Alkonyat 3. - Napfogyatkozás

Egy vánszorgó belépő és elmesav folytatása után a Twilight számomra meghalt, mint franchise: az Újholdat nagyjából azon az alapon lehetett "romantikus eposznak" nevezni, mint ahogy a gázkamrákat "zuhanyzónak".

A legtöbb filmfan kívülről fújja az Alkonyat kötelező adalékait:

1. 1 bizonyos szerelmi háromszög;
2. Érzelmekről győzködő szövegtömbök;
3. Bella Swan örökké trófeapozícióban;
4. Fan-service a női és ferde rajongóknak.

Kezdjük a lényeggel: jobb-e David Slade rendezése a 2 korábbi résztől? Nos igen, egy kevéssel. Ennek a fejezetnek végre valódi cselekménye van, nem egy mesterkélt kálvária, hogy ki nem tud ki nélkül élni. Tévedés ne essék: még mindig gyenge az összkép. Érzelmi kifejezőkészség terén a stáb továbbra sem fejlődött, eljátszott figuráik megtartották egocentrikus hajlamaikat. Különösen Edward, aki többször lekezelő, mint megértő a barátnőjével, akár jelen van Jacob, akár nincs. Ebben némiképp emlékeztet Bella apjára, Charlie-ra: az indulat jele nélkül próbál önzően viselkedni, ám a leszerelése viszonylag könnyű.

Ha tehát nem a színészi játék teszi jobbá az Eclipse-t, akkor mi? Akciódúsabb? Fordulatosabb? Kevésbé nyáladzó? Ezek a szempontok is bejátszanak, de úgy vélem, a mérvadó egy 4. aspektus: ez a rész őszintébben nevezi nevén a fő problémákat. Mennyire változtatná meg Bellát fizikailag a vámpírlét, hogyan tolerálja választott párja természetét, és miként mondjon nemet egy barát vallomására. Ezek köztudottan elcsépelt kérdések, melyek amúgy sincsenek okosan taglalva; hiányoznak a velős érvek, hogy érdeklődést generáljanak, és bevonják a nézőt a megoldás keresésébe. 

A cselekmény lényege: egy ismeretlen csoport egyre több vámpírt rabol el, ezért a vérfarkasok és a vámpírok megpróbálnak összedolgozni. Ez volt a szinapszisa például a Penge 2.-nek, csak ott 1 emberi vámpír fogott össze az általa üldözött fajtársaival. Ha tehát kibírjuk az irreleváns közjátékok hosszú műsoridejét (a "szobafogság", Mrs. Swan meglátogatása Floridában, stb.), számítani lehet egy kiterjedt összeütközésre.

Belláról a 3. rész újfent bebizonyítja, hogy halvány jellem.  Még mindig is azt hiszi, hogy az örök élet egyedüli hátránya a "másság". Az érettségi kiosztón egyik diáktársa beszédet mond, ami útmutatásként szolgálna neki: "semmi se állandó", "hibázzatok, amennyit csak tudtok", hogy tudjátok, mik akartok lenni. Azt hiszem, a film azt próbálja kihozni, hogy menjünk bátran a dolgok elébe, mégha hibázunk is. De ez nem Bella álláspontjára tromfol rá? Mert ő épp eldönteni igyekszik valamit, amit Jacob-tól Cullenékig mindenki fatális hibának tart. 

Ami még zavaróbb: erkölcsileg kikezdhető minden, amit mond, illetve csinál - megint.

1. Továbbra is az motiválja, hogy Edward tegye őt vámpírrá, mielőtt hozzámenne feleségül.
2. Jacob-ot korábban megütötte, amiért csókot lopott tőle. Ehhez képest az a karjaiban hordozza "szagálcázás" jogcímén, Bella pedig leplezetlenül bámulja a meztelen felsőtestét.
3. Hozzábújik Jacobhoz Edward szeme láttára, csak mert nem öltözött fel rendesen, és mert Jacobbal szemben Edward hidegvérű.
4. Mikor Jacob a házasság hírére dühösen megöletné magát, azzal tartja vissza, hogy: "Nem akarlak elveszíteni!", aztán: "Csókolj meg!"
5. Egy egész háború készül kitörni, döntően őmiatta, de néhány hangos töprengő mondaton kívül semmi jelét nem adja, hogy ezen gondolkodna.

