Godzilla 2. - A szörnyek királya

Szegény Godzilla...! 

Már a 2010-es évek végén járunk, és úgy tűnik, sose lesz több Japánból csórt retro relikviánál, amit úgy mutogatnak, mint vadakat az állatkertben. Eddig még a '14-es reboot hozta ki a legtöbbet belőle, és az is kevesebb volt a kelleténél. Ott a csontszáraz családi és a dilettáns katonai szál kipárolták ugyan a történet velejét, de a tónusárnyalatot szerintem jól eltalálták, és magát Godzillát – ha bántóan csekély ideig is, de – méltósággal és tisztelettel ábrázolták. Nem megmentő volt, de nem is holmi őrült rombolásimádó szörnyeteg: egy új természeti erőként lépett a modern világ elé, amely most már kénytelen tudomásul venni az ő és a többi óriás létezését a Földön.

Gareth Edwards-szal mintha a méltóság és az értelem is eltávozott volna a WB kis kaijuverzumából. Helyettese, Michael Dougherty, aki a forgatókönyvön is dolgozott, semmi önálló ötletet vagy alkotói víziót nem tudott a folytatásba fecskendezni. „A szörnyek királya” alias "Godzilla 2." nem több vonalazott bevásárlólistánál, de a lélektelen, zagyva, gyomorba öklelően ostoba fajtából. Megpróbálom matekképletként leírni a Warnerhez hasonló nagy stúdiók észjárását egy ilyesféle projekt-ről: 

  (Atomevő Gigagyík

+ több titánszörny, másnéven kaiju 
+ több családi agónia 
+ több tudományos-katonai mocorgás

– tökölés a kifinomult hangulatteremtéssel 
– tökölés a témakör okos körüljárásával
– tökölés a hihető jellem- és motivációépítéssel)

és mindez ÷ az alapszintű józan ésszel

= Atomevő Gigagyík 2.

Öt év telt el Godzilla san francisco-i győzelme óta a MUTO-k fölött. Dr. Emma Russel paleontológus a terroristavezér Jonah-hal több nemrég talált kaiju-t feléleszt, hogy helyreálljon a bolygó ökológiai egyensúlya. A dolog visszaüt, mert az egyik szörny, Ghidora önállósul, hogy feléleszthesse a többi titánt. Közben a Monarch intézettől Dr. Ishiro Serizawa pont Emma elvonult ex-ét, Markot vonja be a küldetésbe, habár ő utálja az óriást. De mikor látszólag sikerül kinyírni Ghidorát és Godzillát, kiderül, hogy előbbit csak az utóbbi képes megfékezni. Hoppá…!

Mielőtt logikai bakik után túrkálnék, előszedem azt, amit az átlag leginkább vár egy ilyen „szörnyes filmtől”: az „izgi szörnybunyókat”. Godzilla és általában a kaiju-k mutatósan néznek ki, ezt nem tagadom. Sokkal többet viszont így se szerepelnek, mint korábban, ellenben a harcaik nyögnek a súlytalanságtól; a viharos háttér például az elmosódottság érzetét kelti, bármilyen éles is a képminőség. Míg a MUTO-k elleni összecsapást jobban megágyazták és személyesebbnek hatott, itt csak több nagy CGI-hústömeg időnként duhajkodik picit (esetleg megrövidül egy fejjel), körülöttük meg ott legyeskedünk mi, az ügyetlen homo sapiensecskék. 

Mindegy, mennyit beszélnek róla: ez nem igazán Godzilla filmje. Ő van a címben, övé a diadal a végén... és valahogy mégse az ő története. „A szörnyek igazi királyát” (Ghidora, mint földönkívüli szörny a „hamis király”) szinte elföldelik egy csomó savanyúképű töltelékalak és azok üres locsogásai közé; sem a titánok, sem az emberek – kivéve az 1. részből visszatért Serizawát – nem érzékelik igazán a jelenlétét, s így a néző sem a jelentőségét a történetben. Rétegenként kell lehámozni a sok sallangot Godzilla mellől: 

1. a sablonsztori és jellegtelen katasztrófapornó esélyt se adnak a szereplőknek; 
2. a színtelen-szagtalan emberszereplők csak rabolják az időt a szörnyektől; 
3. az új szörnyek (Mothra, Ghidorah, Rodan) mutogatása pedig fontosabb, mint Godzilla sorsának alakulása.

