Furiosa: Történet a Mad Maxből

A Mad Max egyike azon nagy rajongótáború filmcsokroknak, amik kimaradtak az én gyerek- és tinédzserkoromból. Pedig az alapvetés egy ilyen ultranyomorúságos, élelem-, víz-, és energiaforrás-szűk bugyorbolygóról eleve szívbemarkoló téma. Később, felnőttként megismerve a brand-et sem igen ragadta meg a képzelőerőmet ez a sivár, természetileg és agyilag egyaránt lerobbant, egysíkú ócskavas-világ – még cyberpunk-disztópikus sci-fi-ként sem. Ennek ellenére hatásosnak találtam a Mad Max: A harag útját, mely ritka bravúrként lehelt új életet egy évtizedek óta hulla szériába. És a tömeggel együtt én is bírom belőle külön Furiosa karakterét, így a spin-off híre szinte kézenfekvő döntésnek hatott. 

Furiosát még gyerekként rabolták el Dementus emberei, és mikor anyja eljött kiszabadítani, a bandavezér kivégeztette. Miután a lánynak sikerül elszöknie, fiúnak álcázva magát rejtőzött el egy másik kiskirály, Halhatlan Joe rejtekén. Ám mikor évekkel később Dementus összetűzésbe keveredik Joe-val, Furiosa az újdonsült útitársa, Jack segítségével esélyt kap az elégtételre – sőt talán még a hazajutásra is.

Igazából nem sok mondandó kívánkozik ki belőlem erről a produkcióról: látszik a pénz a külsőségein, elsősorban az operatőri munkán. Az akció tempós, törekszik a testközeliségre, a cselekmény pedig váltakozó sikerrel ugyan, de azért be tud vonni minket Furiosa kegyetlen gyerekkorába. Anya Taylor-Joy erős jelenléte a film legjobb lapja, mégha több mint fél órát kell is várni, mire felserdül. Acélos, szófukar ridegségének pedig príma tükörképet nyújt Chris Hemsworth motorszájú Dementus-a. Történet- és szereplőfronton viszont közel sem érzem azt  munkaráfordítást, amit a médiában agyondicsért látványelemek kaptak.

Tanakodtam magamban a film alatt, mit gondoljak erről az áriázó csöves-Jézusról, aki feltűnési viszketegséget kap, bárki is épp a hallgatósága. Sem Hemsworth, sem a forgatókönyvírók nem erőltették meg magukat az új fő szemét tervezésekor, de azt azért azt se mondanám, hogy "gyűlöltem" volna Dementus-t. Nem valami nagy szám, Halhatlan Joe mellett pedig annyi karizma szorult belé, mint egy elvonóról szökött gitárosba. Viszont bírtam, hogy ezzel a laza, mégis gyakorlatias hozzáállással kezeli, hogy egy ilyen kilátástalan porfészek planétán kell örökké vért izzadniuk a napi túlélésért – bármi és bárki árán. Sőt, olykor még meg is mosolyogtam tőle ezeket a nagyhangú lózungokat, amiket előad – amikor épp nem fárasztottak. 

Furcsamód épp az utolsó szájmaratonja a legjobbik, amikor Furiosa egyedül marad a bukott vezérrel a sivatagban. Dementus mintha az élő ellen-reklámja volna a bosszúállásnak: Furiosa az anyját, az egész gyerekkorát és az egyik alkarját is elvesztette egy ilyen pihent agyú, nihilista tetű miatt, aki még fölismerni is alig bírja őt. Nem fél a haláltól, sőt az irgalom nélküli megtorlást a korszak velejárójaként fogadná el – még a saját bőrén is. 

"Sose leszek olyan, mint te."
"Máris olyan vagy!" 

Pont ezért méltóan hatásos büntetés, hogy Furiosa egy szimbiotikus gyümölcsfához szögezi őt, mely az élő Dementus testében gyökeret verve ad termést, hosszú évekig nyújtva el a lassú kínszenvedését. Ez a pár perc a legvégén többet ért számomra az összes motoros-puskás-turbinás-láncos-tákolmányos zajkelléknél a filmben.

