Beverly Hills-i zsaru 4. - Axel Foley

Valahogy ezeknél a haverzsarus akciófilmeknél se akar összejönni egy ütős kis quarta felvonás...

Rosszabb a rossznál ómenként, ha egy több-tízmilliós, már kész projekt egyből  streaming-platformon landol. Nos, Adil El Arbi és Bilall Fallah hírhedt Batgirl-je még odáig se jutott el, a Bad Boys-franchise-hoz pedig hozzáadtak előbb egy jó, majd egy trapa folytatást, így nem túl lelkesítő találgatni, mi lett volna, ha ugyanez a duó hajdan nem utasítja vissza egy másik zsarus akciókomédia rendezését. Egy olyanét, ami több évtizedes vajúdás után kis híján halva született a világra.

 

Hiába sorolnám az alkotók nevét – kezdve egy amúgy zöldfülű rendezőével – köztudott, hogy a Beverly Hills-i zsaru: Axel Foley kinek a száma. Ez az Eddie Murphy-show: a színész-producer évtizedek után legismertebb szerepében lubickolhat kedvére, lelkesen lovagolva az ún. „hagyaték-filmek” divathullámán, mivel sztártársai is még épek és (lekopogjuk) egészségesek. A nagy Axel–Billy–Taggart trión túl még a díszbuzi Serge is bájvigyoroghat egyet, Axel randalírozása meg szájömlése dettó a régi. Mi más kellhetne még – mármint: mindazt leszámítva, amitől erős, érdekes, élvezetes lesz egy akciófilm tartalma, trükk-tára, története?

 

 

Axel Foley mit sem konyult nyugdíjas korára. Ám annyi sok év nyomozósdi és anyagi kár után Detroit utcáin ismét Beverly Hills-be szólítja őt az élet: rég nem látott lányát, az ügyvéd Jane-t halálosan megfenyegetik, régi haverja, Billy Rosewood pedig köddé vált. Taggart parancsnok még űzi a szakmát, ám Axel mégse őrá számíthat leginkább a zűrös korrupciós ügyben, nem is Jane-re, hanem Jane ex-pasijára, Bobby Abbott nyomozóra.

Fantáziaszegénységnek hívják a betegségét, amiben az „Axel F” szenved. 30 éve dajkált, sokszor bedöglött projekt-ről beszélünk, és ez a megviseltség, ez a bizonytalanság bizony kiütközik a végső verzión. Ez a legjobb fő fenyegetés, amit ki tudtak találni ennyi átírás után? Egy kartell-barát rendőrtiszt Los Angeles luxusnegyedében? Olyan is van a pályán? Akinek ráadásul a képére, sőt a ruházatára van írva, hogy nyakig bűnös, mégis csak Axel-nek tűnik föl a dolog. 

Személyes drámának pedig belökték, hogy Foley elvált, munkaholista, távol élő lányát nem is próbálta látogatni, míg az felnőtt. Ezt Axel-ről én akkor hiszem el, ha piros hó esik a talajról vissza föl a felhőbe. Eddie Murphy-nek sem értem, hogy nem tűnt föl, hogy ez mennyire roncsolja a karakter sztori-lábait, holott ő maga mondta, hogy kevésbé borzalmas zárást akar a franchise-nak, mint az égés Wonderworld-ben. Pont neki kellett, hogy legyen beleszólása ebbe.

Akkor meg az új rész írása MIÉRT lett ilyen örömtelen és illúzióromboló?

"Miattad. Csakis miattad, Eddie."

Ha legalább a párbeszédjük két értelmes felnőtté lenne, hihetővé kozmetikázhatták volna a szálat. De ez a kín-a-seggben pi*** – akit a film elején még a saját kocsijában lógattak le egy épületről – akkor is leordítja az irháját védő apját, ha az nem is mond vagy tesz épp semmi rosszat. Férfiikon-gyűlölet kipipálva, L.A.! 

