X-men: Sötét Főnix

Ez komoly??!

Az alakváltó hidrogénszöszi neve... 
Vuk 
??????

Akárcsak az élőszereplős Aladdin-remake, a Sötét Főnix is önmagának egy korábbi verzióját sminkeli, új sztárgárdával, de jobbára csak a szöszmötölés szintjén. Leginkább azt púderolják benne, hogy az X-men: Az ellenállás végében a Főnix maga az igazi Jean Grey, pontosabban a benne elnyomott elementáris pusztítóerő, mely a felszínre törve eluralta a tudatosságát (mint eredetileg a képregényben), nem pedig egy kozmikus eredetű entitás, amely Jean éntudatával népirtásba kezdett (mint később a képregényben). Garantálható, hogy már a film felénél sem fogja érdekelni a nézőt, melyik verzióval dolgozik ez a movie.

Bámulatos, hogy a Fox még mindig küszködik újabb X-men-filmeket kicsikarni, hogy a jogok ne jussanak vissza a Marvelhoz, habár azóta már mindkét stúdió Disney-védnökség alatt áll. Mert ez az egyetlen oka, hogy ez a film létezik; mintha egy épp bezárt autógyárból még kivontatnák az utolsó, hiányos alvázzal készült tragacsot, ami volán, történetmotor vagy kreatív üzemanyag nélkül robog előre. És Simon Kinberg, aki a széria írója és producere már a 3. rész óta, még a biztonsági pályára sem tud ráállni, mert sem az eseménysor, sem a karakterdráma nem működik, így az egész tákolmány végül az árokban köt ki.

Szíjat hasítanék a rendező legújabb forgatókönyvéből: végig ordít a színészekről, hogy rutinnal próbálják kompenzálni a trehány írást és az amatőr rendezői utasításokat! A karakterek málló viaszbábuk eddigi önmagukhoz képest, mint általában, ha egy folytatás csak gyors pénzmarkolás gyanánt lett kierőszakolva. 

A nagy visszatérők, mint Michael Fassbender, Jennifer Lawrence és James McAvoy olyan fájóan fásultan játszanak, hogy könyörületes lett volna mindhármuk figuráját kinyírni a filmben. Egyszerűen nem akarnak itt lenni, vagy a csekk vagy a szerződés kötelezi őket túlórára az X-porondon.

Sophie Turner-nek szerintem még érnie kell személyes kisugárzás terén; nem elég mágnesező a jelenléte ahhoz, hogy az ő Jean Grey-ét tegyék meg az események figyelemközpontjává, sőt kiváltóokává. Értelem alig tetten érhető abban, ahogy a komikus fénylény az űrmentőakció után belé hatol és elmásítja a pszichéjét. Megelevenedett kataklizma helyett egy álmosan toporzékoló, koraérett kislányt látunk, aki azt se tudja, mit akar, csak ez a zsenge szabadságvágy pumpálja belülről. 

A mélypont azonban szegény Jessica Chastain: hidrogénszőke hajával és irritáló fapofájával bicskanyitogató jelenség. A párbeszédek eleve borzasztók, de a szöveg az alakváltók népéről és a Jean-t megszálló űrerő háttere olyan jelentéktelen kotyavalékgőz, hogy még a film klimaxharca előtt teljesen elfelejtjük. Hiába piszkálják Jean felelősségét a halálesetekben, amiket akaratlanul okozott, vagy akár Xavier-ét, aki egy mentális blokkal titokban elnyomta a lány erejét. Az egésznek annyi lenyomata marad a nézőben, hogy a zavarodott vöröshajú lánylényt megkörnyékezi az alantas fehérhajú, beszív egy adagot a szupererejéből, majd amaz végre a fejéhez kapva leiskolázza, és eltűnik.

Azóta sok online-kritikus a széria mélypontjának kiáltotta ki az X-men: Dark Phoenix-et. Nálam e címet továbbra is az Apokalipszis birtokolja ugyan, de így is közeli 2. vagy 3. helyezett nálam ez a darab. Semmi erő vagy elhivatottság nem érződik belőle, nonszensz és céltalan a narratívája, a színészek meg csak vergődnek a trehány írás-rendezés csapdájában. Elkellne már az X-men szériának egy olyan rajongói bojkott, mint amit Az Utolsó Jedik után kapott a Star Wars-franchise.


2/5-öt adok rá.