George Miller, a Mad Max-mozik szülőatyja még 80. évében is tud rendezni, ezt megállapíthattam. De mondom: maga ez a neobarbár világkép nem invitálja gondolatok, megoldások vagy kapcsolódási pontok keresésére a fantáziámat, és nem sok sztorilehetőséget láttat velem, amit érdemes volna kifejteni. Furiosa jogosan kapta meg eredettörténetét, de úgy érzem, a hibrid stílus mögött vázlatszerű, ide-oda-tologatós jellegű maradt a szereplők kezelése. Az emberiség mentális leépülése hihető ugyan egy világkatasztrófa után, de ez már cyberpunk-akciófilmnél is rég elnyűtt formula, amit nem egyszer láttam érdekesebben hasznosítani.

A Furiosa: Történet a Mad Maxből egy átlagos minősítést kap tőlem, azaz 3/5-öt.

 

Beverly Hills-i zsaru 4. - Axel Foley

Valahogy ezeknél a haverzsarus akciófilmeknél se akar összejönni egy ütős kis quarta felvonás...

Rosszabb a rossznál ómenként, ha egy több-tízmilliós, már kész projekt egyből  streaming-platformon landol. Nos, Adil El Arbi és Bilall Fallah hírhedt Batgirl-je még odáig se jutott el, a Bad Boys-franchise-hoz pedig hozzáadtak előbb egy jó, majd egy trapa folytatást, így nem túl lelkesítő találgatni, mi lett volna, ha ugyanez a duó hajdan nem utasítja vissza egy másik zsarus akciókomédia rendezését. Egy olyanét, ami több évtizedes vajúdás után kis híján halva született a világra.

 

Hiába sorolnám az alkotók nevét – kezdve egy amúgy zöldfülű rendezőével – köztudott, hogy a Beverly Hills-i zsaru: Axel Foley kinek a száma. Ez az Eddie Murphy-show: a színész-producer évtizedek után legismertebb szerepében lubickolhat kedvére, lelkesen lovagolva az ún. „hagyaték-filmek” divathullámán, mivel sztártársai is még épek és (lekopogjuk) egészségesek. A nagy Axel–Billy–Taggart trión túl még a díszbuzi Serge is bájvigyoroghat egyet, Axel randalírozása meg szájömlése dettó a régi. Mi más kellhetne még – mármint: mindazt leszámítva, amitől erős, érdekes, élvezetes lesz egy akciófilm tartalma, trükk-tára, története?

 

 

Axel Foley mit sem konyult nyugdíjas korára. Ám annyi sok év nyomozósdi és anyagi kár után Detroit utcáin ismét Beverly Hills-be szólítja őt az élet: rég nem látott lányát, az ügyvéd Jane-t halálosan megfenyegetik, régi haverja, Billy Rosewood pedig köddé vált. Taggart parancsnok még űzi a szakmát, ám Axel mégse őrá számíthat leginkább a zűrös korrupciós ügyben, nem is Jane-re, hanem Jane ex-pasijára, Bobby Abbott nyomozóra.

Fantáziaszegénységnek hívják a betegségét, amiben az „Axel F” szenved. 30 éve dajkált, sokszor bedöglött projekt-ről beszélünk, és ez a megviseltség, ez a bizonytalanság bizony kiütközik a végső verzión. Ez a legjobb fő fenyegetés, amit ki tudtak találni ennyi átírás után? Egy kartell-barát rendőrtiszt Los Angeles luxusnegyedében? Olyan is van a pályán? Akinek ráadásul a képére, sőt a ruházatára van írva, hogy nyakig bűnös, mégis csak Axel-nek tűnik föl a dolog. 

Személyes drámának pedig belökték, hogy Foley elvált, munkaholista, távol élő lányát nem is próbálta látogatni, míg az felnőtt. Ezt Axel-ről én akkor hiszem el, ha piros hó esik a talajról vissza föl a felhőbe. Eddie Murphy-nek sem értem, hogy nem tűnt föl, hogy ez mennyire roncsolja a karakter sztori-lábait, holott ő maga mondta, hogy kevésbé borzalmas zárást akar a franchise-nak, mint az égés Wonderworld-ben. Pont neki kellett, hogy legyen beleszólása ebbe.

Akkor meg az új rész írása MIÉRT lett ilyen örömtelen és illúzióromboló?

"Miattad. Csakis miattad, Eddie."