Axel és barátai jelene kicsit sem tükrözi, hogy tartalmas életük lett volna, ami azért eléggé gyomorszájba vágás lehet a rajongóknak. Végig az süt a zsaruszereplőkről, mintha csak azért köröztek volna a melójukban céltalanul, hogy ne legyen hajléktalan belőlük. Még az sem igazán mondható, hogy a 80-as években rekedtek volna: Axel éppoly energikus, amilyen öröktől fogva, és az arcán se látni a korát. Oké! De Billy Rosewood, talán a 2. ember mögötte egy unott, asszisztáló figura lett, aki alig van benne egyáltalán a filmben, holott gyöngyszeme volt az első két résznek, és mentsége a harmadiknak.

Apropó Beverly Hills-i zsaru 3.: az ott 2 mondattal nyugdíjassá címkézett Taggart-et most 1 mondattal visszahozták. Sőt: vak komondorként ádázan védi a szuper-gyanús fő szemetet, csak mert a protezsáltja volt, és ordítva kukázza ki azt a „40 év barátságot” Billy-vel és Axel-lel, amire pont ő hivatkozik! Valahogy ezek a drámainak szánt kirohanások mind visszafelé sülnek el. És ez az otromba seggfej marad John Taggart a várva várt 4. részben, egész amíg a fő görény el nem kezd rájuk lőni a nyílt utcán, mint egy hülye. Ez aztán tisztelgés az örökségül kapott karakterek előtt!

 

 

Ezek után adja magát az a kérdés, amit pl. a Christopher Reeve-Superman rajongói is föl kellett tegyenek: melyik rosszabb, a 3 vagy a 4 ? Mindkét „3. rész” sivárnak és kihipózottnak hat az első kettő mellett, a humor többnyire erőltetett, élén egy amúgy becsben tartott fekete komikussal. Mindkét címfigurát játszó sztár elégedetlen volt a 3-mal, és egy méltóbb 4-ben reménykedett. Mindkét „4. rész” jobban rágyúrt a régi színészek visszahozására, kicsit több az akció, de a külcsínen nem látni a büdzsépénzt. Lehidaltam, hogy hivatalosan 150 millába fájt Murphy nosztalgiavonata, melynek vélhetően nem csekély hányada landolt pont az ő zsebében. 

„Be kell szarni! 

Ti tényleg nem érzitek, hogy ezeknél büdös valami?” 

 

 

Azt amúgy még meg is tudom érteni, hogy – míg a Superman 4. középtájt dobott be egy, az 1. részből majmolt népszerű jelenetet, hogy egyből el is felejtse, addig – az Axel F utolsó pár perce, voltaképp epilógusa gyúr legjobban a szimpátiánkra, ahol Axel vidáman beül a kocsiba az őt figyelő Billy és Taggart mellé. Há' mégiscsak jobb érzés egy ilyen kedves kis nosztalgiajelenettel végső búcsút vennünk a szériától és a srácoktól, nem? Csakhogy ez már túl kevés, túl későn. Olyan másfél órát koronáz meg a nagy trió újra-találkája, ahol az akció jó ha tűrhető, túl sok a szájtépés, maga a bűnügy vagy a felderítése kicsit se köti le a nézőt, és a főhős minden poénja ellenére a többiek vagy feledhetők vagy ellenszenvesek. 

 

Nos, a málé 3. rész után az Axel Foley picit jobb lett ugyan, de minden piros pontjához odapasszint legalább egy feketét is. Több régi arcot vonszol vissza, de mostohábban is bánik velük, és teljesen mondvacsinált benne az apa-lánya-szál, amit a csak néhol betaláló humor nem feledtet. Átlagosnak akartam belőni értékre, de a fakezű műdráma mellett az a leleményesség sincs meg, ami Eddie Murphy tehetségét jól tudná kibontakoztatni, és ez nem menthető ki azzal, hogy már nem a XX. század végén járunk. Eddie, ennyi év meg strapa egy ilyen beintésért ??

 

2/5-öt adok meg rá.