Aki az 1. részben utálta az emberoldalt, be se üljön erre! A férfiak és nők itt idegenes dumarobotok, akiknek minimális életszerűség sincs a gondolkodásukban. Még mindig ott tart Washington, hogy a kaiju-probléma megoldása, ha Godzillát egyszerűen fölrobbantják? Az egy dolog, hogy Mark, az iszákos-családfő-sztereotípia ennyire fafejű, révén, hogy könnyebb Godzillát okolnia fia hajdani haláláért. Na de a hadvezetés?! Aztán persze rúgkapálnak, hogy a Monarch gyorsítsa föl szegényke gyógyulását/feltöltődését egy cuki kis bombával, mígnem Serizawa – a két film egyetlen karaktere, aki érdekelt, él-e vagy hal – beáldozza magát, végső bizonyságot téve ezzel hite mellett, hogy Gojira a világ egyensúlyának őre. Sajnálom Ken Watanabe-t: az ő figuráján kívül az összes humán 1) üres szócső, 2) inkompetens ál-szakértő 3) vagy kapitális vadbarom, X) vagy a három elegye.

Mégha félre is teszem, hogy elvileg tudósdoktorok reagálnak a gimisek szintjén krízishelyzetekben, akkor is zagyvaság az, hogy ki, mit és miért akar elérni itt. Miért akarják Emmáék mindenképp fölébreszteni a kaiju-kat, ahelyett, hogy ráhagynák a természetre, ami amúgy is az ember ellen védekezik? Talán mert ők, a titánpártiak kivonták magukat a kultúránk káros aspektusai alól? Emma kijelenti, hogy "járvány vagyunk" a Földre nézve, és ennek immunválaszát a kaiju-k jelentik: ezért különbözött össze férjével, és most lányával, Madisonnal is. Diónyi aggyal fölfogható, mi volna itt a tényleges üzenet: nem maga a fajunk, hanem a mai ipari civilizáció, annak felelőtlen felélő-kisajtoló működése okozza az ökoszisztéma általános pusztulását.

Nem elég, hogy egy Captain Planet-epizód is többet mond erről a témáról, de az ezen civakodók konkrétan az idegeimre mentek. Esküszöm: a teljes Russel-családot felfalattam volna valamelyik titánnal, hogy tűnjenek el a cselekményből! És a hab a tortán Emma későbbi "nagy" felismerése. Figyelem, kérem… „Király Ghidorah” rosszabb, mint az emberiség! Ugyanis ha a többi kaiju-t maga mellé állítja, átformálhatja az életet a bolygón – annak ellenére, hogy az Orca, Emma és Mark régi találmánya képes egy szelídítő frekvencián elédesgetni tőle a „híveit”…! 

Ha valaki a King of the Monsters-t nézi meg elsőként, aligha fogja Godzillát és társait többnek látni puszta mesefiguránál. Aligha fogja bennük meglátni a földi élet letűnt urait, akiket Gaia ősanyánk a mi ragálykultúránk ellen hívott újra életre. (Élet)képes még annyira az emberiség, hogy alkalmazkodjon egy ilyen léptékű változáshoz? Mennyi tragédia szorítja rá a társadalmat, hogy végre rendbe hozza saját (élet)térfelét, mielőtt a Földnek végképp elfogy a türelme? Tartós lehet-e a kompromisszum köztünk és a kaiju-k között, ha olyasmiként kezeljük és kerüljük őket, mint egy hurrikánt vagy egy tűzhányót? Ezek mind az alaptémából és az 1. rész végéből fakadó kérdések, amik köré egy erős Godzilla-movie felépülhetne, ha merne több lenni klisé, agyatlan látványmozinál.

Vagy felejtsétek el, amit mondtam, és bámuljuk Kong-ot meg a többi új kihívót, a következő rész tartalmából…!

A King of the Monsters egy olyan óriásketrec, amiből az igaztalanul bezárt Godzilla nem szabadulhat ki a belátható jövőben. Röhej forgatókönyve, roncs narratívája, döguncsi eseménysora és hajtéptető emberkarakterei nálam egy sorba állítják be például A függetlenség napja folytatásával. Röviden: tartalom és szív nélküli, sekélyes hulladék.

Kikapcsolódáshoz elégtelen.