Ha legalább a párbeszédjük két értelmes felnőtté lenne, hihetővé kozmetikázhatták volna a szálat. De ez a kín-a-seggben pi*** – akit a film elején még a saját kocsijában lógattak le egy épületről – akkor is leordítja az irháját védő apját, ha az nem is mond vagy tesz épp semmi rosszat. Férfiikon-gyűlölet kipipálva, L.A.! 

Axel és barátai jelene kicsit sem tükrözi, hogy tartalmas életük lett volna, ami azért eléggé gyomorszájba vágás lehet a rajongóknak. Végig az süt a zsaruszereplőkről, mintha csak azért köröztek volna a melójukban céltalanul, hogy ne legyen hajléktalan belőlük. Még az sem igazán mondható, hogy a 80-as években rekedtek volna: Axel éppoly energikus, amilyen öröktől fogva, és az arcán se látni a korát. Oké! De Billy Rosewood, talán a 2. ember mögötte egy unott, asszisztáló figura lett, aki alig van benne egyáltalán a filmben, holott gyöngyszeme volt az első két résznek, és mentsége a harmadiknak.

Apropó Beverly Hills-i zsaru 3.: az ott 2 mondattal nyugdíjassá címkézett Taggart-et most 1 mondattal visszahozták. Sőt: vak komondorként ádázan védi a szuper-gyanús fő szemetet, csak mert a protezsáltja volt, és ordítva kukázza ki azt a „40 év barátságot” Billy-vel és Axel-lel, amire pont ő hivatkozik! Valahogy ezek a drámainak szánt kirohanások mind visszafelé sülnek el. És ez az otromba seggfej marad John Taggart a várva várt 4. részben, egész amíg a fő görény el nem kezd rájuk lőni a nyílt utcán, mint egy hülye. Ez aztán tisztelgés az örökségül kapott karakterek előtt!

 

 

Ezek után adja magát az a kérdés, amit pl. a Christopher Reeve-Superman rajongói is föl kellett tegyenek: melyik rosszabb, a 3 vagy a 4 ? Mindkét „3. rész” sivárnak és kihipózottnak hat az első kettő mellett, a humor többnyire erőltetett, élén egy amúgy becsben tartott fekete komikussal. Mindkét címfigurát játszó sztár elégedetlen volt a 3-mal, és egy méltóbb 4-ben reménykedett. Mindkét „4. rész” jobban rágyúrt a régi színészek visszahozására, kicsit több az akció, de a külcsínen nem látni a büdzsépénzt. Lehidaltam, hogy hivatalosan 150 millába fájt Murphy nosztalgiavonata, melynek vélhetően nem csekély hányada landolt pont az ő zsebében. 

„Be kell szarni! 

Ti tényleg nem érzitek, hogy ezeknél büdös valami?” 

 

 

Azt amúgy még meg is tudom érteni, hogy – míg a Superman 4. középtájt dobott be egy, az 1. részből majmolt népszerű jelenetet, hogy egyből el is felejtse, addig – az Axel F utolsó pár perce, voltaképp epilógusa gyúr legjobban a szimpátiánkra, ahol Axel vidáman beül a kocsiba az őt figyelő Billy és Taggart mellé. Há' mégiscsak jobb érzés egy ilyen kedves kis nosztalgiajelenettel végső búcsút vennünk a szériától és a srácoktól, nem? Csakhogy ez már túl kevés, túl későn. Olyan másfél órát koronáz meg a nagy trió újra-találkája, ahol az akció jó ha tűrhető, túl sok a szájtépés, maga a bűnügy vagy a felderítése kicsit se köti le a nézőt, és a főhős minden poénja ellenére a többiek vagy feledhetők vagy ellenszenvesek. 

 

Nos, a málé 3. rész után az Axel Foley picit jobb lett ugyan, de minden piros pontjához odapasszint legalább egy feketét is. Több régi arcot vonszol vissza, de mostohábban is bánik velük, és teljesen mondvacsinált benne az apa-lánya-szál, amit a csak néhol betaláló humor nem feledtet. Átlagosnak akartam belőni értékre, de a fakezű műdráma mellett az a leleményesség sincs meg, ami Eddie Murphy tehetségét jól tudná kibontakoztatni, és ez nem menthető ki azzal, hogy már nem a XX. század végén járunk. Eddie, ennyi év meg strapa egy ilyen beintésért ??

 

2/5-öt adok meg rá.