Részeg szülők (Amit nem akarsz tudni a szüleidről)

A Vadbarmok és A házinyuszi rendezőjétől:

Amit nem akarsz tudni a szüleidről, az az, hogy egy ilyen halva született celluloid bűzgombócban miként képzelik el őket. Mármint a már lecsúszott középosztálybeli házaspárt, akik kába megelégedéssel úgy vélik: na, fölneveltük a gyereket, egyetemre küldtük, s ha azon is átnyomtuk, majd kesergünk a kasszakrach miatt.

Salma Hayek és Alec Baldwin helyében követeltem volna, hogy előre elolvashassam a forgatókönyvet - mert kötve hiszem, hogy olvasták, mégis vállalták a Drunk Parents-öt. Mindketten úgy játszanak itt, mint akiket begyógyszereztek: játékuk külön-külön is ugyanaz az unottsággal higított ripacskodás, szikrányi kémia sem pislákol köztük. Még a figuráik nevei (Frank és Nancy) is csupán üres porhüvelyek a dettó üres ál-karaktereikhez.

Alig bírtam elcsípni egyáltalán a premissza értelmét: van egy pár, anyagi szarban, ezért felnőtt lányuk tudta nélkül kiadják a szomszéd házát extra zsozsóért, majd az illető – akiről kiderült, hogy jókedélyű ex-sittes - az övékébe költözik, és innéttől a házaspár minden fölmerülő ökörséget egy újabbal próbál helyrehozni. 

Gondolom, eredetileg ez a lány tanulmányainak finanszírozásáról akart szólni ez az egész. De ez a motiváció, sőt bámilyen hajtóerő hamar teljesen kihal a filmből, ami csak ide-oda lézeng A-ból B-pontba, mint részeges a járdán.

A létező legbénább próbálkozást látni itt némi obszcén humorra, bár talán jobban jártunk, hogy még ezt sem bírták sokáig erőltetni. Viccesnek kéne találnom, hogy egy színész unott fejjel káromkodik és gesztikulál? Az embernek végig az az érzése, mintha Fred Wolf rendező egy lélek nélküli hullát bűvölne, hogy: „Kelj fel, és járj!” Nem kel itt életre semmi: a szereplők (Frankék lányát kivéve) full kretének, a történet random tettek galacsinja, aminek még akkor sem jön létre koherens értelme, mire lányuk értesül a szülei marhaságairól.

Ha ez a "vígjáték" a családi összetartásról, a családért meghozott anyagi, időbeli és mentális áldozatokról akart szólni, akkor először is összeszedettebb sorokat kell adni a szereplők szájába, és emberként kellene reagálniuk a felmerülő problémás helyzetekre. Átadni ezt a mondandót, illetve okos vicceket írni egyformán észt és szívet igényel, itt viszont mintha mindkettőt a frigóba lökték volna forgatás előtt.

 

Taksáltam az Amit nem akarsz tudni a szüleidről-t az év sereghajtóinak szűk listájára: fáradtan ótvar, teljesen hamis, szerencsétlen diszónólja bábuemberkéknek és dialógusaiknak. Sose vicces, és sose igazán emberi: igazi tiszta időpocsékolás. Ha egy csepp esze van a 2 húzónévnek, sürgősen a fejükhöz kapnak, és egy értelmes tartalmú projekthez adják megkopott neveiket.