik sorsát. Aztán is, hogy már felnőtté váltak. És az a legszomorúbb, hogy az a két "felnőtt" lelkileg tényleg annyira fejletlen, hogy kölyökként érdemes kezelni őket.

Mikor már borítékoltam, hogy a produkció már nem tudja alulmúlni magát, következett az utolsó 20-25 perc. Az apa gyakorlatilag teljesen meghülyül ebben a szakaszban. Ő és Bruce is katonai őrizetbe kerültek, de Betty apja megengedi, hogy utoljára még beszélhessenek. David újfent arról győzködi Bruce-t, hogy erejével segítse az ő tervét, ami... sosem derül ki egyértelműen, hogy micsoda. Nem beszélve arról, hogy a Hulkot nevezi "az igazi fiának". Ezek után nem értem, mit vár Bruce-tól.
A nemleges válaszra pedig magából kikelve kezd ordibálni, hogy mennyire gyűlöli a kormányt és a társadalmat. Mivel az ő torz elméjében azok tehetnek kísérletei megszakadásáról, illetve hogy feleségét és önnön szabadságát is elveszítette sok-sok évvel ezelőtt. Következzen a végső csata: Mortal Kombat: Annihilation színvonalra érdemes számítani. Kiderül, hogy az idősebb Banner teste képes elnyelni az elektromosságot. Ettől pedig egy nagy, körvonalakkal nem nagyon rendelkező parazita-szörnyeteggé változik, megpróbálja a Hulkot is elnyelni, ám kudarcot vall és elpusztul.

Magáról a Hulkról sem tudok jót mondani. A mozgása és összkülleme sosem győzött meg igazán, menekülését a sivatagon keresztül a nagyvárosba csak mozgási ingerként érzékeltem. A nagy visszaváltozás Betty karjaiba csak azért lett jelenet a többitől, mert a színészek itt végre komolyan próbálnak kötődést szimulálni a másik iránt. Amellett, hogy túl későn jön, tudatosítja, hogy idáig semmi emocionális töltet nem volt a romantikus szálban - vagy ha már itt tartunk, a többiben sem.

Ang Lee Hulkját pontszám szerint alig

-re tartom. Katasztrófasújtotta övezet úgy egész élményként, mint filmes konstrukcióként.