Egyvalamiben viszont el kell ismerni, hogy Bella tényleg fejlődött: madártávlatból mintha kapizsgálná, hogy képes a Cullenek hasznára lenni. Megbeszéli velük a fejleményeket, próbálja Edwardot és Jacob-ot feltartani az összeugrástól. A maga forszírozott miliőjén ez sikerül is neki: egy jelenetnél Edward és Bella egymással csókolóznak, miközben Jacob őket figyeli meztelen felsőtesttel feszítve a kocsijánál. Ez ugyan nem szándékoltan vicces, de örvendek, hogy az írók - Twilight-standardokhoz képest - itt-ott próbálnak valami önironikus humort csepegtetni egy-egy szövegsorba.

"A hidegekkel"/"újszülöttekkel" kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. Látok logikát abban, hogy első hónapjaiban egy vámpír vérszomjasabb. És hogy "az újszülöttek" emberi szövetei még nem sorvadtak el, így erejük teljében vannak. De mennyire hűek vagy összetartóak, ha a vérszomj ennyire fűti őket? A másik különös jelenség: úgy sérülnek meg, hog testrészeik eltörnek, mint az üveg. Nem úgy lenne logikus, hogy a még emberibb egyed még emberibb módon is hullik el?

A többi speciális látványadalék olyan, hogy minden életformához párosítható egy szép és egy gyatra effekt.

1. Vérfarkasok: szép animáció, de túl hirtelen metamorfózis
2. Vámpírok: remek suhanó-futás, de gyatra, ahogy ide-oda le-fel ugrálnak
3. Hidegek: hatásos, ahogy lecsapnak a célpontjaikra, de az kevésbé, amikor megcsonkítják őket.

Maga az ütközet pedig közepesen hevült dulakodás. Legfontosabb a "védők" előkészületeiben Jasper útmutatása az újszülöttekről. David Slade dicséretére válik, hogy sem a vérfarkasok, sem a vámpírok nem rúgják fel a hadrendet holmi kósza ellenérzés ürügyén. Alice és a többi Cullen lényegében most is a hátukat tartják, hogy Belláék külön maradjanak, előcsalva a támadás értelmi szerzőjét.

Ami Victoriát illeti: tökéletes csődtömeg az egész karakter. Szóval tudta, hogy a vámpír nép figyeli, ezért "Rileyval" toboroztatott sereget, hogy megbosszulja James-t az 1. epizódból. Nem, ez hülyeség. Azon kívül, hogy maga az ötlet mennyire primitív, a nő eszességnek a csíráját sem mutatja. Nem követi nyomon saját terve fázisait, egyetlen tisztességes mondata sincs. A legtöbb, amit ettől a nőtől látunk, hogy elsőrangú futó: akár az Újholdban, most is lefutja a fél erdőt, és a csata közben a hegyen újfent elfutna, ha Edward nem uszítja maga ellen.

Ha meg kellene neveznem a legostobább mozzanatot, akkor az Victoria legyőzésének módszere: döfj valamit magadba, hogy eltereld a vérszívó figyelmét! Bella  Jacob-ék törzsi ülésén hall erről, és később maga is alkalmazza. Hajdan egy nőnemű "hideg" megküzdött a vérfarkas Tahaakival, de halandó felesége önfeláldozása révén győzhetett. "Egyvalami volt emberfeletti benne: a bátorsága". 

Ugye érti az olvasó az elgondolást? Ahelyett, hogy a nő menekülne vagy harcolni próbálna, sebészi ismeretek nélkül pengét hasít magába. A szörnynő másodpercekig mered rá, amitől a jófiú - aki ellen addig nyerésre állt - földre szoríthatja és végezni tud vele. Oké: akkor én meg a MTV székházának felgyújtásakor kifekszem az úttestre, és bízom benne, hogy a szétfröccsenő vérem elég riadalmat kelt, hogy addig bámuljanak, amíg a rendőrség lefegyverzi őket.

Elmondható, hogy tényleg a Napfogyatkozás próbált a legtöbbet kihozni a Twilight témaköréből. Nulla történet helyett legalább már egy rozoga történtet kapunk, a legcsöpögősebb színezék nélkül. Ezt leszámítva azonban megmaradt "uncsi" tinidrámának; hamis érzelmek mesterséges börtöne, némi mozgalmassággal kiegészítve a 2. félidőben. Bella sem a különc tinilány, hanem inkább egy ébredező öntudatú bábmester, aki mindenkire ráakaszkodik, lelkileg "szívja mások vérét".