Slender Man - Az ismeretlen rém

„Slender Man” egy internetes pályázatra kitalált rémalak, akire hivatkozva két 12 éves lány 2014-ben brutálisan megkéselték egy osztálytársukat, akit előzőleg kicsaltak az erdőbe. Az ezen eset nyomán szárba szökkent mítoszt lovagolta meg idén - már nem is először - a filmipar. A különbség, hogy az új kiadás úgy selejtes, hogy egyszerre sérti vérig az átlagnéző intelligenciáját és a majdnem meghalt lány tragédiáját. 

Négy iskoláslány heccből megnézte Slenderman elátkozott videóját, másnap viszont egyiküknek nyoma veszett a közeli erdőben. Ettől kezdve a többiek viselkedése is megváltozik, némelyiket lázálmok kezdik gyötörni. Ha ez a karcsú ember műve, akkor a legenda szerint vagy a halálukat, vagy „csupán” a megőrülésüket fogja okozni.

Nem tudom, mi lelte idén ezt a zsánert, de egyik horror lejjebb tornázza magát félelmetesség terén, mint a másik. A Slenderman – Az ismeretlen rém egy bódítóan primitív, zsebformulás rémtörténet; esélye sincs odáig eljutnia, hogy bármiféle üzenetet vagy legalább tekintélyt közvetítsen a címbéli figuráról, aki végső soron a közösségi média teremtménye. Szó szerinti értelemben egy „agyrém”. És mégis: ha valaki igaznak hiszi, ha kellően féli őt, a rém kiváltóokot ad lelki süllyedésre vagy gonosz tettekre, majd az ijesztő példa másokban is félelmet ébreszt, akár a vírus.

Sylvain White rendező ezt úgy ragadta meg, hogy fogta A kör alapvetését a kazinézéssel „terjedő” démonról, adott hozzá egy csipetnyi Blair Witch-et, és néhány idióta fiatallal előadatta azt, hogy ők most el lettek átkozva. Üteme, értelme, iránya zéró a történetnek, amely még magánál Slender Man-nél is vékonyabb és nyúlánkabb (pici képzavar). "Főszereplői" pedig máglyára valóan felszínes csitrik, akik hatökör párbeszédekkel idegesítik a hülyére vett nézőt. Az Apáca dögunalma és az új Halloween nevetségfaktora szkanderozott a szemem előtt, valahányszor „félnem” kellett volna.

Két olyan látványelem volt, amit hatásosnak találtam a filmben: 

1. Slenderman sziluettje a sötét vadonban, 
2. az effektus, ahogy látszólag körbefonja az egyik lány testét, és beépíti egy fába. 

Tényleg félelmetes lehetne ez az árnyékban még emberinek tűnő, de közelebbről torz szellemalak: abnormális végtagjai és arctalan feje olyanok, mintha tudatalattinkban fotóztuk volna le egy karcsú ember képmását. Maga a film is úgy állítja be, hogy a lányok tudatalattijában módosult valami a felvételtől - analógiaként a média félelemkeltő, tudatbefolyásoló hatalmára. 

Ezt a gondolatláncot barmolja el alapjaiban a sablonfüggő forgatókönyv, amely képtelen az egésznek a lélektani oldalát megfogni. Esélyünk sincs a szereplőkkel együtt átélni a kettős félelmet, hogy valami természetfölötti dolog les rájuk az éterben, miközben saját józan eszük is kezdi cserbenhagyni őket. 

Ha folyamatosabb volna, ahogy az áldozatok valóságérzete elmosódik, és okosabban próbálnának ebből az állapotból kitörni, azzal hitelt nyerne az egész. Úgy ijesztő lehetne a bizonytalanság, hogy ez a sok rémkép csak az elménk szüleménye-e, vagy egy külső, létező valami az elménken át próbál kézzelfoghatóvá kifejlődni, akár egy parazita (erre asszociáltam a csápokból).

De ehelyett egy rémesen vontatott, faékszimpla jump-scare-matinét kapunk, ahol a rémképeknek köze nincs azokhoz, akik látják őket: azok teljesen kívülről vannak rázubbonyolva a szereplőkre. Ha a négy lánynak – plusz majd egy srácnak – több személyisége volna a telefonjaiknál, akkor is hülyén fest, mikor a viselkedésük rezignálttá vagy zaklatottá válik. Hab a tortán, hogy a mítosz semmi támpontot nem ad arra, mi miért történik –  főleg az a részlet totál zavaros, mikor a szörny esetleges „kiengesztelése” kerül szóba.   

Amit eddig a Slenderman-reboot-ból végül sikerült kipréselni (mármint a bevételen felül), az ez: néhány szellemi hulla sulis ribi unalmában megidéz egy perverz öltönyös mumust, akinek bozótfétise van. Ráérősen szórakozik a fejükkel, így ki-ki hogyan bekattangat, amit néhány mutatós effektus kísér a távolból. Mi meg tanakodunk, mi lehetett az értelmi csírája ennek a már fonnyadva kihajtott rémmesének.


A 2018-as Slender Man tehát az én olvasatomban kukaszökevény.