Star Wars Ünnepi Különkiadás

A Star Wars népszerűségét volt hivatott meglovagolni az a majdnem 2 órás szalaganyag, mely 1978-ban látta meg a napvilágot. Akárcsak mondjuk a Supergirl, a Holiday Special is egy elfeledett spin-off egy legendás franchise múltjában. Annyira, hogy maga George Lucas is megtagadta, pedig számára köztudottan a filmek üzleti haszna az első.

Az utóbbi pár évben egyre többen veszik elő ezt a filmet kritikaalanyként; én is tőlük szereztem tudomást a létezéséről. Legtöbben szörnyszülöttként tekintenek rá. Nem vagyok divatkövető alkat; nem ítélek el egy produkciót, hogy megszerettessem magam másokkal. De a népszerű hozzáállás azt 'szem ezesetben jogos.   
A Különkiadás TV-reklám, nem valódi film. Mint önálló alkotás, képtelenül sanyarú, SW-rajongók számára büntetésnek is beillő élményt kapunk, ha egyhuzamban megtekintjük. Alkotóelemei és az egyes jelenetek benne merő kifogások, hogy a IV. rész sztárjaival reklámozzák a Star Wars fantáziavilágát. A szomorú az benne, hogy épp azt rombolja le, a hitelességre való törekvés legelemibb szikrája nélkül.

A történet nagyjából ez:

Egy birodalmi csapat beront Chewbacca kashyyyk-i családjához. Han és Csubi odamegy megállítani őket;
The End.


A fenti leírás az eseménysor tömör lényege. Valódi cselekmény itt nem létezik. Összefüggő sztori helyett kétfajta jelenettípust váltogatnak: az egyikben Az Új reményben játszó színészek, a másikban bemutatás nélküli vadidegenek (szakácsnő, technikus, bolti eladó, holo-táncosnő stb.) tűnnek föl és beszélnek tárgy nélkül. Nem bírok rájönni, kinek készült ez a movie.
Azoktól a szcénáktól azért várnánk némi értelmességet, ahol Mark Hamill, Carrie Fisher és Harrison Ford szerepel. De nincs. Kizárólag kosztümjeikkel keltik azt a látszatot, mintha Luke, Leia és Han lenne előttünk. És amit csinálnak, az még a filmbéli események szempontjából is mellékes: A IV. rész odavágott helyszínein pózolnak, énekelnek vagy bájcsevegnek - többnyire épp Chewbacca rokonaival.

Létezik egy magyarázat nélküli mítosz az Élet Napjáról, ami a jelek szerint valamiféle közismert ünnep.  Solo és Csubi is ennek kapcsán igyekeznek a Kashyyykra, majd mentik meg végül a vuki-famíliát, Lumpyt, Itchyt és Mallát. Nem mondom meg, ki milyen rokona, mert ennek az információnak - sajnos - nincs jelentősége. Az se egészen világos, hogy az itteni események a Halálcsillag felrobbanása előtt vagy után történnek (valószínűleg közvetlenül utána).

 Nagyon hamar kitűnik, hogy magát a produkciót sem érdekli, kik és hányan nézik meg - ha ugyan megnézik. Az első negyedóra egy összefüggő hörgésmaraton. A behemót lények vuki-nyelven beszélgetnek egy bútorozott faházban. Nem elég, hogy ez apropó nélküli időhúzás, még lehetetlenül lassú és unalmas is. Amit pedig a legtöbb ember a leginkább nehezményezhet: semmilyen fogódzónk nincs arra nézve, hogy melyik szavuk mit jelenthet. Pedig erre aránylag könnyen találhattak volna elfogadható megoldást már a 70-es évek végén: (

• felirat;
• a történet része, hogy az emberi nyelvet gyakorolják;
• menetközben elhelyezett nyomok/utalások;
• egy ember (nem feltétlenül Han Solo), aki embernyelven beszél hozzájuk és válaszol nekik).

 stb.

Valahol a vége felé van egy szakasz, ahol a film szó szerint rajzolt formátumba helyeződik át! A Birodalom néhány felderítője megjelenik a vuki családnál, mert lázadók után kutatnak náluk. Eközben Lumpy, a legkisebb családtag - fogvatartók szeme láttára - bekapcsol egy képernyőt, és vele együtt mi is figyelemmel kísérhetjük a Skywalker-csapat torzrajzainak kalandjait. Film a filmben, azaz animációs képsorok az élőszereplős fantasy-n belül.
Tekintsünk el egy pillanatra attól, hogy mennyire értelemellenes Lumpynak ez a tette. A rajzfilm-rész grafikájára nem túlzás az ocsmány jelzőt használni. A szereplők arca durva, elmosódott, undor kerülgetne tőle bármely nézői korosztály tagját. Vagyis az Ünnepi Különkiadás még elsődleges célkitűzését sem látja el. Nem teszi népszerűbbé se a Skywalkerek univerzumát, se  a Star Wars névvel árult termékeket. Valószínűleg még utálat tárgyává is képes degradálni az ember sci-fik iránti rajongását.


Nagyon sok aspektus maradt, amit nem is érintettem, de nem változtatna az összképen - ami véletlenszerű történések sorozata, visszataszító hamissággal. Emlékeztet, hogy minden nagy filmes márkanévnek létezik valahol egy Pandora Szelencéje. Ez is egy azok közül.